A teória abból indult ki, hogy egy válóperes ügyvédi cég, a Pannone az ismétlődő tapasztalatok alapján teljes biztonsággal állította, hogy a hirtelen megváltozott viselkedési motívumok egyértelmű tünetei egy esetleges házasságon kívüli viszony létezésének. A tanulmányban a cég az sms, msn, chat, email és egyéb üzengetési módok felszaporodását vette példának, de a cég szerint a jelenség most már a mellplasztikával és egyéb szépészeti eljárásokkal kapcsolatban is felmerül.

A férjek úgy érzik, hogy a műtétek következtében évtizedeket fiatalodott feleségek, ha saját magukat nem találták vonzónak a természetes mivoltukban, akkor bizonyára azt - a korosodás következtében hasonlóan megereszkedett, ám plasztikázatlan - egyedet sem találják majd szexinek, aki a hitvesi ágyban várja őket csíkos pizsamában. A válóperek tanúsága szerint a féltékenység és a gyanú felütötte a fejét, a férjekben felmerült, hogy az elhidegülés oka bizonyára az a valaki más lehet, aki miatt az asszony szépülni akart.

Úgy tűnik, a férjeket a nők szépsége elbizonytalanítja, a statisztikák azonban azt mutatják, ez csupán enyhe paranoia (esetleg bűntudat?), aggodalomra nincsen semmi okuk. A jelenség egyszerű társadalmi trend, még pedig igen erős pilléreken. Amerikában, ahol a gazdaság lelassulása már sokkal korábban megmutatkozott a bankszámlákon, mint Európában, a plasztikai beavatkozások száma semmit sem csökkent, sőt. A sebészek száma a 2006-os adatok óta 500 százalékkal emelkedett. Ez pedig azt jelenti, hogy az amerikai nők a plasztikai sebészeti beavatkozásokat ma már nem luxusnak értékelik, amelyről nehéz időkben le kellene mondani, hanem átlagos procedúrának, amely abban segít, hogy az életük legjobb éveit minél tovább élvezhessék teljes egészében, lemondás vagy kompromisszumok nélkül.

Ha csak a mellmegnagyobbító és korrekciós műtéteket vesszük, ezek már Angliában is messze a leggyakoribb eljárások közé tartoznak és az implantátumot viselők száma 10 százalék fölé emelkedett tavaly óta úgy, hogy ebben a statisztikai adatban nem szerepelnek azok, akik külföldi sebészeket választottak az alacsonyabb árak miatt. A statisztikai adatok több tízezer operációt mutatnak, márpedig hűtlenség ilyen nagy arányban igen valószínűtlen. Ezért az adatok azt valószínűsítik, hogy a férjek feleslegesen aggódnak, a nők fiatalodásának semmi köze a házassági körülményekhez.

Íme egy állítás és annak cáfolata, és ezzel a dolgot le is lehetne zárni. Ám érdekes a cikkhez hozzászóló férfiak véleménye is, mert megdöbbentő attitűdről tanúskodik. A férfiak legtöbbje ellenzi az egész plasztikai hercehurcát, de nem a saját elbizonytalanodása miatt, hanem mert „nem találja szexinek az élő bőrbe csomagolt kőkemény zacskókat”, aminek azért ellentmondani látszanak a GQ és az FHM újságok listáin szereplő hölgyek és az ő keblük. A hozzászóló férfiak egy másik csoportja ugyanakkor azon a véleményen van, hogy nem a mell méretén alapul egy házasság, a kölcsönös vonzalomnak mellel vagy betegség esetén akár anélkül is, működnie kell. Szerintük minél boldogabb egy nő, annál kevésbé érdekli a külseje, vagy az, hogy másoknak megfeleljen.

Ez utóbbi vélemény első mondata kellemesen hangzik, csakhogy egy nő tényleg nem lehet boldog, ha nem érzi jól magát a bőrében, ha nem érzi szexisnek és kívánatosnak magát. Ám ehhez a mérce nem csupán a férjétől vagy más férfiaktól jön, sokkal inkább más nőktől és a társadalomtól.

Krisztina O'Brien