Rekordot döntött a Yale Egyetem egyik oktatója, Laurie Santos pszichológus, miután az április elején indult online kurzusára közel kétmillió hallgató jelentkezett be a világ minden tájáról. A négyhetes, otthonról abszolválható előadássorozat – mint a professzornő elmesélte – már a kezdetektől az egyetem egyik legsikeresebb tanfolyama volt, ám a feliratkozók száma az utóbbi hetekben vált tömegessé.

Volt olyan hétvége, hogy háromszázezren iratkoztak fel – egészségügyi dolgozótól börtönőrig. Nem csoda, hiszen a témája – a jóllét tudománya – különösen aktuális most, amikor az embereknek van idejük elgondolkodni az élet mélyebb kérdésein, tulajdonképpen arról, mitől lesznek, lehetnének boldogok.

Pénz, pozíció stb.

A hihetetlen népszerűségű kurzus egyébként nem tesz mást – magyarázta Santos a BBC-nek –, mint amit minden, boldogsággal foglalkozó kutató. Segít leszámolni azokkal a hamis illúziókkal, amelyek valamilyen formában mindenkiben megvannak arról, hogy mi teszi boldoggá – például a körülmények, a pénz vagy valamilyen pozíció megszerzése.

Ez persze igencsak nehéz ezekben a járványos időkben, amikor minden hirtelen bizonytalanná vált. Sokan nem tudhatják biztosan, lesz-e munkájuk, megélhetésük a közeljövőben, de a betegség is komoly rizikó a saját vagy a családunk életében.

Mindfulness és hála

Szerencsére – hangsúlyozza Santos –, a modern kommunikációs eszközökkel nagyon hathatósan lehet támogatni a megküzdést az általános szorongással. A családdal, szerettekkel, barátokkal való kapcsolattartás az egyik legfontosabb eszköz, amit a jóllétünk érdekében használhatunk – és használnak is nagyon sokan.

Ezen túl még két fontos gyakorlat segíthet abban, hogy boldogabbak legyünk a hétköznapokban – ajánlja Emiliana Simon-Thomas, a Berkeley Egyetem neurológusa. Egyrészt a mindfulness (vagyis tudatos jelenlét) gyakorlatok, minek során, akár napi öt percben tudatosítjuk a testünket, az érzéseinket, és minden idegszálunkkal a jelen pillanatra koncentrálunk. Másrészt az elégedettség záloga a rendszeres hálaadás, vagyis, hogy naponta végiggondoljuk (akár le is írjuk), mi ment jól, és az kinek köszönhető: egy családtagnak, munkatársnak, szomszédnak vagy egy ismeretlen embernek.

Bizalom, autonómia, szabadság

Nem csupán az egyénileg végezhető gyakorlatok számítanak a jóllét szempontjából – derül ki az évente közzétett világboldogság-index (World Happiness Report) idei, pár hete megjelent kiadásából. A listán, mint jó ideje, a skandináv országok állnak az élen, Finnország, Dánia, Norvégia, Svédország, Izland. Ezeken a helyeken – mutatták ki kutatók – az átlagosnál jóval nagyobb az emberek bizalma a másikban, illetve a gazdasági és politikai intézményekben.

Márpedig ennek szintén igen nagy jelentősége van ezekben a járványos időkben. Akik jobban bíznak abban, hogy a politikusok a megfelelő intézkedéseket hozzák a koronavírus terjedésének megakadályozására, nyugodtabban maradnak otthon, és szívesebben, tudatosabban fogják tartani a távolságot honfitársaiktól, hogy lelassítsák a betegséget. A társadalmi közbizalmat növelik az olyan gesztusok is, mint a norvég miniszterelnök, Erna Solberg minapi sajtótájékoztatója gyerekeknek, amelyen a kicsik kérdéseire válaszolt a vírussal kapcsolatban.

A kutatók szerint az északi országok (de hasonlóképpen Svájc, Hollandia, Új-Zéland, Kanada vagy Ausztrália) lakosainál a megelégedettség és a boldogság nem egyetlen tényezőre vezethető vissza. Sokkal inkább egyfajta önerősítő folyamatra, amit az említett bizalmon túl az autonómia és a szabadság magas foka is táplál. Érdekes kérdés, hogy a „békeidőben” jól működő modell hogyan vizsgázik majd a járvány hónapjai alatt.

Csalóka képesség

Van azonban egy még kardinálisabb kérdés a boldogság keresése, kutatása során, mégpedig az, hogyan gondolkodunk arról, mi tesz minket boldoggá. Ez azért különösen lényeges szempont – világít rá Rábukkanni a boldogságra című, magyarul nemrég megjelent könyvében Daniel Gilbert amerikai szociálpszichológus –, mert az ebben segítségünkre lévő képzelet és emlékezet az emberiség legnagyszerűbb, egyszersmind legcsalókább képességei közé tartozik.

A boldogság elképzelése során ugyanis az agy az emlékezetre támaszkodik, amely azonban túlságosan sokszor hajlamos becsapni minket, elhagy bizonyos részleteket, vagy éppenséggel olyanokat fabrikál, amelyek nem is történtek meg – igazolja Gilbert számtalan kísérlettel.

Ráadásul az általunk elképzelt jövő (s így az elképzelt boldogság is) gyanúsan hasonlít a jelenhez, magyarán nem igazán látjuk előre, milyen jó (vagy kellemetlen) dolgok történhetnek velünk, mert rosszul képzeljük el a jövőt. Ráadásul abban is pocsék jósok vagyunk, hogyan fog mindez majd érinteni minket.

Mi a megoldás? Egyszerűbb, mint gondolnánk. A szociálpszichológus szerint a kísérletek azt mutatják, hogy a jövő tekintetében sokkal célravezetőbb mások tapasztalataira hagyatkozni, mint a saját képzeletünkre, hiszen egy álomutazásról vagy -állásról, de akár egy áhított cipőről (és annak hatásáról az életünkre) megbízhatóbb képet nyerhetünk előbbi, mint utóbbi révén. A számos nyelvre lefordított és többszörösen díjazott kötet szerzője szerint tehát a boldogságunk (vagy boldogtalanságunk) végső soron azon is múlik, hogy mennyire bízunk másokban.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezménnyel.