A semmi és a lét

Thierry Roland emlékére, Alfred Nobel kegyelmében bízva, Jean-Paul Sartre leshelyzetét kihasználva

A svédek elleni mérkőzésnek a továbbjutás szempontjából alig-tétje volt csapatunk számára. Bármerre is visz az utunk, jobb esetben Olaszország keresztezi, vagy ha jöhet rosszabb: Spanyolország. 90+4 perc után kiderült, a spanyolok jönnek. Semmiben nem bízhatunk.

AP / Sergei Grits

Thierry Roland, a mi játékunk örökös magyarázója el tudná mondani, mit lehet csinálni. Ő szombat este óta nincs,  meghalt mint valaki egy szép cselben, elhallgatott, mint a legnagyobbak szoktak egy fontos meccs előtt elegánsan legörbíteni a mikrofont: nincs már, akinek a hangjára oda kell figyelni, de csapat se nagyon, amelyik figyelne.

A himnusz, a gyász és a kezdőrúgás, a biztos továbbjutás ígéretének tudatában rendelkezésünkre álló nem egészen fél percben lehetőségünk volt lefuttatni, mit gondolunk ma este a labdarúgásról. A procedúrát második legfontosabb szervünkkel, az agyunkkal végeztük el. Az agy - minden ellenkező híresztelés dacára - képes a gondolkodásra, és mivel minden embernek van ilyen, az esélyek tökéletesen egyenlőek, gyerünk: használjuk.

A fenomenológiai és az egzisztencialista filozófiai egyik alapművét, A lét és a semmit ismerve, főszurkolónk  elvesztését érzékelve, éppen mi ne tudnánk, hogy a semmi nem egyenlő a nyugalommal, hanem pont ellenkezőleg: folytonosan változó és átalakulásban lévő, ha tetszik dinamikus, időhasadás a létben, amit a tudattal azonosíthatunk, szemben az önmagában való dologi létezés állandóságával: pályára kell lépni, játszani szükséges, veszteni lehetséges.

AP / Martin Meissner

A tudat semmitő tevékenységének aspektusai közül - ide tartozik a tagadás és a képzelet is -, a legfontosabb: a szabadság. A szabadság segítségével realizáljuk a tudat semmitő működését, és képesek vagyunk elszakadni a dologi lét közvetlen meghatározottságaitól, azaz képessé válunk a szabad döntésre.

Jean-Paul Sartre szerint - és ezzel Zinedine Zidane is mélységesen egyetért - innentől kezdve beszélhetünk öntudatról, az öntudatra ébredéshez pedig mint láttuk, a semmin keresztül vezet az út, emiatt a szabadság szorongást is ébreszthet bennünk. Olyan metafizikai élményben lesz részünk általa, amely a saját lehetőségeink végtelensége és a szabadság semmivel való kapcsolata miatti szorongásnak felel meg. Az ember erre a szorongásra kétféle válaszreakciót adhat: az unalmat és az aktivitást. A franciák az előbbit választották.

A futballista a szabadság terhét elviselve önmagát képviseli, így képessé válik a szabad cselekvésre, vagy a menekülést választja. Utóbbi esetben viszont hazudik magának és arra törekszik, hogy elfeledje a valóságot. Az előbbiből születhet a gólszerzés diadala, esetleg a gól beszedésének elkerülésére irányuló minden mozdulat.

Nagyítás-fotógalériánk az Eb csoportmeccseinek legnagyobb arcaival - kattintson a képre!

AP / Rob Griffith

A fenyegető valóság bekövetkezett, mielőtt még álomra hajtottuk a fejünket. A legyőzhetetlen Spanyolországgal kell játszanunk. Ezzel a csapattal nem lesz egyszerű.

Egyébként látták a youtube-on a Monty Python előadásában a filozófusok meccsét? Ha megnézik, tudják, milyen közel kerül a kezdőkörben egymással a futball és a filozófia.