Van egy indián közmondás, amit a környezetvédelem témájában szoktak idézni, valahogy így: ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető.

Lefordíthatjuk a kapcsolatok világára is: ha szakítottál mindenkivel, aki néha fáraszt, ha eltávolodtál azoktól, akikkel kapcsolatban úgy érzed, hogy többnyire nincsenek a hasznodra, ha elutasítod azokat, akiket nem mindig találsz szórakoztatónak, ha kerülöd a társaságát annak, akivel nem egyezik az ízlésetek, rádöbbensz majd, hogy elmagányosodtál.

Egy másik szólással: senki sem mondta még a halálos ágyán, hogy „bárcsak több időt töltöttem volna az irodában”. Talán azt sem, hogy „bárcsak kevesebbet találkoztam volna azokkal, akiket szeretek”.

Én vagy mi

Rendelje meg online!

A görögországi, máskülönben gyönyörű Ikaria szigetéről – ahol az átlagosnál jóval többen érik meg a magas életkort – mondják, hogy nemigen használják az én, sokkal inkább a mi szót. Sokat vannak együtt, a szabadidejük nagy részét közösen és jó hangulatban töltik, több tucat ünnepük van egy évben. Banálisnak tűnhet a fogalmazás: minél jobbak a kapcsolataink, annál boldogabbak vagyunk. A közhelyes megállapítást azonban komoly tudományos eredmények is alátámasztják.

Robert Waldinger, a Harvard Egyetem pszichiáterprofesszora arra jutott kutatócsapatával az 1938-ban kezdődött, több évtizeden át tartó, és sok száz emberre kiterjedő vizsgálat eredményeit vizsgálva, hogy a boldogságunkat és az egészségünket, sőt a jólétünket is leginkább a kapcsolataink minősége határozza meg, befolyásolja (és nem a pénz, és nem a hírnév – jóllehet, összefüggés kétségtelenül van).

Nemcsak a vizsgálat alanyainak életeseményeit jegyezték fel és elemezték a kutatók, hanem rendszeresen végeztek rajtuk orvosi vizsgálatokat is. Így az is kiderült, hogy a memória állapotának karbantartásában is szerepet játszhatnak a viszonyaink.

Boldogságértékünk

Ehhez azonban arra is szükség van, hogy mi magunk is fordítsunk gondot, figyelmet kapcsolataink karbantartására, ápolására. Mert nem a számuktól, hanem az általuk képviselt, megjelenített biztonságtól függ a fenti boldogságérték.

Ahogy a legendás kérdés szól (az amerikai Martin Seligmannek, a pozitív pszichológia kiemelkedő alakjának tulajdonítják): van-e olyan ember a környezetedben, akit felhívhatsz akár hajnali négykor is a problémáiddal? Elvileg az erre adott válasz alapján jósolni lehet a boldogságunk mértékére, de semmi ok az izgalomra: már egyetlen ilyen ember is sokat jelent az érzelmi támogatásban.

Egészségvédő faktor

A jó viszony egészségvédő faktor is egyben. A biztonságos, mély és őszinte kapcsolatok, amelyek társas támogatást jelentenek a mindennapokban, vagy akár a rendkívüli helyzetekben – szemben például egy alkalmi románccal –, csökkentik az érzelmi fájdalmainkat is, és nyugtatólag is hatnak ránk.

A kutatók azt mondják, a legközelebbi kapcsolatainkra kell a legtöbb figyelmet fordítani. Megosztva egymással a gondolatainkat, az érzelmeinket, tervezve közös tevékenységeket, időtöltéseket, figyelve, segítve egymást, forrásokat kínálva egymás számára: ilyen forrás lehet az öröm, a lelkierő, az elégedettség, a bátorság, a motiváció, az önbecsülés, a pihenés. Ezek a „jószágok” túrán, nyaraláskor, sütögetéskor, vagy akár szerető ölelésben is megjelenhetnek.

Olvassa tovább Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben az élet értelmével foglalkozunk. Megjelent a legújabb HVG Extra Pszichológia Plusz különszám is: ebben az érzelmi intelligencia témáját járjuk körül.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.