Legfőképp akkor erős a család, ha erős férfi tartja egyben. Erős férfi, aki a tenyerén hordozza a feleségét, aki határozott és határokat tartó férfiszeretettel szereti a gyerekeit, akiktől tiszteletet vár cserébe. A család akkor erős, ha mindenki tudja benne a helyét, és senki semmit és soha nem kérdőjelez meg. A család akkor erős, ha benne rend van. Fegyelem. Struktúra és hierarchia.
De vajon honnan vannak ezek az előírások. Mikor volt ilyen a világ? Volt valaha ilyen?
Volt, persze.
Előírásként ott volt, de meg nem igazán valósult.
Mert azokban az időkben az apa, akinek ezt a rengeteg erőt gyakorolnia kellett volna, nem nagyon volt otthon. Merthogy az ilyen időkben az apa háborúban volt, vagy dolgozott a mezőn, az erődben, a bányában, a gyárban. Sokat. Ha pedig ezeket túlélte, akkor sem biztos, hogy a gyerekével legózott, nem valószínű, hogy együtt vágták a tűzifát. Vagy ha mégis, biztos, hogy nem azzal a céllal, hogy megható posztokat töltsenek fel az instára az apa-gyerek bondingról.
Mert egyszerűen más volt a társadalmi-kulturális kontextus. Az infokommunikációról nem is beszélve.
Jó eséllyel tehát ezekben az időkben inkább a nők és a nagyobb gyerekek tartották egyben a családot: idősebb lány- és fiútestvérek, unokatestvérek, nagynénik, nagymamák. Ők voltak az erősek.
Hogy ez így jó volt-e, az a következő kérdés, az viszont kevésbé szubjektív, hogy a nukleáris családok egyre nagyobb térhódítása minimum az iparosodás előtti időkre vezethető vissza, a gyerekeknek egyre nagyobb autonómiát adó szülők pedig legalább 100 éve élnek köztünk.
Olvassa tovább Szél Dávid cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, melyben a lelki ellenálló képességgel foglalkozunk. Keresse az újságosoknál vagy rendelje meg!
Szél Dávid új könyvéről itt talál infókat.
Nézze meg karácsonyi előfizetési ajánlatainkat, amelyekben HVG Könyvet kap a HVG Extra Pszichológia magazin mellé. Ha ajándékként szeretné adni az előfizetést, ajándékkártyát is mellékelünk, amit a fa alá tehet.
