Szombaton délben 12 sportág képviselői - birkózók, cselgáncsozók, evezősök, kerékpárosok, ökölvívók, sportlövők, súlyemelők, teniszezők, vitorlázók, vívók, valamint a női kézilabda- és vízilabda-válogatott tagjai, továbbá szakvezetők és az egészségügyi csoport tagjai indultak útnak kora délután, majd a repülőgépük helyi idő szerint reggeli 5 óra 20 perckor szállt le Pekingben. A delegációt többek között a kinti magyar kolónia mintegy harminc tagja - köztük Kusai Sándor nagykövet - várta a repülőtéren. A Magyar Olimpiai Bizottság beszámolója szerint a csapat nagyságához mérten az útlevél ellenőrzés olajozottan ment, az olimpiai faluban pedig rendkívül segítőkészek voltak a házigazdák, így fél tíz táján már mindenki a szobájában lehetett.

A bokszolók két szakvezetője, Szántó Imre és Balzsay Károly békésen anekdotázott a napernyők alatt, megvárva, míg mindenki átveszi a szobakulcsát, majd komótosan ők is felballagtak. A versenyzők közül két párbajtőröző, Imre Géza és Boczkó Gábor türelme tartott szinte a végtelenségig, ők is a kertben várták meg, míg mindenki megtalálja a csomagját a több mint 120 egyentáska között.

Ezután a kerékpárosok a bringáik összeszerelését kezdték meg, az ökölvívók ugyanakkor "sétálós" programot bonyolítottak le, Káté Gyula és Bedák Pál az étterem felé vette az irányt, majd a birkózóktól kölcsönkért mérleggel "ellenőriztek". A női vízilabdázók viszont délutánra már tréningre gyülekeztek. A sportlövők Igaly Diánával az élen kerti trécseléssel kezdték az akklimatizálódást, a női kézilabdázók pedig feltérképezték a falut. Görbicz Anita is a társaival tartott, azaz gond nélkül "használta" az otthoni konyhában megsérült lábát.