A hétköznapok idegörlő rohanásában mindig lélekemelő, amikor hírlevél érkezik valami kellemesen nyugalmas témával. Mondjuk, „Nyári jógatábor Provance-ban” tárggyal. A levélhez tartozó képen pedig egy barátságos kis kőház, rózsaszín virágokkal övezve, az olvasó szinte „ott találja magát” a francia borvidéken. Azonban a hirdetések álságos képeivel szemben a csábító nyugalom helyszíne létezik a valóságban is. A Lotus Tree Guesthouse olyan, mintha Hófehérke hét törpéje kölcsönadta volna az erdei házat a Melrose Place Amandájának, aki szupermenő üdülőhelyet faragott belőle.

A honlapon a „gyakran ismételt kérdések” között előkelő helyet foglal el a „Van-e a közelben szórakozóhely?”, amelyre a válasz nemes egyszerűséggel ennyi: „Ha ez a kérdés fontos neked, valószínűleg rossz helyen jársz.” A Lotus Tree ugyanis egy apró falucska egy kanyargó folyó völgyében, és a legközelebbi szórakozási lehetőség a falubéli kocsmát, vagy a folyóparti strandot jelenti. A kis kőkunyhóban mindössze hat szoba várja a látogatókat, és a tulajdonosok, James és Lance nem is tervezik, hogy ennél tovább terjeszkedjenek, hiszen – ahogy James mondja – a hely ezzel nem csak az exkluzivitását, de a hangulatát is elveszítené. Az őszes hajú sármőr Londonban mesélt nekünk vállalkozásáról és együtt sorra vettük a Lotus Tree-hez hasonlóan autentikus szállodák sorát, amelyeket talán ma szokatlannak tartunk, valójában éppen ezek azok a hotelek, amelyekben pihenve a legtermészetesebb módon leszünk képesek kapcsolódni önmagunkhoz.

Remek remetebarlangok

Bár Törökországban meglehetősen gyakori, hogy a szállodák igyekeznek megteremteni az ottomán hagyományoknak megfelelő környezetet, ehhez pedig a varázsszőnyegektől a csodalámpáson át a kerengő derviseket ábrázoló tapétákig sokféle turistacsalogató trükköt bevetnek. Az esetek nagyrészében ezek a próbálkozások legfeljebb annyira életszagúak, mint egy McKöfte szendvics az isztambuli Mekiben. Ha valódi élményre vágyunk, Kappadókia felé kell vennünk az irányt, ahol a kényelmes fekhelyre vágyó, hüledező utazók egy hatalmas barlangba botlanak. A Gamirasu Cave Hotel a bizánc aranykorába repít vissza minket, amikor is a hegységbe vájt, hatalmas termek spirituális útra lépő bölcsek és magányra vágyó, világi életből kiábrándult gondolkodók mekkája voltak.

Ma, ezer évvel később azokban a barlangokban hajthatjuk álomra a fejünket, amelyekben egykor szerzetesek és remeték kutatták a megvilágosodás ösvényét. Ha azonban valaki úgy érzi, nem kimondottan egy barlangász, de szívesen mesélné el a barátainak, milyen izgalmas is sziklafalak ölelésében tölteni az éjszakát, az egy Starbucks Latte és egy hollywoodi parti között elugorhat a kaliforniai Madonna Inn vendégházba. A különféle témák szerint berendezett szobák között akad ősi barlangra emlékeztető lakosztály is, ha pedig megunjuk a kovakövi kényelmet, átjelentkezhetünk a „Yahoo!” szobába, amely a western világot hívatott életre kelteni. Akármelyiket választjuk is, este egy valódi vízesés alatt moshatjuk magunkat tisztára.

Erdő mélyén farakás, ott lakik a...

Nem, nem a Mikulás, hanem a szokatlan igényű turista. Hiszen, ha valaki úgy dönt, hogy az öko-szisztéma részeként egy időre lemond a teremtés koronája címről, és inkább válik az élet nagy körforgásának apró láncszemévé, mint a tápláléklánc csúcsává, az nagy valószínűséggel valami valóságosabbra vágyik. Ez esetben kitűnő választás a svédországi Kolarbyn tábor, amelyet tulajdonosai a világ legprimitívebb szállodájaként hirdetnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy a recepciós nem tudja majd kiszámolni a fizetendő összeget, sokkal inkább arra vonatkozik, hogy a „szobák” gyakorlatilag földbevájt üregek, amelyekben kis tűzrakóhely óvja meg a turistákat a fagyhaláltól.

Ha pedig ez valakinek nem elég, azt biztosan meggyőzi a helyi termelésű, kizárólag bio zöldségekből és gyümölcsökből álló reggeli, a közeli tavacskán ringó csónakok, a báránybőrből készült matracok, amelyeken fekve esténként a csillagos eget csodálhatjuk, és nem utolsó sorban a szintén földve vájt, 45 fő befogadására alkalmas foglalkoztatóterem, amely a jóga órától a felolvasó estekig sokféle programot kínál. És bár a buckák egy erdő mélyén kínálnak éjjeli menedéket, a vadállatoktól nem kell tartanunk: a vadőrök éjjel-nappal járőröznek, és 24 órás orvosi felügyelet várja a hipochondereket, akik egy pókcsípést halálos balesetként értékelnek. Az egyetlen valós veszélyt talán az jelentheti, hogy egy kiadós vacsora után nem férünk majd ki az üreg ajtaján. Ilyenkor persze Micimackótól tanulva bátra kijelenthetjük: Ez mind attól van, hogy ezeknek a „modern” lakásoknak nincs elég széles kijáratuk. A bejáratok jók, de a kijáratok nem elég szélesek.

Jég veled!

Ha már a meséknél tartunk, ugorjunk át egy fagyira a Hókirálynő birodalmába: a Hotel de Glacé Quebecben valódi, hamisíthatatlan iglukat kínál, amelyeket 7 ezer kilónyi hóból és 300 kiló jégből építenek újra évente. A 34 „szoba” mellett jégkápolna, két hófalú művészeti galéria, de a legmeglepőbb, hogy maguk az ágyak is jégtömbökből állnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy reggel magunk is jégszoborként ébredünk majd fel: az ágyon kényelmes matrac, és rengeteg takaró gondoskodik róla, hogy ne jussunk a Kis Gyufaáruslány sorsára. Igényeinknek és pénztárcánk vastagságának megfelelően válogathatunk az autentikus jégsátrak és a (szó szerint) csillogó-villogó jéglakosztályok közül. És bár a szobákban nem tombol banánérlelő hőség, a fagyoskodó vendégek bármikor bezárkózhatnak a fűtött fürdőszobába.

A téglák helyett jégkockákból épített szállodakomplexumot összetartani persze nehezebb, mint jég nélkül mojitot keverni, így évente mindössze három hónapon át élvezhetjük a hűvös fogadtatást: januártól márciusig. És bár James Bond a 007-es sorozat Halj meg máskor című epizódjában kóstolhatott bele a jégpoharakban felszolgált nedükbe, az idelátogató egészen biztosan előbb találkozik majd sarkifénnyel, mint az árnyékvilággal.

Fák csúcsán, hol a madár se jár

Bár a fák tetejére épült kunyhókról a legritkább esetben asszociálunk a modern technika vívmányaira, egy olyan országban, ahol a platformcipő és a trapéznadrágos kezeslábas divatba jöhetett egy popzenekarnak köszönhetően, semmi sem lehetetlen. Az Abba-jelenségnél is szürreálisabb képet festenek a hatalmas fák csúcsán nyugvó gömbök, repülő csészealjak, üvegkockák és pamutgombolyagra emlékeztető kunyhók. A legmeglepőbb talán, hogy Lappföld Tree Hotelében még a szauna is a lombkorona-szinten izzasztja meg az ide látogatókat. Ha valaki kétségbeesetten próbál elmenekülni a világ elől, itt szó szerint láthatatlanná válhat: a tükörfalú kockaszobát úgy tervezték, hogy a madarak számára látható legyen, ám az ember érzéki csalódásként élje meg, hiszen a fa koronájára pillantva semmi mást nem látunk, mint a visszatükröződő ágakat és zöld leveleket.

Bár a magasba tekintve az apartmanok aprónak tetszenek, az ajtókon belépbe épp úgy érezzük magunkat, mint mikor a Van aki forrón szereti sztárja, Marilyn Monroe belépett az Új Caledonia nevű jaht szalonjába, és így szólt: „Mennyivel kissebbnek tűnt a partról!” A lakásnak sem utolsó, többszintes égi palotákban gyerekszoba, konyha, és fürdő is helyet kapott, ez utóbbinak ablaka egyenesen az égre néz, így eső esetén paradox módon nem is a fellegekben, hanem a tenger mélyén érezhetjük magunkat.

A mamut gyomrában

Ha már leköszönt a jégkorszak, és ismét zöldell a Föld, a mamutok előbújhatnak rejtekhelyeikről: a Kumbuk River Resort a Sri Lankára utazókat óriási, szalmából épített, őselefánt formájú villával nyűgözi le. És bár az építmény minden kétséget kizáróan lélegzetelállító, az üzenet persze fontosabb, mint a külcsíny: az öko-lak behajtani tilos bármiféle mesterséges építőanyag, berendezési tárgy, vagy kiegészítő számára. Az ágyaktól a tányérokig minden lebomló, öko-barát anyagból készült, a világításról fáklyák és mécsesek gondoskodnak, sőt, főzni kizárólag fatüzelésű kemencében, vagy a szabadban lehet.

A szálloda a környék legfontosabb vadrezervátumának, Yalanak csücskében fekszik. Így a természetjárók – ha megunták a mamut látványát – ellátogathatnak egy leopárd lesre, megcsodálhatják a világ nyolcadik csodájának kikiáltott romvárost, vagy egyszerűen csak hanyatt fekhetnek a hófehér homokkal borított tengerparton.