50 éves. Hollywood kedvence, kikiáltották a legkívánatosabb férfinak, most pedig még facér is. A média olyan agyonszajkózott és idejétmúlt címszavakkal harsogta tele a világot George Clooney és Elisabetta Canalis szakításának hírére, mint például: A hölgyek újra reménykedhetnek avagy Újra szabad préda a legvonzóbb agglegény.  Az első sokkoló hullám után, azonban sorra érkeznek a Clooney-elemzések, melyekben azt fejtegetik: mi az oka annak, hogy Clooney örökké boldogtalan és únos-untalan boldogtalanságot okoz meseszép barátnőinek megfutamodásával.

Boldogító nem

MTI/AP

Az Independent például képes riportban számolt be kapcsolatairól, melyek mind zátonyra futottak a színész elkötelezettségre való képtelensége miatt. A Daily Mailben pedig egy párkapcsolati tanácsadó – legalábbis magát annak tartó blogger - vette elő az agglegényt és azzal riogatta a nőtársakat: óvakodjatok a Clooney-féléktől! A cikkében felsorolja azokat az intő jeleket, melyeket szem előtt kell tartania minden jobb sorsra váró nőnek, ha nem akar áldozatul esni a tökéletesnek látszó férfinak, aki a végén úgyis cserbenhagyja.

Megszívlelendő például, ha nem mutatja be a férfi a párját a szüleinek, ha nem tud lemondani a szokásos heti sörözésről a haverokkal, ha nincs semmi rendszeresség a telefonhívásai között, ha túl sok lányhaverja van, ha túl jó az ágyban (mert nagyon tapasztalt), és sosem beszél a jövőről.  A terápiás célzatú írásban számos pórul járt hölgy szomorú történetét is megismerhetjük, akik három, négy, de akár kilenc évet is hajlandóak voltak „feláldozni” életükből a boldogító igenre várva,  és kitartottak a "gonosz" férfi mellett, mindhiába. Az egyikük sztorija például különösen megrendítő: Nicole nagyon szeretett volna gyereket Allistairtól, és csak negyven éves kora fölött ébredt rá,hogy nem fogja tudni rávenni a partnerét a családalapításra: hoppon maradt, mert nem csak kapcsolata tragikus végét kellett feldolgoznia, hanem azzal is szembesülni kényszerült, hogy a gyerekvállalásról is lekésett.

Mindez természetesen nem a csipkerrózsika álomba merült nők, hanem a nemtörődöm férfiak hibája, az olyanké, mint Clooney. Aki jóképű, leveszi a lábáról a nőket, odaadó, ám csak az ágyban. Ám mindez csak a mézes-máz, ami alatt egy hidegszívű sorozatgyilkos, párdon sorozatmonogám rejlik. Így titulálta ugyanis a színészt az Indenpendent újságírója cikkében: a serial monogamist. Ehhez képest Clooney az utóbbi húsz évben – mióta színészi karrierje felfelé ível, és mióta kikiáltották az ügyeletes sármőrnek - nem sokat volt egyedül, és nem csupán futó kalandokat jegyez párkapcsolati históriája: Canalisszal két évig tartott az együttlét. A nő azonban múlt hónapban már nyilvánosan is pedzegetni kezdte: igenis családra vágyik, szeretne megházasodni és gyerekeket szülni.

Pedig Clooney az elejétől fogva leszögezte: ő nem. Ezt egy tavalyi interjúban ki is fejtette: „Voltam  házas. Megpróbáltam. Nincs meg bennem az a türelem és elkötelezettség, amire szükség van ahhoz, hogy gondoskodjam egy családról. Csodálom azokat, akiknek van. De az nem én vagyok” – mondta Clooney Piers Morgannak 2010. januárjában. Ez pedig nem változott, hiába töltötte be a sztár idén az ötvenet. Canalis erre két év alatt rájött, másnak több időbe került, volt ugyanis hosszabb kapcsolata is, 2000-től 2005-ig például Lisa Snowdown volt a barátnője, de feleségével, Talia Balsammal négy évig tartott a házassága 1989 és 1993 között, a francia Celine Balitrannal három évig volt együtt. A szalagcímek mégis úgy szólnak: miért ilyen szerencsétlen Clooney a szerelemben? De valóban az? A gyerekvállalásról példának okáért így nyilatkozott: „Ha gyerekek hadára vágyom felhívom a barátaimat –  Pittéket, eltöltök velük és csemetéikkel egy kis időt, és máris tudom, mit hagyok ki.”

Ezek szerint semmi olyat, amit jó érzéssel és boldogan fel tudna vállalni.