Kalauz a brit divatszakmához © Park Kiadó

A Park Kiadó új sorozatát Frei Tamás arcképével díszíti, ami talán sokak számára a hitelesség pecsétje, nekünk inkább elrettentő volt, de szerencsére a showman feje könnyen eltávolítható a könyvekről, és onnantól kezdve el is feledkezhetünk róla.

A Felfegyverzett diliház és A titkos ügynök halála című daraboktól eltérően, a sorozat harmadik részének, az Őrült divatvilágnak szinte semmi köze nincs a politikához és az erőszakhoz, bár ezt manapság nehéz megúszni. Imogen Edwards-Jones regénybe bújtatott tényirodalmi írásának az eredeti címe, a Fashion Babylon sokkal találóbb volt, és bár mi sem tudnánk kapásból frappánsabb fordítást javasolni, azért sok minden elvész a magyar címadással sajnos.

A könyv egy képzeletbeli divattervező életének hat hónapját követi végig egyes szám első személyben elbeszélve. Az öltözködésre fogékonyak számára már maga az alapsztori is elég izgalmas, amit kiegészít az elképesztő mennyiségű és sok esetben megdöbbentő iparági adat, valamint szaftosnak szánt pletykák modellekről, tervezőkről, hírességekről. Edwards-Jones saját bevallása szerint minden információt bennfentesektől szerzett, de az az érzésünk, hogy nem minden sztorit osztott meg az olvasókkal és azt is nehéz elképzelni, hogy nem hallott izgalmasabb pletykákat. Naomi Campbell például alig szerepel, pedig még a szimpla hírekben is igen furcsa dolgok jelennek meg róla, mit tudhatnak akkor a szakmabeliek?

A legtöbb kínos történet talán Kate Moss-ról szól, amin nem lehet csodálkozni, hiszen a könyv brit, márpedig ott a legtöbben vallásos áhítattal csodálják a kokain királynőjét. Talán pont az ő személye miatt sem ütnek akkorát a sztorik, a bulvársajtó a könyv megjelenése óta az addig suttogott pletykáknál sokkal durvábbakat is előásott már, sokszor bizonyítékkal együtt. Egy másik zavaró tényező is a britségből származik, rengeteg olyan tervező neve megjelenik klasszisként emlegetve, akikről nálunk körülbelül senki nem hallott még. A szerző egyébként is meglehetősen hazafias érzelmű lehet, mert külön bekezdésben részletesen taglalja, mennyivel lazábbak és jobb fejek a brit modellek, mint az amerikaiak vagy az ausztrálok – minket nem igazán győzött meg.

Az Őrült divatvilág valódi értékét persze nem az alapsztori vagy a pletykák adják. A felszínes szórakoztatás mögé bújva nagyon korrekt ismeretterjesztő, szinte már tényfeltáró áttekintést kapunk az iparág működéséről, mozgatórugóiról, szereplőiről.

Megtudhatjuk, honnan merítenek ihletet a tervezők, hogyan lopkodják össze az ötleteket, ha elkerüli őket a múzsa. Kiderül, kik a meghatározó hírességek, mennyi ajándékot kapnak és miért éri ez meg a divatházaknak. És azt is megtudhatjuk, kik azok a sztárok, akiknek viszont még pénzért sem adnak semmit a nagy tervezők, ha rajtuk múlik, a könyv szerint ilyen például Victoria Beckham, aki ezzel egy szintre került a valóságshow résztvevőkkel. Bár ez akár meg is változhatott mostanra, amióta Posh Amerikában építi karrierjét. Betekintést kaphatunk a parfümpiac rejtelmeibe, hogyan jönnek létre a hírességek, divattervezők nevéhez kapcsolódó illatok, mitől sikeresek, milyen üzleti megoldások állnak a háttérben. Természetesen a modellek élete is folyamatosan megjelenik a történetben, nem csak a csillogó része, hanem a kemény, sokszor undorító mögöttes részletek is az egészségkárosító tablettákról, a drogokról, a diétákról, a kizsákmányolásról és a maffiáról.

A könyv elolvasása után tehát jóval informáltabbak leszünk a divatvilág titkairól és még a bennfentesség csalóka érzését is magunkénak tudhatjuk egy kis időre, miközben remekül szórakozhatunk.

Kádár Mónika