Az Andrássy úton található luxusmárkák közül az egyik legerősebb kétség kívül az Armani, amely azonban nem csak gyönyörű táskákat, cipőket és ruhákat kínál. Az Armani Caffé ugyan neve alapján kávéháznak is gondolható, de ennél jóval komolyabb kínálattal büszkélkedhet, de persze beülhetünk egy feketére is. Olaszországban az ilyen típusú helyek leginkább délután, kora este élnek, amikor az aperitivo intézménye hódit, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy az Armani Caffé igen népszerű az esti étkezés helyszíneként is, úgyhogy tökéletesen illik “hová menjünk vacsorázni” sorozatunkba.

Az étterem végletekig elegáns és az utolsó részletig átgondolt designja a meghittséget ugyan nem igazán teszi lehetővé, de a vendégek jelentős része számára az Armani név presztízse is elegendő ahhoz, hogy betérjenek. Pedig az igazi vonzerő, divat ide vagy oda, az a Meczner Zoltán séfnek köszönhető konyha, csak ezt még kevesen tudják.

Az étlap – természetesen – olasz, nem is vártunk mást. Mivel egyetlen étkezés alatt a lehető legtöbbféle ételt szerettük volna kipróbálni, rábíztuk magunkat a szakácsra, aki kis ízelítőket készített, amiből csak lehetett. Amikor pedig erre nem volt lehetőség, mint például a levesnél, akkor jó szokásunkhoz híven félidőben cseréltünk, de legalábbis alaposan kóstoltunk.

Előételek

Háromféle étvágygerjesztőt kóstoltunk, bár tekintettel rá, hogy milyen ütemben tüntettük el őket, inkább a bekebelezés a helytálló kifejezés. A caprese a szokásos mozzarella és paradicsom, csak éppen kiváló minőségű sajtból és télen oly ritka valódi paradicsomízű zöldségből állt, bélszín carpacciot is kaptunk és bresaolát rukkolával és körtével. Mindhárom előétel tökéletes alapanyagokból készült, de a legnagyobb hatást talán mégis az olívaolaj, a citrom és a durvaszemű só együttese tette ránk, ahogy egyesültek a felsorolt pompás ételekkel. Pedig igazán nem vagyunk sórajongók, de ez most különlegesen finom volt.

Leves

A minestrone mérföldkő, muszáj minden olasz helyen kipróbálni és ezúttal ismét egy paradicsommentes változatot kaptunk, amitől egyébként idegenkedni szoktunk. De az Armani-féle minestrone a maga roppanó-friss zöldségeivel, friss fűszernövényeivel mégis élményszámba ment, bár a mozzarellával tálalt parajleves, amely az adott hét ebédmenüjének része volt, még jobban kiérdemelte imádatunkat. Annyira szomorú belegondolni, hogy ezzel a magában is remek ízű, igen egészséges zöldnövénnyel mennyi csúnya dolgot művel a magyar konyha, ahelyett, hogy hagyná kibontakozni, mint az olasz.

Pasta

Természetesen nem maradhatott ki a tészta sem a menüből, egy rikottás parajos óriásraviolit kaptunk zsályával. A paraj iránti vonzalmunk már dokumentált, most leginkább a tészta tökéletes állagát, remekül eltalált al dente állapotát dicsérjük és látványnak sem utolsó.

Risotto

Őszintén be kell vallanunk, hogy a risotto eddig nem tartozott kedvenc ételeink közé, már szinte le is mondtunk róla, hogy valaha is élvezni fogjuk az olasz konyha eme kiválóságát. De úgy tűnik, hogy nem a risottoval úgy általában, hanem csak bizonyos változataival volt a gond, vagy pedig az Armani kávéházban megtaláltuk a Tökéletes Risottot, így nagybetűvel. Az egyébként tulajdonképpen semmi különös sáfrányos rizsételben egyrészt persze remek volt maga az alapanyag, a rizs is, de az állag volt az élvezet igazi titka, az a pont rugalmas, de nem kemény, nem széteső állapot, amit oly nehéz eltalálni. Valószínűleg az is hozzáadott az élményhez, hogy frissen készítették, így a krémesség nem fordult át keményítős tocsogásba. A többi fogást is szerettük, de ha csak egy dolgot rendelhetnénk, az a risotto lenne.

Főfogás

Bár nem mindenki rajong érte, az édeskömény csodás téli zöldség és az Armani Caffé séfjének sikerült egy olyan flanban prezentálnia, amelynek kifinomultan ánizsos íze a kétkedőket is meggyőzheti. A flan egy pompás keszegfilé mellé érkezett, amelyet meglepően valódi ízű paradicsom egészített ki – télen nem gyakori élmény sajnos.

Desszert

Csokoládé rajongók lévén a forró csokoládétortát nem hagyhattuk ki, sötét volt és telt, pont, amilyennek lennie kell, a házi pisztácia fagylalt kellemesen kísérte. A monte bianco néven futó gesztenyekrémes torta sült tojáshabbal viszont nem volt annyira az esetünk, nem mintha nem lett volna finom, egyszerűen csak egy kicsit nehéznek bizonyult, különösen egy ilyen kiadós étkezés végén.

Mi is az aperitivo?

Az aperitivo egy a római korból származó olasz hagyomány: egy kis vacsora előtti falatozás finom italok kíséretében, de mindenekelőtt remek alkalom, hogy találkozzanak a barátaikkal, társasági életet éljenek. Az aperitivo általában este 6-tól vagy 7-től egészen 9-ig tart, ilyenkor Olaszország szerte megszállják a vendégek az aperitivot kínáló bárokat és éttermeket, de a ráérősebbek otthonukban is vendégül látják barátaikat aperitivora. Az aperitivok ételkínálata ahány ház annyi szokás alapon nagyon különböző lehet, a klasszikus aperitivot kínáló helyek olajbogyót, diót kínálnak az italok mellé, van ahol kis szendvicseket, sajtokat, sonkát, bresaolát, gyümölcssalátát is választhatunk, és olyan bárokat is találhatunk, ahol mindenféle hideg és meleg fogásokból válogathatunk egy gazdagon megterített büféasztalról. Ennek megfelelően az árak is nagyon változatosak 5-6 eurótól már kaphatunk szerényebb aperitivot, de a magasabb kategóriájú és gazdagabb ételkínálatot nyújtó éttermekben ennek többszöröse is lehet ár, amely minden esetben egy italt, és korlátlan ételfogyasztást fedez. Bár az aperitivon gyakran isznak fehérbort, prosecco-t, és finom koktélokat, az aperitivok „koktélkirálya” a Negroni, amely campari, martini rosso, és gin keveréke.
Az Emporio Armani Caffé aperitivoja minden nap 5-8-ig tart, és abban különbözik az olasz hagyománytól, hogy az alkoholos italok, vagy alkoholmentes koktélok mellé ajándékba kínáljuk az aperitivo falatkákat.