Figyeli az agyat, észreveszi, mikor közeleg depressziós hullám, és amikor kell, az agynak éppen azt a részét befolyásolja, amely az érintett páciensnél bajt szokott okozni. Az egyénre szabott agyi stimulációval az USA-ban most folyik az első kísérletsorozat. Olyanoknak az agyába ültetik be a szerkezetet, akiknek a depressziója más terápiával nem kezelhető.

Az egyik beteg, Sarah példáját nemrég ismertette a The New York Times. Az ő állapota annyira súlyos volt, hogy munkaképtelenné vált, sőt visszaköltözött a szüleihez, mert nem maradhatott egyedül. Ő az első, aki a Kaliforniai Egyetem San Francisco-i részlegében (UCSF) megkapta az „agyi pacemakert“. A szerkezet több mint másfél éve működik a fejében. Egy szokásos depressziós skálán 12 nap elteltével 33-ról 14-re zuhant az értéke, pár hónappal később pedig 10 alá csökkent, ami gyakorlatilag tünetmentességet jelent. Sarah most teljesen normális életet él.

Maga a mély agyi stimuláció az utóbbi évtizedekben már szokásossá vált a Parkinson-kór és néhány más betegség kezelésében, de a depresszióra vonatkozó kísérletek mindeddig nem hoztak egyértelmű eredményeket. Ennek az is az oka lehetett, hogy a kísérleteket eddig nem szabták személyre. Márpedig a depresszió nagyon eltérő lehet az egyes embereknél – mondja Katherine Scangos, a Sarah esetét ismertető tanulmány egyik szerzője.

Kezelhető állapot

Rendelje meg online!

Sarah depressziójának kiismeréséhez alapos, tíznapos vizsgálatot végeztek. Több elektródát helyeztek több helyre, változó erősséggel stimulálták az egyes területeket, ő pedig elmondta, melyik inger milyen érzést kelt benne. Volt, amitől hosszú idő óta először tudott jóízűen nevetni, volt, amikor melegséget érzett, máskor úgy megborzongott, mintha kréta csikordulna a táblán.

Az eredmény: két területre építettek be elektródákat a jobb agyféltekéjébe. Az egyik a ventrális striátum (az érzelmekért, motivációért, jutalomért felelős rész), amelynek ingerlése Sarah esetében következetesen megszüntette a depresszió érzését. A másik az amygdala, amelynek változásai jelzik, mikor fog komolyra fordulni Sarah állapota.

Attól eltérően, hogy az eddig alkalmazott agyi stimulációk folyamatosak, Sarah készüléke hat másodperces lökéseket ad olyankor, amikor az amygdalában felismeri a depresszióra utaló agytevékenységet. Sarah továbbra is szed gyógyszereket, és nem szűntek meg a depresszió okai az agyában. A készülék segítségével azonban kezelhetővé vált az állapota.

Sarah és két másik kísérleti alany vizsgálata még tart. Valószínű, hogy a mély agyi stimulációnak ez az új módszere nem minden betegnél alkalmazható, már csak a műtét költségei és elképzelhető mellékhatásai miatt sem. De ha a módszer beválik, sokakon segíthet, hiszen a depressziósok mintegy harmadánál nem eredményesek az eddigi terápiák vagy nem viselhetőek el a mellékhatások. Lehetséges, hogy a kísérletek elvezethetnek olyan gyógymódokhoz is, amelyek agyműtét nélkül is működnek.

Folyamatos stimulációk

Más kutatók másképp közelítenek a depressziósok személyre szabott kezeléséhez. Helen Mayberg, a New York-i Icahn Orvostudományi Iskola intézetigazgatója olyan módszert dolgozott ki, amellyel megkeresik a depresszióhoz kapcsolódó agyterület egy bizonyos részét. Oda ültetik be az elektródákat és a készüléket, majd folyamatos stimulációra állítják be.

Szintén folyamatos stimulációt alkalmaz a texasi Baylor Orvostudományi Egyetem idegsebésze, Sameer Sheth. A páciensek agytevékenységének elemzésével milliárdnyi ingerlési lehetőség közül kiválasztja azt, amely javíthatja az adott személy állapotát. Ezzel a kombinációval folyamatosan stimulálják az agyat.

A módszer ellenőrzésére, a placebóhatás kiszűrésére a kutatók megtették, hogy a két agyterület közül az egyiknek az ingerlését a páciens tudta nélkül fokozatosan leállították. A beteg jelentkezett is, hogy fokozatosan romlik az állapota. A „mentőakció“ nyomán megint javult a helyzet. Hasonló próba jelezte Sarah esetében is a módszer hatását.

Személyre szabott antidepresszió

A kutatóorvosok azt is meg tudják figyelni, hogy Sarah készüléke valamivel ritkábban észlel gyanús jeleket, vagyis ritkábban kapcsolja be a stimulációt, de továbbra is folyamatosan szükség van rá. A készüléket úgy állítják be, hogy a viselője magát a működést nem érzékeli, de Sarah úgy gondolja, hogy állapotának változásaiban érzi a hatást.

A kutatók előtt még sok a megválaszolatlan kérdés. Nem tudni egyelőre, hogy az agy hozzászokik-e a mesterséges ingerléshez, illetve hogy ez mennyiben függ össze a módszerrel, vagyis azzal, hogy folyamatosan vagy csak szükség esetén működik a beültetett készülék. Kérdés, hogy ha a hozzászokás bekövetkezne, az azt jelentené-e, hogy csökkenthető vagy abbahagyható az ingerlés. A személyre szabott stimuláció engedélyezéséig még évek telhetnek el.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben a hála, a bizalom és a remény érzéseivel foglalkozunk.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja – akár a Kamasz különszámot is megkaphatja ajándékba.