Miről beszélgetnek a futballbírók a partjelzőjükkel a legfeszültebb pillanatokban? Elárulják-e egymásnak, a játékosoknak és feljebbvalóiknak, hogy rossz döntést hoztak, s milyen arccal teszik ezt? Mit esznek és isznak az öltözőben? Mit szól a bíró papája, hogy fiának rendőri őrizetre van szüksége? És tud-e szurkolni saját hazája válogatottjának az a bíró, aki éppen az ő előrejutásukkal veszti el az esélyt, hogy élete meccsén bíráskodjon?

Most már erről is többet tudhatunk Yves Hinant és Eric Cardot dokumentumfilmjéből, a Bírók munkában (Referees at work, illetve Schiedsrichter im Fokus címen fut) címűből, amelyet a két évvel ezelőtti, osztrák-svájci szervezésű futball Európa-bajnokságon forgattak. Érdekessége, hogy egyik főszereplője az argentin csapat Mexikó ellen lőtt lesgólját megadó olasz Roberto Rosetti, aki a talán legfelkészültebb bíróként a döntőt vezethette. A dél-afrikai vb döntőjén pedig az az angol Howard Webb esélyes bíráskodni, aki a film szerint szinte közellenséggé vált egy-két hibás ítélete miatt. Rajtuk kívül a film végigköveti a spanyol Manuel Mejuto González, a svéd Peter Fröjdfeldt és a svájci Massimo Busacca működését is, de egy-egy pillanatra felbukkan benne a több mérkőzésen negyedik játékvezetőként működő Kassai Viktor is.

A spanyol Mejuto González híres ítélete, mikor a 2008-as Eb-n a lelátóra küldte a német és az osztrák szövetségi kapitányt

AP

Mivel a dél-afrikai focivébé a bírói tévedések miatt is emlékezetes marad, érdemes végignézni ezt a filmet, hogy értékelni tudjuk a focibírók munkáját. Hogy kicsit érezzük azt a nyomást, ami ilyenkor rájuk nehezedik és tisztában legyünk azzal, hogy számukra sokkal nehezebb feldolgozni a tévedéseiket, mint a drukkereknek. Jó példa erre a vébéről az uruguayi Jorge Larrionda esete, aki miután látta a német-angol meccs után, hogy Frank Lampard érvényes gólját nem adta meg, csak ennyit tudott mondani: „Úristen!” A játékosok jobban tudják, hogy a bírók egyáltalán nem tévedhetetlenek, akik ezt olykor maguk is előszeretettel elmondják.

A film felütése hatásos: Massimo Busaccát mutatják a görög-svéd Eb-csoportmeccs közben, miközben hallhatjuk, hogy milyen feszült, néhol indulatos beszélgetéseket folytat kollégáival a rádiós összeköttetésen keresztül. Három nyelven repkednek a kérdések és a káromkodások, és látható, hogy a játékvezetőt időnként még félre is vezeti kollégája. A megkönnyebbülést hozó lefújás után (C'est fait! – Ezzel megvolnánk!, mondja egyik partjelzője a másiknak) Busacca szinte valamennyi görög játékoshoz odamegy magyarázkodni: "Elnézést. Nem vagyok Isten. Mi is hibázunk, nagyon sajnálom" - mondja a vereséget szenvedő csapat elkeseredett játékosainak. Busaccát 2009-ben egyébként az IFFHS a világ legjobb bírójának választotta.

A játékvezető és a két partjelzője folyamatos kapcsolatban van egymással, előbbi nem egyszer megerősítést kér, hogy pontosan mit ítéljen. Felesleges dolgokról nem szívesen beszélnek, ez jól látszik az egyébként mélyen vallásos svájci sípmester reakcióján, aki, mikor rádión a negyedik játékvezető az időjárásról beszél, egy egyszerű „Pofa be!”-vel lereagálja a dolgot. Az is kiderül az öt bíró egy-egy meccséből, hogy miközben nem csak a les megítélésénél, hanem szinte minden helyzetben a partjelzők segítségére szorul a bíró, a segítők időnként sárga lapok kiosztását javasolják olyan helyzetben is, amelyben a játékvezető tekintélyével, némi diplomáciával is le tudja hűteni a kedélyeket. Ám fontos, hogy míg jóformán mindenki a videóbírót reklamálja, a játékvezető az asszisztensek nélkül félkarú óriás lenne csak.

A bíróké minden meccsen a harmadik pályára lépő csapat, ők is nyerni szeretnének, vagy legalábbis nem veszíteni. Látni, hogy mérkőzés előtt hogyan hangolódnak a meccsre (Busacca például imával, Rosetti pedig az asszisztensek kezét összekulcsolva csókokat oszt), majd utána hogyan szabadulnak fel a hatalmas nyomás alól: a svéd Fjördfeldék összeboruló üvöltéssel, az egyébként kedvesen raccsolva beszélő Rosetti pedig úgy, hogy még a szertárost is megölelgeti. Akkor lehetnek elégedettek ők is és az őket elbeszélgetésre, hibáik kielemzésére invitáló főnökeik is, ha a meccs után nem róluk beszél a világ.

Ami sajnos nem mindig jön össze: a film két drámai hőse közül az egyik az angol Webb, akit főnökei azért küldenek haza, mert a lengyel-osztrák meccsen – partjelzője útmutatása miatt – előbbieknek megad egy lesgólt, mégis Lengyelországból kap halálos fenyegetéseket, mert ellenük meg a véghajrában befúj egy, Leo Beenhakker szövetségi kapitány által hisztérikusan vitatott tizenegyest.

A másik tragikus szereplő az akkor 43 éves spanyol Mejuto González, aki azért kényszerült távozni, mert Spanyolország a döntőig menetel, így - bár a finálé vezetésére is esélyesnek tartották - nekik, és leendő ellenfeleiknek nem vezethet meccset. Az olasz-spanyol negyeddöntő tizenegyespárbaja során pedig a játékvezetői testület tisztviselői azt latolgatják egy Iker Casillas-védés után, hogy ez bizony milyen jó Roberto Rosettinek, mert ha Olaszország kiesik, biztosan maradhat. Végül ő vezethette az Európa-bajnokság német-spanyol döntőjét is. A bíróknak még az érdekeik sem ugyanazok, mint a nemzeti válogatottnak.

A film betekintést enged abba is, hogy hogyan fogadják a családtagok a játékvezetők sikereit. Webb papája, a kedélyes öregúr a helyszínen drukkol, Rosetti felesége kislányaival otthon, baráti pizzázás közben.

A játékvezetők ténykedése – ez a filmből jól látható – korántsem annyi, hogy szétfújnak egy meccset. A néha hosszú másodpercekre beálló sötétségben valóban hoznak vitatható ítéleteket, veszekednek egy kicsit a játékosokkal és az edzőkkel, feszülten várják a szünetben és a meccs végén az ítéletet ténykedésükről, majd hazamennek. A bíró, ha hibázik, minimum két tűz közé kerül, ami talán még nagyobb nyomás, mint egy válogatott játékosnak. A filmet megtekintve talán más megvilágításba kerül így Rosetti most megadott lesgólja is, bár arckifejezéséről azonnal leolvasható volt, mélyen tisztában van vele, hogy mekkorát hibáztak. És azt is könnyebben el tudjuk képzelni, hogy min megy keresztül szerda este Kassai Viktor és két asszisztense.

„Önöknek mindenük megvan, hogy kivívják a pályán a tiszteletet” – ezt Michel Platini, az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) elnöke mondja a játékvezetőknek a torna előtt. Egy perccel később azonban bevallja, amikor a német Volker Roth bíró 1985-ben, a tokiói interkontinentális kupán érvénytelenítette az Argentinos Juniorsnak lőtt csodagólját, németül küldte el a derék németet melegebb égtájakra.

Aki a teljes filmet meg szeretné nézni, megteheti ide kattintva!