Belevágtak, majdnem bebukták az egészet, aztán megcsinálták: mi ez a sok kínai autó az utakon?

Ki ne emlékezne a kínai autóipar benzines és dízeles ikonjaira? Senki. Ezt Kínában már hosszú évekkel ezelőtt belátták, és elhatározták, hogy a következő évszázad nem telhet el így. A régi verseny helyett azonban újat szeretnének megnyerni, olyat, amelynek nemhogy élmezőnye nem volt, de még az infrastruktúráját is csak elképzelni lehetett. Az elektromos autózás azóta köszöni, jól van, és mára a legelvakultabb benzinesek és dízelesek is legalább annyit elismernek, hogy „lehet benne valami”.

Ilyen például az a több mint 17 millió darab új e-autó (elektromos és plug-in hibrid), amely múlt évben talált gazdára a világon. Az éves szinten 25 százalékos növekedést mutató globális piac egyik (villany)motorja éppen Kína, ahol tavaly 40 százalékos bővülést mértek a Rho Motion elemzői. Ami nemcsak önmagában hangzik jól, hanem az észak-amerikai 9 százalékos növekedés, hát még az európai 3 százalékos visszaesés fényében. Aki tíz éve járt Kínában, és most is, az előtt megelevenedik a száraz statisztika: láthatóan és (nem) hallhatóan folyik az átállás, a benzines-dízeles nagyvárosi forgalom mellett – és egyre inkább helyett – csendben zajlik a zöld rendszámos élet. Kisebb és nagyobb autók, robogók, motorok, riksafélék között is.