HVG: Emlékszik még, mi történt azon a bizonyos 12 évvel ezelőtti kispályás meccsen, ahol a Dunaferr csapata az OTP vezetőivel mérkőzött meg? Csányi Sándor nemrég úgy nyilatkozott, hogy már ott elhatározta, ha egyszer hatása lesz rá, csak ön lehet a szövetségi kapitány.

Egervári Sándor: Az akkor bajnokcsapat Dunaferr edzője voltam, de az OTP-sek elleni meccsre persze beálltam játszani. Aligha valószínű azonban, hogy a pályán nyújtott teljesítményem alapján nyertem el az elnök úr bizalmát. De arra én is jól emlékszem, hogy a meccs utáni vacsorán egymás mellett ültünk, és jót beszélgettünk Csányi úrral.

- És fordítva hogy áll a dolog: egy-két megmozdulása, csele alapján ön már akkor meglátta a bankvezérben a későbbi MLSZ-elnököt?

- Barátságos focimeccsen nem gondolkodik ilyeneken az ember. De tény, hogy – bár már akkoriban sem voltunk fiatalok –, a mozgáskultúrája és a labdabiztonsága kifejezetten jó benyomást tett rám. De ebben a korban a lényeg már a „harmadik félidőn” van, ami – ahogy pomázi barátaimmal péntekenként is játsszuk – a szabályaink szerint hosszabb, mint az első kettő.

- Aktív játékosként hajdan kétszáznál is több meccse volt, ám egyszer sem talált a hálóba. Nem bántja? Hiszen a focit mégiscsak gólra játsszák.

- Én védő voltam, és abban az időben az edzők még szigorúan a lelkünkre kötötték, hogy a félpályát ne nagyon lépjük át. Bár a gólörömökben csak játékostársként volt részem, nagy élmény volt az is, hogy még focizhattam például Albert Flóriék ellen, és kijutottam több nemzetközi kupameccsre is.

- Az azóta is sokat emlegetett mexikói 0:6-nál segédedzője volt a válogatottnak. Árulja el, tényleg a tésztán múlt, vagy le kellett feküdni a szovjet nagy testvérnek?

– Ezek nevetséges feltételezések. Sok apró történés játszott közre, például lehet, hogy nem kellett volna erős alapozást végeztetni a bajnokság után. De ez is csak feltételezés. Az a sajnálatos, hogy még mindig erről beszélnek, és nem arról a három évről, amikor Európa egyik legjobb csapata volt a magyar válogatott.

A teljes szöveg a HVG Portré rovatában olvasható.