„A gyereknek hároméves korig az anyja mellett a helye” – a gyes 1967-es bevezetésekor minden propagandaplakáton szerepelt ez a mondat. Az indoklás gyerekbarátnak tűnik, azonban a gyes bevezetésének oka szimplán népgazdasági döntés volt: a gyermekeikkel otthon maradó anyák helyére fiatal pályakezdő munkaerők kerültek be, így csökkentették a munkanélküliséget.

A szlogen beégett azonban az agyakba: a mai napig tartja magát az elképzelés, hogy 3 éves korig a közösség kárt tesz a gyerekben. A magyar anyák többsége egy gyermekkel átlagosan 3, két gyermekkel 5 évet tölt otthon, ezt követően tér vissza a munka világába, ami azonban korántsem olyan könnyű, mint elsőre gondolnánk.

A korábbi elképzelésekkel ellentétben a korai közösségbe szoktatásnak nincsenek káros hatásai, feltéve, ha bizonyos feltételek megvannak. Egy 1969-es kutatás adatait összevető 2010-es amerikai gyermekpszichológiai tanulmány kimutatta, hogy egyéves kor alatt legjobb, ha egyetlen állandó személy – akár a nagymama – vigyáz a babára.

Rachel G. Lucas, Thompson Wendy és JoAnn Prause kutatók a későbbi legtöbb viselkedésproblémát azoknál a gyerekeknél találták, akik 3 és 6 hónapos koruk között kerültek közösségbe. Egyéves kor felett viszont egyáltalán nem volt tapasztalható, hogy a kisgyermeknek később hátránya származott volna abból, ha korán elszakadt az édesanyjától. A beszoktatással kapcsolatos problémák a legnagyobb valószínűséggel akkor léptek fel, ha az anya csak kényszerűségből ment vissza a munkába. Ha azonban szívesen és rugalmas munkarendben dolgozhatott, a gyermek problémamentesen alkalmazkodott.

Vida Ágnes babapszichológus cikke teljes terjedelmében a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, november 20-án megjelent számában olvasható, melyben az elengedés, a gyász és az újrakezdés témáját járjuk körül szakértő szerzőinkkel. Keresse az újságárusoknál, rendelje meg – akár a régebbi számokat is – kiadónál!