Így születünk és halunk meg digitálisan

Ahogy a pszichológiai én születése sem esik egybe egy csecsemő világrajövetelével, a digitális születés időpontja is sokféle időpontban történhet. Hogy két szélsőséget említsünk: ma már teljesen elfogadott, amikor a büszke szülők kiposztolják magzatuk ultrahangképét (és így „világra hozzák” a digitális térben) és az is, hogy valaki 70 éves korában, életében először regisztrálja magát valamelyik közösségi média felületén.

Bármikor történik is, ezzel veszi kezdetét a digitális identitás(ok) kialakulása és a digitális lábnyomunk megjelenése. A digitális lábnyom kifejezés helyett ma már sokkal inkább digitális tetoválásról beszélünk: az interneten megosztott fényképek, videók kikerülnek az ellenőrzésünk alól, és eltüntethetetlenekké válnak.

A kutatási eredményekből pedig tudjuk, hogy mire egy gyermek eléri a 13 éves kort, átlagosan 1300 fényképet vagy videót posztolnak róla. Az, amit szülőként ártatlan, kedves posztnak szánunk, később a gyerekünknek kínos élmények forrása is lehet.

Másfajta gyász

Képzeljük el a következőket! Egy távoli ismerősünk kiposztolja a Facebookra, hogy néhány órával korábban a férje meghalt autóbalesetben. Pár perc elteltével elkezdenek özönleni a kondoleáló üzenetek és a szomorú smiley-k. Látjuk azt is, hogy néhány közös ismerős a részvétnyilvánítás után rögtön éli tovább megszokott online életét: jön a vicces macskás fotó, az edzőtermi szelfi és a megosztott recept.

A kutatások szerint a közösségi felületek hatására a gyász és gyászolás normái elkezdtek átalakulni: az a fajta privát gyászolás, ami a XX. századot jellemezte, elkezdte átadni a helyét annak a közösségi gyásznak, ami a preindusztriális kultúrák sajátja volt. Az ipari forradalom előtt a kisközösségekben a gyászolás ugyanis gyakran a közösség előtt történt (például a ruha nyilvános megszaggatása vagy a siratóasszonyok virrasztása).

A preindusztriális kisközösségektől azonban számos ponton különbözik a közösségi felületek virtuális csoportja. Tagadhatatlan előny, hogy a gyászoló személyek számára a gyász kifejezése és megosztása a közösségi felületeken és az online támogató csoportokban segítheti a társas és érzelmi támogatás megélését. Az online támogató csoportok olyan támaszt jelentenek, amely bármikor elérhető, ahol bármilyen élmény megosztható, és ahol megtapasztalhatjuk, hogy idővel változik a gyász intenzitása.

Érzelmi leskelődés

Másrészt azonban a nyilvános, online gyászolás számos kérdést is felvet. Szemben az offline élettel, az online felületeken nem egyértelmű, hogy kinek kell, illetve kinek „illik” részvétet nyilvánítani. Az online világban elmosódnak ugyanis a határok a különböző mélységű kapcsolatok között, melyek az offline életben élesen elkülönülnek egymástól.

Könnyen azt érezhetjük, hogy a nyilvánosság szeme előtt vagyunk, és így akkor is kényszerítve érezhetjük magunkat a gyász kimutatására, ha azt egyébként (például az érzelmi távolság miatt) nem érezzük – vagy épp nem publikusan szeretnénk gyászolni. Ennek az ellentéte is gyakran megfigyelhető: a nyilvános gyász könnyen kiváltja az úgynevezett „érzelmi leskelődést”, illetve a „gyászturizmust”, amikor az elhunyttal csak felszínes kapcsolatban lévő személyek vonódnak be az online gyászolásba.

Egy másik potenciális negatív hatás a közösségi felületek számszerűsíthető reakcióiból fakad. Az elhunyttal kapcsolatos posztokra érkező reakciók és hozzászólások száma könnyen annak a kifejezőjévé válhat a hozzátartozók számára, hogy a szerettük mennyire volt népszerű, vagy az élete mennyire volt értékes, fontos.

Amikor pedig – elkerülhetetlenül – a reakciók száma elkezd csökkeni, azt gyakran úgy élik meg, hogy az emberek máris elfelejtették az elhunytat. Végül pedig fontos kérdés, hogy mennyire őszinték az online felületeken megjelenő részvétnyilvánítások, ahol az „őszinte részvétem” kommentek azonos szintre kerülnek a tökéletes latte art cappucinóról készült fotóval.

Olvassa tovább Szondy Máté és Szondy-Nagy Szilvia pszichológusok cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, melyben életciklusainkkal foglalkozunk. Keresse az újságosoknál, de meg is rendelheti nyomtatott formában vagy most ekönyvként is.

Vegyen részt Online élünk - de milyen áron? című ingyenes beszélgetésen, ahol ön is kérdezhet Szondy Mátétól. További infók itt.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezménnyel.