London előkelő Notting Hill negyedében található a híres Portobello Market, amely olyan sikkes, hogy a Cityben élő zenészek, színészek és divatdiktátorok szinte mindennapos látogatói a piacnak. A sok antik bútor és csecsebecse mellett azonban a Portobellón tevékenykedik egy-két „különleges” árus is. Nem drogot árulnak, hanem dizájner táskákat, órákat és napszemüveget. Itt nem azokról az ártatlan (eredetiben nem létező) másolatokról beszélünk, amelyek nálunk is megvehetők a kínai piacon. Ezek a utánzatok tökéletes hamisítványok, és nem az asztalon, hanem a kocsi hátuljában kuporognak „speciális” vevőre várva. Olyanra, aki tudja, mit vesz. Egy oly sokak által áhított Chloe Paddington táska 100 fontot kóstál, de ez semmi ahhoz a 800 fonthoz képest, amit a Chloe boltban kellene fizetnünk érte. A táska az eredetivel megegyező dobozban, porzsákkal érkezik, és csak elhivatott divatrajongó vagy erre hivatott szakember lenne képes megmondani róla, hogy hamisítvány.

Ez biztosan igazi

A Daily Mail angol napilap szerint az elmúlt évtizedben megszázszorozódott a hamis áruk mennyisége a piacon, ami leginkább az internetnek tulajdonítható. Ruhák, táskák, órák, parfümök, videók, szoftverek és CD-k váltak a hamisítók prédájává. A szigetországban évente több mint három millió ember vásárol replika árut (így hívják a másolatokat), és  meglepő módon ezeknek az embereknek a többsége nem a szegényebb réteghez tartozik.  A Dawenport Lyons ügyvédi iroda évekkel ezelőtt kiadott Counterfeiting Luxury: Exposing The Myths című könyve szerint minden ötödik ember, aki hamis árut vásárol, felső középosztálybeli (tehát 50000 font vagy afeletti éves fizetésse van), és ez a hányad ma már valószínűleg ennél is magasabb.

A trend kialakulásához nemcsak az internet, de a sztárok is hozzájárultak. Nelly Furtado, Jennifer Lopez és Renee Zellweger mind lencsevégre került hamisított termékek társaságában, így a középosztály divatozó része azt gondolja, hogy hamis Guccit viselni inkább sikkes vicc, mint szégyellni való dolog, és a hamisított darabokat simán megtűri az eredetiek mellett.

A vásárlók azonban nem tudják, hogy a hamisítás nem áldozatok nélküli ipar. Az angol rendőrség és a nemzetközi hírszerző ügynökségek szerint a másolás olyannyira virágzó jövedelmi forrás, hogy a piac birtoklása a bűnügyi csoportok háborújához vezetett, mert mindenki monopolizálni próbálja az üzletet. A piacon szinte minden aktív alvilági tényező megtalálható a kínai triádoktól az olasz és a szerb maffián át a távol-keleti bűnügyi csoportokig. Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki hamis táskát vagy napszemüveget vásárol, az utolsó láncszem a szervezett bűnözésben, amely összefüggésbe hozható zsarolással, prostitúcióval, emberkereskedelemmel, gyilkossággal és a különböző terroristacsoportokkal is.

Ez viszont vicces

„Ez persze nem azt jelenti, hogy Oszama Bin Laden Pakisztán egyik eldugott barlangjában Louis Vuitton táskákat másoltat” – mondja egy magát megnevezni nem kívánó hírszerző a Daily Mailnek. „Inkább azt, hogy annak a pénznek, amelyet hamisított termékekre költünk, egy része nagy valószínűséggel az ő szervezeténél, az al-Kaidánál köt ki. A hamisítás akkora üzlet, hogy furcsa lenne, ha pont a hozzá kapcsolódó csoportoknak nem lenne benne a kezük” - állítja a szakember.

A lefoglalt hamis áruk többsége Kínából (Guangdong környékéről) és a Távol-Keletről érkezik. A segélyszervezetek szerint a replikaipar gyerekeket is dolgoztat, akár napi 18 órában. Az ő ujjuk kisebb, így meggyőzőbben tudják utánozni a táskák és övek egyenletes varrását. Vannak olyan aktív hamisítók, akik nappal, a normális munkaidőben eleve az olyan márkáknak dolgoznak, amelyek New Yorkba, Rómába és Londonba gyártanak árut. Az ilyen korrupt műszakvezetők lefizetik a hatóságot, és éjszaka saját zsebre dolgoztatják a munkásokat és gyerekeket, akik ilyenkor a vállalati infrastruktúrát használva hamisítványokat gyártanak. 

A szakértők szerint ezeket az embereket kell lefülelni, nem az utcán és az interneten szajrét áruló tagokat, hiszen ha közülük egy eltűnik, akad helyette három másik. Néhány márka, mint például a Burberry vagy az Adidas, nem vár a hatóságokra, és már akcióba is kezdett. Ezek a cégek szakértők százait foglalkoztatják, akiknek más dolguk sincsen, mint hogy a hamisított árukat közvetítő weboldalakat és árusokat nyakon csípjék, a hatóságok pedig utána menjenek minden tranzakciónak, hogy eljussanak a kereskedelmi láncok magjához. Ám ez nem könnyű feladat, mert a rendszer jól van felépítve.

Az offshore cégek, amelyeken a pénzösszegek keresztülfolynak, bonyolult és szövevényes labirintusok. A hamisított áruk csempészetéért sokkal enyhébb büntetés jár, mint a drogkereskedelemért, így a bűnszövetkezetek közvetítőket használnak a piacok beterítéséhez. A csempészeti módszerek száma határtalan, és a cégek, amelyek egy éjszaka alatt alakulnak, ugyanilyen gyorsan meg is szűnhetnek. A hamisítási üzlet egyszerűen olyan óriásira terjeszkedett, hogy sem kordában tartani, sem megsemmisíteni nem lehet. Talán egyetlen csoport tudna tenni a piac visszaszorítása érdekében, ez pedig a vásárló, aki megtagadhatja a hamis árut. Mivel az eBay nyomán egyre több tökéletes hamisítvány bukkan fel a magyar aukciós oldalakon is, jobb, ha tudjuk, mire fizetünk be.

Krisztina O'Brien