Acro, Antigravity, Power avagy Bikram és Hot. Ezek a nem épp keleties hangzású nevek egy jóga (sőt, mit több) yoga toldalékkal máris tökéletesen marketingelhető edzésformák, melyeknek azonban a jóga kétezer éves hagyományához vajmi kevés közük van. Baktai Ádám szerint - aki Indiában nevelkedett keletkutató, manapság pedig itthon adja át a védikus tudást - a jóga mint címke használata nem csak azért veszélyes, mert összezavarja a járatlan nyugatiakat, hanem mert nem tesz eleget alapkövetelményeknek, amelyek nélkül ez a keleti életfelfogás szimpla mozgásforma, sőt akár káros szenvedéllyé válhat és maradandó sérüléseket is okozhat.

„A jóga azért tudott elterjedni, mert sok embernek tett jót”- mondta el kérdésünkre Baktai. Madonna, Sting, Annette Benning a leghíresebb jógik, és mindegyikőjük korát meghazudtoló kondícióval és lelki frissességgel rendelkezik. A jóga lényege ugyanis, hogy harmóniát teremtsen testben és lélekben. Így fogalmazhatunk, ha az egyszerűbb végén fogjuk meg ezt a tudományt, ha bonyolultabb definícióra vágyunk, akkor kezünkbe vehetjük a Bhagavad Githát, vagy a Jóga szutrákat. Ezek a többezeréves bibliák részletes útmutatóként szolgálnak a jóga ösvényén való bóklászáshoz, amihez egy emberöltő is kevés lehet, főleg, ha a nyugati féltekére születtünk. A tisztasági parancsok, a megfelelő légzés után, a fizikai gyakorlatok csupán a harmadik állomás (a ha-tha jóga ezen alapul), ám néhány szabály erre is vonatkozik: például, hogy a jógapozíció (az ászana) legyen stabil és kényelmes. Ehhez képest a nyaktörő, akrobatikus, fizikai határokat feszegető nyugati „ágazatokban” épp az ellenkezője vált elterjedtté: legyen nyakatekert, de tetszetős.

Egyes önjelölt jógamódszerek, melyek valójában egyszerű nyújtó- és erőgyakorlatok pedig még ennél is tovább mennek, a hot, azaz forró és a szaunaelven alapuló Bikram nem csupán a testhelyzetek bonyolultságával, hanem a komfortérzetet megbolygató teremhőmérséklettel is megterhelik a teljesítménykényszeres tornázókat, ami Baktai szerint eleve élet-, azaz jógaidegen. „Érdekes, hogy az európai normák szerint a munkavédelmi előírások megkövetelik a munkaadótól, hogy ha 26 fölé kúszik a hőmérő higanyszála, akkor óránként tíz perc szünetet kell biztosítania a munkásoknak a szabadban, ehhez képest ezeken az órákon vígan izzasztják az embereket 40 fokon, komoly fizikai teljesítményt követelve tőlük kilencven percen át” - hívja fel a figyelmet a szolid körülmények fontosságára Baktai.

Persze a jógázás, szemben a munkával, nem kötelező, vetjük közbe, hisz nem kényszerítik a forró jóga híveit, hogy beüljenek a túlfűtött terembe. Igaz, arra viszont néha igen, hogy bent maradjanak. A bikramosok például előszeretettel szólnak bele, ha a szenvedő alanyok távoznának az alkalmanként 2800 forintot kóstáló izzasztóból. Bár testi kényszert nem alkalmaznak, több „páciens” panaszkodott arra, hogy rosszullétük közepette nemhogy segítségnyújtást, de együttérzést sem, sokkal inkább dorgáló szavakat kaptak a mogorva instruktortól. Amikor rákérdeztünk, hogy az ügyfélközpontú világunkban hogy lehetséges ez, akkor azzal indokolta a belvárosi Bikram-központ vezetője a szigort, hogy így próbálják a lusta embereket megregulázni.

Hiába, a rendszer működik, és hatalmas sikernek örvend, és rövidtávon bizonyára kellemes hatásokkal is járhat. A kibocsátott izzadság által vesztett vizet például azonnal fogyásként lehet elkönyvelni, a méregtelenítési procedúra is beindulhat, és a hő által előcsalt hajlékonyság sikerélménye a nyugati elmének azonnali kielégülést okoz. Hogy azonban hosszú távon mit eredményez, arra egyelőre csak az orvosok és szakértők előrejelzéseiből következhetünk. „Az amerikai ortopédusok már rámutattak, hogy csípőficamot okozhat az a - a mintegy nyolcszáz jógaászanából kiszakított - 26 állandó gyakorlat, melyek oly mértékben terhelik comb bicepszét és közben lazítják a comb kvadricepszét, hogy egy idő után óhatatlanul helytelen irányban kompenzál a csípő - magyarázza Baktai, és nincs egyedül a kritikával. A New York Times-ban már 2004-ben leírta egy orvos, hogy miért árthat a szaunában végzett akrobatika: „A forróság gyorsítja az anyagcserét, és ahogy felmelegszik az ember, nagyobb nyújtásra képes" - ecsetelte Robert Gotlin, egy manhattani klinika ortopédusa, „ám amint az izmot a pihenési állapotánál 20-25 százalékkal tovább nyújtjuk, akkor kárt okozunk benne”. A csapda a Bikram-jellegű edzéseknél, hogy a természetellenes környezetben még kevésbé vesszük észre, ha túllépjük saját határainkat.

Az ellenérveket a Bikram-jóga franchise hálózatának budai képviselője sorolta fel, aki úgy véli, hogy épp a gyógyító hatása miatt kedvelik ennyien ezt az irányzatot, melyet egy indiai származású testépítő talált ki az Egyesült Államokban, miután húsz évesen lesérült, és ezzel a módszerrel menekült meg a lebénulástól. Richard Nixon, Shirley Mclain, David Beckham, mind a hívei közé tartozik, akik ugyancsak esküsznek a kilencven perces szaunagimnasztikára. A túlzott hőhatásnak pedig épp az a lényege, hogy elkerülhetők legyenek a sérülések és védje a gerincet, vitatkozik a bikramos.

A fizikai tűréshatár feszegetése nem csupán a mesterségesen melegen tartott közegekben lehetséges, az akrobatikus jógaként elhíresült válfaj is sokszor túllép az egyensúlyon alapuló indiai tudomány határain. Jól felismerhetőek ezek az órák az oktatókról, akik inkább rendelkeznek gimnasztikus múlttal és jó üzleti érzékkel, mint komolyabb tapasztalattal a jógahagyományok kutatásában. „A jógaóra leginkább az oktató képzettségén múlik”- mutat rá Baktai. A háromhétvégés oktatói képzések például nemigen pótolhatják az indiai ashramokban látott és hallott tanokat, melyeknek egyike sem fogják traumatizálni a klienseket.  A tökéletes fizikum csupán egy eszköz arra, hogy lecsendesedjen az elménk és megtaláljuk a középpontunkat. Ez ugyanis a legfőbb cél, erről "papol" minden guru.

A jóga - felénk általában ha-tha - másik fontos ismérve az óra felépítése:  „A légző- és a relaxációs gyakorlatok elengedhetetlenek egy jógaórán, az előbbiek felkészítik a testet a nem szokványos helyzetekre, befejezésként pedig szükség van az izmokat és az elmét lenyugató kikapcsolásra, 8-10 percben” – magyarázza Baktai, „arról nem is beszélve, hogy az egyensúlyra törekvésnek a jógaóra menetét is jellemeznie kell. Ha folyamatosan felkeltik, majd újra lefektetjük a jógikat, akkor a komfortérzet megszűnik”. Anélkül pedig a jóga sem az, ami, hanem leginkább stretching vagy erőpróba, esetleg szimplán edzés vagy torna. És miért nem nevezik nevén ezeket? Baktai erre is rámutatott: mert úgy kevésbé lennének eladhatóak.