Orvos a betegnek: „Megérkezett a lelete, negatív lett. Vagyis pozitív. Azaz jó.” Az előbbi rövid történet jól jelzi, hogy az információk helyes tálalása nem mindig egyszerű, különösen, ha egy-egy kifejezés mást jelent az orvosi, és mást a hétköznapi nyelven. A közérthető beszéd tehát az egyik legfontosabb eleme a jó orvos-beteg viszonynak, de az is nagyon meghatározó, milyen légkör fogadja a rendelőbe lépő pácienst. Pilling János pszichiáter, aki orvosi kommunikációt tanít leendő orvosoknak, azt mondja, sokszor a beteg azért sem tud őszintén beszélni az orvossal, vagy kérdezni tőle, mert ehhez nem megfelelő a környezet. Gyakran előfordul, hogy az orvos még az előző beteg adatainak adminisztrálásával van elfoglalva, vagy telefonál, esetleg az asszisztensével beszélget, így aztán kevés az esélye annak, hogy teljes figyelmét aktuális betegére fordítsa.

„Pedig nehéz bizonyos gondokról úgy beszélni, hogy hiányzik két ember között a bensőséges kapcsolat: hogyan mondja el például a beteg az intimitást teljesen nélkülöző környezetben mondjuk azt, hogy szexuális zavarokkal küzd, mióta vérnyomáscsökkentőt szed. Erről – ha alkalmuk és módjuk lenne rá – valószínűleg a legtöbben beszámolnának, ám mivel erre nem igazán van lehetőségük, más megoldást keresnek: például abbahagyják az adott pirula szedését” – hívja fel a figyelmet a szakember bizonyos terápiák hatástalanságának egyik fontos okára.  A cikk folytatásáért kattintson!