A gyerekekben az a fantasztikus, hogy hatalmas, széles körű az alkalmazkodó képességük. Kis túlzással: ha azt mondjuk nekik, hogy mostantól lekváros trombiták fognak potyogni az égből, és mi a trombiták összeszedéséből és tisztításából fogunk élni – a szemük se rebben.

Abszurdnak hangzik? Lehet, de a gyerek nem a tényekre kíváncsi, az ő füle másra van kalibrálva. A szülei és a körülötte lévő felnőttek érzelmi központjára hangolódik, és arra figyel, van-e aggodalom, bizonytalanság, kétely, izgalom vagy félelem a hangjukban.

Ha valamit természetesnek él meg, és kezelhetőnek érez a szülő, azt tudja közvetíteni a gyermekei felé is. Ez lehet egészen szélsőséges világ és életmód is, sőt néhány hónap elmúltával annak az ellenkezője is.

A gyerekeknél tehát az elfogadás az alap, és amikor a szüleiken azt érzik, hogy urai a helyzetnek, ők is megnyugszanak. Ezért nekik van a legtöbb esélyük arra, hogy a jelentős változásokat az életükben zökkenőmentesen átvészeljék.

Itt nem arról van szó, hogy mindez nem jár kérdésekkel, félelmekkel, komfortzónán kívüli kalandozásokkal, negatív élményekkel, de a lényeg az, hogy nem jár traumával, feldolgozhatatlan lelki teherrel.

Kritikus, belső hangok

A jót könnyű megszokni. A visszatérés a régi rutinhoz könnyű, nagy nyertesei a gyerekek, hiszen ők már két nap után is úgy tudnak rég nem látott osztálytársaikhoz viszonyulni, mintha mi sem történt volna az elmúlt hónapokban. Náluk a visszarázódás a régebben „normálisnak” nevezett hétköznapokba egy szempillantás alatt megtörténik.

„Mi van, ha újabb veszélyes vírus jön?” – kérdezik a kritikus, elcsendesíthetetlen belső hangok agyunk hátsó szegletében? A gyerekekéiben is, hiszen az iskolás korosztály tagjai már rendkívül tájékozottak, szinte szivacsként szívják magukba az információkat.

De ezek a veszélyre figyelmeztető, kritikus hangok nem okoznak gúzsba kötő szorongást, hiszen az élet megy tovább. És nem csak kételyeket, szorongást okoz ez a kis belső hangocska. Hanem emlékeztet arra, hogy egyszer már sikeresen megküzdöttünk egy nehéz élethelyzettel.

A Covid–19 járvány kezelésének egyik nehézsége pont az, hogy sem a felnőttek, sem a gyerekek nem találkoztak korábban megküzdési mintájával, modellel, hiszen precedens nélküli helyzetbe csöppentek. „Mi van, ha újra ilyen helyzetbe kerülünk?” – kérdezik a kamaszok, akár kihangosítva belső, kritikus hangjukat. A válaszunk az lehet, hogy már tudjuk, mit kell csinálni, és képesek vagyunk tanulni az elkövetett hibáinkból.

Olvassa tovább Deliága Éva gyermekpszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, melynek témája: újrakezdés a bizonytalanság korában.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.