Larry Kinget, a CNN naponta jelentkező keményen faggatózó riporterét mindenki ismeri, ha máshonnan nem, valamelyik amerikai filmben játszott cameo szerepéből, hiszen rengeteg filmet hitelesített már megjelenésével. A veterán újságíró 1985 óta hozza zavarba vendégeit húsbavágó kérdéseivel, neve, stílusa és megjelenése (zakó nélküli ing, nadrágtartóval) szimbólummá vált az eltelt 22 évben. Megszámlálhatatlan mennyiségű interjúja közül King most kiválasztotta a számára tíz legérdekesebbet, legfontosabbat – bár kedvencnek nehezen lehetne választásait nevezni, némelyik elég ambivalens érzelmeket kelt, talán pont ezért King meg is indokolta döntéseit.

Frank Sinatra, 1988
"Ez volt az utolsó tévéinterjúja. Megtestesítette mindazt, amit egy jó vendégtől elvársz: nehéz megszerezni. Szenvedélyesen szerette, amit csinált. Igen jól el tudta magyarázni, amit csinált. Oda tudott vinni magával a színpadra. Önkritikus volt. És volt benne némi harag. Amikor ez mind együtt van, az olyan, mint Fred Astaire-rel táncolni.”

Al Gore alelnök és Ross Perot, 1993
"A NAFTA-ról vitatkoztak. Egyértelmű volt, hogy a NAFTA meg fog bukni. De Gore megnyerte a vitát és a maga javára fordította tényeket. Clinton felhívott másnap reggel: “Sokkal tartozom.” Igazán hatalmas TV pillanat volt. Éreztük aznap éjjel. Szintén nagy interjú volt, amikor Perot bejelentette, hogy indul az elnökségért, ha elég ember áll mögé.”

Malcolm X, 1960s
"Mindig is liberális voltam a civil jogokkal kapcsolatban, de Malcolm X olyan dolgokra tanított meg, amelyekre sosem gondoltam korábban. Még mindig látom magam előtt, különleges volt. Azt mondta, 'Mit gondolsz, milyen érzés láthatatlannak lenni, sosem látni saját magad a tévében gyerekkorodban? Sosem vagy benne a kukoricapehely hirdetésekben. Nem is létezel. Nincs fekete bőrű Télapó. Csak akkor látod magan a filmekben, amikor a cseléd fiaként jelensz meg. Láttál már valaha fekete pilótát egy repülőn? Egyszer fogsz. Félsz majd?' Elgondolkodtatott. Átéreztem a helyzetét.”

Marlon Brando, 1994
"Nem beszélt a sajtóval, nekem mégis adott interjút. Pontosabban kettőt. Az elsőt a házában és megcsókolt a végén. Addig még sose csókolt meg férfi. Sokkolt is rendesen. Brando brilliáns volt, különleges, nagy színész, szokatlan fickó, igazi karakter.” (És közösen énekelnek is a videó tanúsága szerint.)

John és Patsy Ramsey, 2000
"Előben adtuk az interjút a tévében. És ott volt velük egy hadnagy is, aki már nem dolgozott a rendőrségnek. Ez a hadnagy nyomozott korábban a Ramsey házaspár kislánya, JonBenet meggyilkolása ügyében. A hadnagy ránézett az anyára és azt mondta: 'Azt gondolom, maga ölte meg a lányát.' Aztán ránézett az apára és azt mondta: 'Azt hiszem, maga fedezte.' Ilyet nem lehet csak úgy kitalálni a tévében – dráma legnagyobb fokozaton!”

Bill Clinton, 1993
"Ezen az éjszakán lett öngyilkos Vince Foster. A Fehér Házból adtunk élőben és csak mi ketten nem tudtunk a Fehér Házban az öngyilkosságról. Háromnegyed 10-kor megkérdeztem az elnököt, hogy akar-e tovább maradni fél órával. Igent mondott. És akkor valaki belekiabálta a fülembe, hogy tűnjünk el. Amikor azt mondtam az elnöknek, hogy be kell fejeznünk az interjút, Clinton bedühödött. 'Persze, nem kedvelnek engem. Én vagyok az elnök" - mondta. De egyikünk sem volt már adásban. Aztán jöttek a többiek futva, hogy elmondják neki a híreket és elrohant, mint akit puskából lőttek ki, hogy találkozzon Foster feleségével.”

Barbra Streisand, 1992
"Mindenért aggódik az interjú előtt, a világításért, a hangért, a kérdésekért, de amikor a kamera már forog, nagyszerű, fantasztikus. Szívesen válaszol, van véleménye, erős és őszinte. Aggódott az éneklés miatt is, amit elképesztőnek találok. 'Vajon sikerem lesz? Jó vagyok? Sikerül ma este?' A saját világító stábját hozta, mint Warren Beatty. Nagyon határozottak. Beatty világítási szakembere hátulról tette rá a fényt, úgy nézett ki, mint egy vámpír.”

Richard Nixon, 1988
" Megkérdeztem, mit érez, amikor elmegy a Watergate mellett. A válaszától elszállt az agyam: 'Sosem megyek el a Watergate mellett'."

Martin Luther King JR., 1960-as évek
"Ugyanaz volt az ügyvédünk. Egy motelbe akart bemenni Floridában, de nem engedték. A rendőrök letartóztatták magánlak sértésért. A motel tulajdonosa megkérdezte: 'Mit akar dr. King?' És King azt mondta: 'A méltóságomat.' Örök pillanat volt. Vendégként beszédes volt és biblikus. Sokat harcolt az ügyért, ahogy Billy Graham is teszi: követned kell Isten útját, vagy bajba kerülsz. Martin Luther King képes volt megváltoztatni egy szoba hangulatát, ahogy Clinton és Sinatra is; ssak besétálnak a szobába és minden megváltozik a jelenlétüktől. Barack Obama is ebbe az irányba fejlődik.”

George H.W. Bush, 2004
"George H. Bush egy a nagyszerű emberek közül, egyszerre klasszikus stílus és móka vele beszélgetni. Az egyik nagy pillanat volt, amikor felolvasott egy levelet egy unokájától. Sírva fakadt. Szomorú pillanat volt és különleges.”