Sokan ismerjük a jelenséget, hogy a testi fájdalmaink, fura érzeteink – itt szúr, ott szúr, szédülünk, olykor nehezen lélegzünk – jelentkezése után felelősségteljesen orvoshoz fordulunk, ám meglepetésünkre kiderül, hogy kutya bajunk.

A szomatizáció – merthogy ez lenne az – nem betegség, hanem egyénenként változó hajlam lelkiállapotaink kommunikálására, átélésére testi élmények, változások formájában. Szomatizáció során úgy élhetünk meg testi tüneteket – például légzési, keringési és fájdalomtüneteket, hasi panaszokat – és tulajdoníthatunk magunknak betegséget, hogy az orvosi vizsgálatok során nem találnak a szenvedésünk mértékét teljesen magyarázó szervi okot.

Amikor gyanúsak vagyunk magunknak

Rendelje meg online!

Az „eredménytelen” vizsgálat, a negatív eredmények azonban egyáltalán nem jelentik azt, hogy szomatizálnánk: előfordulhat az is, hogy a kivizsgálás nem megfelelő. Gyanút kelthet, ha tele van a mappánk negatív leletekkel, esetleg gyakran kényszerülünk betegállományba. Panaszaink változatosak, hullámzóak, nem állnak össze egységes kórképpé.

Beszédes lehet, ha a tüneteink – például az irritábilis bélszindrómára jellemző puffadás, hasfájás – egy jól kivehető stresszor után hetekkel, vagy tartós életváltozás során lépnek fel. A stresszor lehet külső és erős, mint a veszteségek, elhúzódó kapcsolati konfliktusok, de néha enyhe is, például ha egy perfekcionista személy nem érzi, hogy halad, és máris jöhet a tünet. Lehet belső konfliktus is a „kisütő”, például egy mélyen fekvő kapcsolati ambivalencia, vagy ha kizárjuk negatív érzelmeinket, indulatainkat, lehet, hogy a dühöt kísérő szívdobogás tűnik fel.

Egy-egy erős, szervi hátterű fájdalom felébreszt minket. Szomatizációnál viszont éjjel nem ébredünk a fájdalomra, de nappal folyamatosan a „gyanús területeket” figyeljük. Közben kontrollálni akarjuk testi működéseinket: állandó orvoshoz járkálással, netes orvosi cikkek olvasásával.

A számtalan vizsgálat ellenére mégis elégedetlenek vagyunk, nem érezzük, hogy megértettek minket, ezért gyakran váltunk orvost. Minél több, hullámzóbb az újabb és újabb panaszunk, annál valószínűbb, hogy hangulatzavar is van a háttérben, és a magánéletünkkel kölcsönösen hatnak egymásra a tünetek.

Egy spektrumot képzeljünk el

Azt is mondhatjuk: ilyenkor a tüneteink mögött felsejlik a lelkiállapotunk – akár a háziorvosi konzultációk egynegyedében. Bár a közvélekedés szeret a hasonló jelenségekre úgy gondolni, hogy „ilyenkor a test beszél”, a „tünet metaforája megmutatja a konfliktust, és csak fel kell oldani azt”, sajnos ez nem így, ilyen egyszerűen működik.

Egyrészt a pszichoszomatika hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezők rafináltabb összjátékán múlik: hozzájárul a biológiai sérülékenység, korábbi betegségek, hosszú távú stressz, fokozott testi tudatosság, érzelemfelismerési nehézség, katasztrofizáló gondolkodás, csökkenő aktivitás, betegségelőnyök, pszicho-neuroimmunológiai összefüggések (a lelki jelenségek hogyan fokozhatják a testi betegségek kockázatát az idegrendszer és az immunrendszer közvetítésével).

Másrészt a pszichés összetevőt is spektrumként érdemes elképzelni. Nem arról van szó, hogy a lélek „létrehoz” valamit: tisztább megértést adhat egészségünk biológiai, pszichés, viselkedéses és társas-kulturális vetületeit azok egységében szemlélni.

Mit tehetünk ilyenkor? Olvassa tovább Szalai Tamás Dömötör pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben test és lélek kölcsönhatásával, pszichoszomatikával és az öngyógyítással foglalkozunk.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.