Számos civil szervezet szerint - ezt az álláspontot képviseli a film is - az Afrikában bányászott gyémántok nagy részét nem etikus körülmények között termelik, a bányászati cégek összejátszanak a vérengző militáns csoportokkal és a végén cinikusan bájos és kedves reklámokban hirdetik luxustermékeiket nagyrészt mit sem sejtő vásárlóknak.

Rendelje meg, és ismerkedjen meg közelebbről a gyé- mántok világával. Tovább>> © HVG Könyvek

A gyémánthoz kötődő cégeket különösen érzékenyen érintette a film és annak hatása, mivel hagyományosan a karácsony előtti ünnepi vásárlási időszakban adják el legtöbb terméküket. November-decemberben hirtelen megduplázódik a csillogó magazinokban az ékszerhirdetések száma, de az idén még a szokásosnál is keményebb a kampány. A gyémántárusok szövegsége külön weboldalt hozott létre és speciális reklámkampányt indított, hogy tisztázza hírnevét. A Vanity Fairben, ahol talán a legdrágábbak a hirdetések, például 8 teljes oldalon magyarázzák bizonyítványukat. A kampányban a gyémántbányászat és kereskedelem Afrikában gyakorolt pozitív hatásaira próbálják meg felhívni a figyelmet, tagadhatatlanul profi módon.

A másik oldal sem késlekedett, elindították az ellenkampányt és az ellenweboldalt, amely külsőre tökéletes mása a pro honlapnak. Mindkét oldal támogatói jó szakembereket alkalmaznak, mivel az egyszerű webes és print eszközök mellett kihasználják a legfejlettebb internetes lehetőségeket is. A http://witness.org/ és a http://guerrillanews.com/ közös videójának komoly nézettsége, jó értékelése és rengeteg hozzászólása van a Youtube-on, annak ellenére, hogy meglehetősen hosszú és tele van valóban véres képekkel. Profi filmesek készítették, zenéjéhez Peter Gabriel adta a nevét és a tényeket felsoroló, nevüket, arcukat vállaló szakértők között van ENSZ alkalmazott is, ami a sokkolás mellett a hitelességet is biztosítja a rövidfilm számára.

Ugyanakkor a gyémántosok sem tétlenkednek, az üzletág egyik leghíresebb személyisége, Martin Rapaport szintén rövidfilmben győzködi a vásárlásról a téma iránt érdeklődőket. Rapaport szinte eszközmentesen és őszintén beszél, elismerve, hogy a munkakörülmények nem túl jók, hogy háború van, de ezzel egyidőben azt is hangsúlyozza, hogy az ottani embereknek nincs más, csak a gyémántbányászat, ha ennek is vége, semmilyen lehetőségük sem marad. Bár a kamerakezelés, a főszereplő karizmája valóban hatásos, a szöveget nem ártott volna megmutatni néhány kommunikációs szakembernek. Azzal érvelni ugyanis, hogy egy olyan országban, ahol az átlagéletkor nem éri el a negyvenet, a 15 éves munkás valójában nem is tinédzser és ha ő nem dolgozik, a kishúga majd elmehet prostituáltnak, nos, ez a kétkedőket és kicsit is gondolkodókat biztosan nem fogja meggyőzni. Aki meg nagyon akar gyémántot, azt úgysem érdekli, hányan haltak meg miatta, nem fog a neten támogatást keresni.

Természetesen a civilek is követnek el kommunikációs hibákat. Bár az október 21-i bojkottra felhívó kampányfilmjük szintén jóra sikerült, ügyesen keverik a dokumentarista és reklámfilmekből ismert elemeket, valamint a zene is telitalálat, azonban ha utánanézünk a bojkott mögött álló szervezetnek, ott számos, különösen az amerikaiak számára riasztó dolgot találhatunk. Honlapjuk jelszavai felett bizony régen eljárt az idő, egy afrikai szocialista mozgalom, amely Afrika felszabadítását követeli, valószínűleg nem az az eszme, ami vonzónak hat manapság, az ideológiákat is marketingelni kell, különben elfordulnak a lehetséges támogatók.

Ha valaki veszi a fáradtságot és elolvas néhány könyvet, weboldalt Afrikával kapcsolatban, akkor a gyémántkérdéssel kapcsolatban is ugyanarra a válaszra juthat: a dolog túlságosan bonyolult ahhoz, hogy egyszerű pro vagy kontra érvek mentén eldönthető lenne. Érzelmi alapon könnyű a választás, de mára jónéhány olyan hang van az emberiség bölcsőjének problémáival kapcsolatban, (például Paul Theroux legutóbbi könyvében, az Afrika, fekete csillagban) amely szerint a földrészen egyetlen probléma sem értékelhető és megoldható önmagában, ennél sokkal átfogóbb megoldásra van szükség. A gyémántvásárlás viszont Magyarországon még karácsony környékén sem igazán égető probléma.

Kádár Mónika