A Bajnokok Ligája-randevújuk során (előtte még a "hőskorban" találkoztak a BEK-ben, az 1959/60-as sorozatban) rögtön az első sikerült a legemlékezetesebbre. 1994-ben két korszakos csapat játszotta a finálét Athénban.

A Cruyff edzette Barcelonát csak Dream Team-ként emlegetik ma is, odahaza négyszer nyertek zsinróban a bajnokságot, és a 94-es döntőben készültek feltenni a koronát a korszakra.

Ellenfelük a Fabio Capello edzette Milan, a taktikai futball óriása, hatalmas védőegyéniségekkel és csatárokkal. De a döntőn előbbiek közül Baresi, utóbbiaktól Van Basten hiányzott.

Mire számított a többség? Nagy taktikai harcra, az olasz védelem küzdelmére a mágikus Sztojcskov-Romário csatársorral. (Abban az évben a világbajnokságon ketten tíz gólt lőnek, Romario arany-, Sztojcskov bronzéremig vezeti válogatottját.) De nem így történt: Massaro és Szavicsevics volt a hős, a Milan megalázóan verte a katalánokat. Máig a legnagyobb különbségű győzelem BL-döntőben az a 4-0.

A Barca sokáig várhatott a revansra. A 200-2001-es szezonban a csoportkörben került össze a két csapat, a Barcelona ekkor sem tudott győzni. Odahaza 2-0-ra kaptak ki, a San Siróban pedig nagy meccsen lett 3-3. A Rijkaard-éra előtti Barca emblematikus focistája, az aranylabdás Rivaldo mesterhármast szerzett, közte volt egy brutálisan nagy szabadrúgás gól - a Milanban a két gólig jutó Albertini volt a vezér.

Négy évre rá megint a csoportban randevúztak, az első mérkőzésen a végül döntőbe jutó (és ott a Liverpool ellen 3-0-ról elbukó) olaszok nyertek. A gólt egy újabb korszakos játékos, a fénykorát élő Andrij Sevcsenko fejelte.

A barcelonai csoportmeccsen 2-1 lett a hazaiaknak, de a Milan mögött végeztek és így a Chelsea ellen pályahátrányba kerültek a nyolc között, végül kisetek.

Aztán jött a staféta átadása: mikor legközelebb találkoztak, már a Barca tört Európa csúcsára, Ronaldinhóval és a katalán utánpótlás beérő klasszisaival. Ekkor az elődöntőben jött létre a Milan-Barcelona párosítás: Ronaldinho hatalmas gólpasszából a francia Giuly szerezte az egyetlen gólt.

A visszavágó 0-0- lett a Nou Camp-ban, a Barcelona jutott a döntőbe és Párizsban meg is nyerte a finálét az Arsenal ellen. A Rijkaard-csapat a csúcsra ért.

A Guardiola-érában pedig idén, két BL-győzelemmel a háta mögött futott össze ismét a már Messi vezette Barca a Milannal. A csoportkör első fordulójában (a Milan nem volt első kalapban kiemelve, így sorsolhatták össze őket) az idény eleji formában lévő katalánok ellen az első és az utolsó percben lőtt góllal mentett pontokat a Milan idegenben. A középhátvéd Thiago Silva lett a csata hőse.

A milánói visszavágó  sokak szerint az idei sorozat magasan legjobb meccse volt: csúcsfoci rengeteg extrával, egy felprögő MIlanal és egy így is jobb Barcelonával. És káprázatos gólokkal, Boateng alighanem megérdemelte volna az övéért a Puskás-díjat.  A Barcelona 3-2-re nyert és első lett a csoportban.

Találkoztak tehát csoportkörben, elődöntőben, döntőben - itt volt az ideje, hogy negyeddöntőben is találkozzanak. Eddigi mérlegük: 13 meccs, 5 Barcelona-siker, 4 döntetlen, 4 Milan győzelem -  a legerősebb európai sorozatban még kiegyenlítettebb: kilenc meccsen 3-3-3.

Lesz miért szurkolni mindkét oldalon, persze nem okvetlenül a statisztikák miatt.