Ahogy Spanyolország már megint, értsd 2008-as Eb-, és 2010-es vb-címéhez képest is forradalmasította a játékot – és ezt az állítást lejjebb az extramadurai tájhoz hasonlatosan szikár adatokkal igazoljuk -  úgy az idei Eb áttörést hozott a sportújságírásban is. Végre szakértő elemzések olvashatók – gusztustól függően akár magyarul is – stratégiáról, játékrendszerekről, taktikáról a mainstream sajtóban a korábban megszokott, a meccseket didaktikusan leíró beszámolók szokásával szakítva. Szoros összefüggésben van ez azzal, ahogy nézzük az Eb-t, mert az is gyökeresen más, mint ami korábbi nagy tornákon szokásban volt. A sportújságírás, nagyon pontosan, felismerte, hogy az értő közönség bármikor, bárhonnan meg tudja nézni az összefoglalókat vagy akár az egész meccseket. Az okostelefonon való meccsnézés feketmágiájába Aniot doktor avatta be e sorok íróját a Kazinczy utca fényességes csillagában, a Bobek kávézó kerthelyiségében: míg a tévén a spanyol-horvát meccs ment, párhuzamosan, élőben a köztévé okostelefonalkalmazásán néztük az ír-olaszt, 3G-n.

AP / Alvaro Barrientos

Egy pillanatra időzzünk el ott, hogy az MTVA minden előzmény és kontextus nélkül egyszercsak egy az idők, értsd közönsége igényére hallgatva egy tökéletesen működő szolgáltatást nyújt, amikor üzletileg is értelmezhető lépéssel okostelefonra vitte az idei évük második legfontosabb tartalmát. (A legfontosabb tartalmuk nem Habony Árpád akarjuk mondani Jáksó László Marslakók-sorozata, amelyet egyébként kevesebben néznek, mint ahányan letöltötték és valószínűleg használják az Eb-alkalmazást, hanem az Olimpia.) A közönség pedig köszönte szépen, és 20 000 letöltéssel (ez vezető eredmény az iparágban, különösen ilyen sebességgel) és öt csillaggal honorálta az erőfeszítést.
Hogy az  ugyanazon vállalat alkalmazásában álló M1 riporterei miért ódzkodnak ezzel együtt a hasonló vívmányok igénybevételétől, és Gundel Takács Gábort kivéve miért ragaszkodnak az akusztikai és intellektuális környezetszennyezéshez, az legyen egy másik gondolatmenet tárgya.

AP / Gero Breloer

De a spanyol játék forradalmáról fent ígért adatokat megnézzük: 3417 passzt hajtottak végre, szemben az ellen 1530-ával (márpedig ezt a játékot csak Arjen Robben szerint lehet passz nélkül játszani). Fontosabb, és itt a megdöbbentő összevetés a spanyol közelmúlttal, hogy 2008-ban 33 passz előzte meg egy-egy lövésüket. 2010-ben 44. Idén 58. Ismerjük fel, drága értő olvasók, hogy a lövések után szükségszerűen az ellenfél jön, kirúgással vagy szerencsés esetben középkezdéssel, leszámítva a szögletre vagy a mezőnyben a támadóhoz kipattanó labdákat. A játék tehát azt jutalmazza, aki góljai számához képest keveset lő. Tehát az, hogy a spanyolok már négy és két éve is elképesztő számú passzuknál is többet járatják idén a labdát nem jelenti azt, hogy keveset lőnek, mert könyörgöm, negyvenkilencszer tették meg (az olaszok 55-ször), átlag majdnem pont tízszer meccsenként. Vagy: minden hatodik spanyol lövés gól. Ez egészen elképesztő hatékonyságot és átgondoltságot mutat, olyat, amilyen nem volt még a játék történetében.

AP / Darko Vojinovic

Innen üzenem, hogy este tizenkétszer lő Spanyolország kapura, és ez nem üres fenyegetés, pusztán egy, az esemény bekövetkeztét megelőzve közölt szikár adat.