Egyszer egy interjúban azt mondtad, kezdetben kifejezetten nem voltál jóban a kamerával.

Tizenhét éves voltam, amikor sminkes videókat böngésztem a YouTube-on, és elkezdtem követni egy amerikai vlogger lányt, akinek megtetszett a személyisége. Kitaláltam, hogy én is ezzel szeretnék foglalkozni, de akkoriban még alig léteztek hazai csatornák, és nekem sem voltak meg a videózáshoz szükséges technikai eszközeim. Könnyebb megoldásnak tűnt az írás, így indult el 2010-ben egyfajta tinilányos hobbiként a blogoldalam. Mindig nagyon szégyenlős lány voltam, így senkinek, még a barátaimnak sem mondtam el, mert féltem, hogy mit szólnának hozzá. Három év kellett ahhoz, hogy összeszedjem a bátorságomat, és felvegyem telefonnal az első videómat. Ennek annyira pozitív volt a fogadtatása, hogy megadta a kellő löketet az újabb videókhoz is.

Mi fogott meg a műfajban?

A személyközeliség. Jól átjön, hogy kinek milyen a személyisége. Megtalálhatjuk az online barátnőnket, az online nővérünket, akik pont ugyanolyan problémákkal néznek szembe, amilyenekkel mi is. Könnyű velük azonosulni, hiszen ez közvetlen platform. Külső szemmel nehéz felmérni, mennyi munka van benne, mert hirtelenjében csak a kész produktumot látja az ember, de nagyon sok szakmába kellett beletanulnom, mivel én vagyok az operatőr, a vágó, a riporter, a műsorvezető.

Milyen áldozatokkal jár karriert felépíteni a neten?

A kezdeti időszakon kell valahogy átlendülni. Egyrészt kevesen néznek, másrészt rengetegen hagynak kritikus kommenteket is, és nem az építő jellegűekre gondolok. Amikor próbálod megtanulni, hogyan is működik bármi az internet világában, fájdalmas egy-egy ilyen hozzászólás. Nehéz volt, hogy megtanuljam kezelni ezeket, és nemcsak az online térben, hanem a közvetlen környezetemben is. Még gimnazista voltam, amikor elkezdtem blogolni, és egyetemista, amikor videózni kezdtem. Tudjuk, hogyan tudnak a tinédzserek néha viselkedni egymással. Sokan csúfoltak a videók miatt.

Mi segített abban, hogy ezeket a támadásokat leküzdd?

Az idő. Az elején minden egyes negatív kommentre válaszoltam, és megpróbáltam megmagyarázni a saját igazamat. Később rájöttem, hogy ennek semmi értelme. Ezeknek a kommenteknek a nagy része nem jobbító szándékkal születik, sokan csupán a saját keserűségüket vetítik rám. Sokáig tartott megérteni ezt. Ma már, amikor valaki egyértelműen bántó szándékkal ír valamit, eltávolítom a kommentet, és le is tiltom a felhasználót. Ezt azért fontos megtennem, mert a nézőim igyekeznek megvédeni engem, ebből viszont általában rémesen hosszú veszekedés alakul ki. Úgy érzem, jobb csírájában elfojtani ezeket a vitákat. Nekem is el kellett jutnom odáig, amíg tudatosítottam: abban, amit csinálok, nincsen semmi rossz, illetve semmi olyan, amit ne tudnék vállalni. Nem képviselek rossz értékeket.

Olvassa tovább Czeglédi Fanni interjúját a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, melyben a lelkileg egészséges nethasználattal foglalkozunk. Keresse az újságosoknál vagy rendelje meg!

Ha most fizet elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, 20% kedvezményt kap vagy választhatja azt is, hogy ajándékba kapja a Pszichológia dióhéjban című könyvet.