A házinyuszi hősnőjének, Shelley-nek azzal a drámával kell szembesülnie, hogy mivel 27 évesen túlkorosnak számít, kihajítják a Hefner-birtokról, ahol a nyolcvanéves Playboy-mogul a csajokkal él. Shelley sztereotip Playboy-nyuszi: buta, de szeretni való. A Hefner-palotából egy főiskolai lányszövetségbe csöppen, amely tele van lúzerekkel. Az ügyetlen lánykáknak Shelley tanítja meg a trükköket, amelyeket csak egy Playboy-nyuszi ismerhet; például hogy hogyan kell vásárolni és buta nőt játszani.
A borzalmasan sekélyes történetben Hugh Hefner, a Playboy-birodalom feje saját magát alakítja, és azt is megengedte, hogy birtokán vegyék fel a kezdőjeleneteket. Persze nem meglepő, hogy Hefner minden reklámba belekapaszkodik, hiszen a Playboy-birodalom jelenleg haldokló vállakozás, amely úgy próbálja újraéleszteni magát, hogy a férfi közönség mellett a fiatal nőket szeretné meggyőzni: a nyuszistílus kívánatos és menő. Már vagy egy évtizede ugyanis, hogy a Hefner-birodalom fő bevételét a női ruházati kereskedelem adja. A Playboy-boltok mindenütt a világban felütötték a fejüket, London szívében is van egy nagyobb üzlet, ahol a legendás logó mindenen szerepel. Szó szerint mindenen, mert nyuszit nem csak csipkés bugyogón és plüss papucson találunk, hanem nyakláncokon, ceruzákon, mappákon és tolltartókon is, ami tisztán mutatja a megcélzott korosztályt. Meglepő és egyáltalán nem mulatságos, hogy a márka sikeres, az általános (!) iskolákban bimbódzó lányok között az egyik legmenőbb logó a Playboy.
Azoknak a tinilányoknak a kedvéért, akiket elbájolt a retro logó, nem árt visszatekinteni a Playboy múltjára, mert bármilyen divatos is manapság az a nyúl, jó tudni, miről is szólt ez az egész annak idején. Hefner mindig úgy mutatta be magát, mint a szexuális szabadság bajnokát, a nők felszabadítóját, és soha nem értette, hogy a feministák miért fordultak ellene a hetvenes években, a tényleges szexuális szabadságot szembeállítva a Hefner-féle lealázó verzióval. A poligám mogul valószínűleg azért nem értette a feministákat, mert ő maga a negyvenes-ötvenes években volt fiatal, amikor a nők leginkább azért léteztek, hogy a férfiakat kiszolgálják. 1960-at írtunk, amikor Hefner fizetni kezdett a lányoknak a nyusziságért, és úgy próbálta beállítani a szolgálatkészséget, mintha az sikkes lenne, pedig a lányok a pomponos bugyikban alig voltak különbek, mint bámelyik kizsákmányolt pincérnő.
Bunny Regina, aki a hatvanas években Detroitban dolgozott a Playboynak, megtartotta a munkahelyi kézikönyvét, amely gyakorlatilag a nők összes viselkedési szokását szabályozni próbálta percre pontosan, és az volt a célja, hogy a lányokat passzívvá és kezelhetővé változtassa. A kézikönyv szerint a nyuszik a „patrónusukkal” „csakis rövid párbeszédeket folytathattak, amely csupán udvarias csevegés lehetett a kedvtelésekről.” A lányok munkakezdéskor teljes mustrán vettek részt. Nem megfelelőre fésült hajjal, túl halvány rúzzsal, hibás öltözékkel, csálé nyuszifülekkel büntető pontokat lehetett szerzeni, 100 pont után pedig kirúgás járt.
1963-ban a feminista Gloria Steinem írónő beépített munkát vállalt a New York-i klubban, és publikációiban az egész rendszert lealázónak ábrázolta, borzasztóan nehéz munkával, minimális bérezéssel (a lányok gazdag férjet foghattak maguknak, ez a lehetőség volt a bérezés egy része).
Mára a Playboy logó elvált múltbeli jelentésétől, új arculatot kapott a fiatal lányok szemében, mint valami, ami nőies és menő. Nem csoda hát, hogy A házinyuszi kapóra jött Hefnernek, aki a filmbeli tinirománccal próbálja feledtetni, hogy a cég valamikor a legális szexipar meghatározó tényezője volt. Annak ellenére, hogy a Playboy-birodalom nagy utat tett meg azóta, hogy a szerencsejáték-klubokban a nyuszifüles lányok felszolgáltak, az imázsban máig jelen van az alapgondolat, miszerint a lányok szexuális játékszerek, együgyűen ideálisak és jobb, ha kerülik az egyenjogúsági erőpróbát.
Hefner A házinyusziban apafigurának tünteti fel magát, és még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy ő adott szexuális szabadságot a nőknek. Ez a hetvenes évek óta nem változott, ahogyan az sem, hogy ez a mondat még mindig arcátlanul hangzik egy 82 éves, poligám veterántól, aki a hírnevét annak köszönheti, hogy felnőtt nőket nyusziknak öltöztet, aztán felhasználja őket a saját céljaira.
Krisztina O'Brien
