A megnyitón sztárok sztárok hátán: Kate Hudson, Kevin Spacey, Jeff Goldblum, Cuba Gooding Jr., Orlando Bloom és Daniel Radcliffe díjátadóként. Keira Kinghtley, Daniel Day-Lewis, Viggo Mortensen, Samantha Morton, Ridley Scott pedig lehetséges nyertesként vonult végig, és pózolt több száz rajongó, no meg a kamerák előtt. Néhány amerikai nagyágyú sajnos otthon maradt, meglehet lojalitásból nem akartak még több figyelmet a BAFTA-díjra vonni, hiszen a kenyéradójuk mégis csak Hollywood. Silvester Stallone például nem mutatkozott a vörös szőnyegen, hátulról lopózott be az Operaházba. George Clooney pedig el sem jött, nyilván tudta, hogy csekély az esélye, mert idén az Akadémia a régi önmaga volt és a nemzeti alkotásokat pártolta, na meg Európát.

A Vágy és vezeklés nyerte a legjobb film kategóriát, de emellett az este nagy vesztese is lett, mert a tizennégy jelölésből csak a látványtervezésért járó díjat sikerült megkaparintania. James McAvoy túlzottan visszafogott alakítását kiütötte Daniel Day-Lewis, aki olyan hátborzongatóan eredeti a Vérző olajban, hogy nem volt kétség a szobra felől. A legjobb női főszerep Marion Cottilardnak ment a Piaf című filmért, amitől egy emberként hördült fel a sajtószoba, hiszen mindenki Julie Christie-nek saccolta a díjat. Knightley szerepe túl romantikus volt, Cate Blanchettnek ez már a második Elizabeth-je, Ellen Page (Juno) pedig ráér, hiszen a tojáshéj szinte még ott van a fenekén.

Az idei filmek többsége olyan messze volt a tipikus amerikai kasszasikerektől, amilyen messze Hollywood Londontól. A Bourne-ultimátum volt talán az egyetlen kivétel, de ez egy teljesen angol produkció. A film hangmérnökei Kirk Francis, Scott Millan, David Parker, Karen Baker Landers, Per Hallberg, és a vágója, Christopher Rouse vihette haza a BAFTA-t.  A legjobb angol film nyertese a This is England lett, amelynek elkészítéséhez egyetlen nagy stúdió neve sem tapadt, a filmet a nemzeti lottó alapítvány támogatta.

Nincs díjkiosztó a szokásos adag gyötrelem nélkül, a sötét hangulatú, Nem vénnek való vidék a Coen testvéreknek, Joel Coen-nek és Ethan Coen-nek  hozta meg a legjobb rendező díját. Ugyanebben a filmben való alakításáért Javier Bardem kapta a legjobb férfi mellékszereplő szobrát. A film operatőre Roger Deakins  pedig szintén nagyot aratott olyan filmek tetemén, mint a Bourne-ultimátum, a Vágy és vezeklés, az Amerikai gengszter, és a Vérző olaj.

A legjobb női mellékszereplő Tilda Swinton lett a Michael Clayton című filmben nyújtott alakításáért. Azok, akik hirtelen nem tudják őt hova tenni (ő volt a hókirálynő, a Narnia krónikáiban), a tegnapi gála után soha nem felejtik el. Ugyanis a színésznő répaszínű hajjal, mustár sárga, „fekete szempillákkal” díszített Dior ruhában érkezett.

A legjobb animáció a L'ecsó, a legjobb idegen nyelvű film díját pedig A mások élete című film kapta. Mivel az idén nem hemzsegtek a hobbitok és a varázslók a filmjelölések között, a vizuális effektusokért járó BAFTA egyértelműen az Arany iránytűé lett. Az eredeti forgatókönyv szobrát Diabolo Cody markolgatta a Juno-ért, az adaptált forgatókönyv nyertese pedig Ronald Howard (Szkafander és pillangó) fürdőszoba polcán ragyog majd.

Meglehet, hogy ez volt az idei szezon egyetlen gálaestéje, ahol egy kicsit csillogni lehetett, amit a sztárok ki is használtak. És még az angol időjárás is meghazudtolta magát, csillagos éjszakát kínálva. A BAFTA pedig, úgy tűnik, idén kinőtte magát az Oscar mellé.

Krisztina Obrien
London