Ha a bizalomról beszélünk, nem háríthatjuk át a felelősséget kívülre, mert az egyéni bizalmatlanság jelentős része belőlünk fakad: a társadalomban érzékelhető folyamatok ennek csak keretet adnak. És ami ennél is fontosabb, hogy változtatni elsősorban a saját hozzáállásunkon tudunk.

A bizalom valójában döntés, veszélyes döntés, mert sebezhetővé válunk általa. Ahhoz, hogy ezt a fajta kiszolgáltatottságot vállalni merjük, több dologra is szükségünk van. Lássuk a receptet!

1. Vegyünk nagy adag bátorságot!

Talán nincs is olyan ember, aki ne csalódott volna már valaki másban. A rossz tapasztalatok azt mondatják velünk, hogy nem érdemes bízni, nem szabad kiszolgáltatni magunkat, megosztani a féltett titkainkat, mert vissza fognak élni vele. Bátorság kell ahhoz, hogy felül tudjunk emelkedni a negatív élményeken, merjünk újra nyitni, és közelebb engedni másokat magunkhoz.

Fontos azonban, hogy a csalódásokból levonjuk a következtetéseket: mit tegyünk másképp, mire figyeljünk, amikor kitárulkozunk, hogyan válogassuk meg azokat az embereket, akiknek bizalmat szavazunk.

2. Vizsgáljuk meg, mennyire tartjuk szerethetőnek magunkat!

Mindenkinek van alapvető megélésünk, elgondolásunk arról, hogy ha vállaljuk önmagunkat, akkor mások mennyire fogadnak majd el, mennyire kedvelnek majd bennünket. Egyesek könnyen elhiszik, hogy szerethetők, és ezért nyitottabbak, őszintébbek, mint mások.

HVG Extra Pszichológia

Akiket gyakran minősítettek, vagy feltételekhez kötötték az elfogadásukat, inkább elrejtik valódi énjüket, mert félnek az elutasítástól. Ennek gyökere a gyerekkorba nyúlik vissza, de önelfogadással és önszeretettel a jelenben gyógyítható.

Ha az önértékelésünk rendben van, akkor nincs szükségünk arra, hogy mindig mindent kontrolláljunk.

Olvassa el a többi tippet Séllei Beatrix pszichológus, egyetemi adjunktus cikkében, amely a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban jelent meg.

Keresse a magazint – amelyben a lelki társakkal, a másik felünkkel foglalkozunk – az újságárusoknál vagy rendelje meg!