„Nagyon csalódottan ébredtem. Magányosnak érzem magam” – ezekkel a szavakkal elég érzékletesen festi le lelkiállapotát az MTK 36 éves Európa-bajnok tőrvívója, a szakág egyik zászlóvivője. Illetve: most éppen egyedüli zászlóvivője, már ha az olimpiát nézzük.

„Lassan húsz éve, hogy Knapek Edinával együtt készülünk, együtt versenyzünk, együtt utazunk mindenhova, több időt töltöttünk egymással, mint a családunkkal. Nehéz elképzelni, hogy most nélküle és a többiek nélkül kell majd versenyeznem” – mondja Mohamed, aki Budapesten már egyéni kvótásként próbálta segíteni a csapatot.

Nem sikerült, a Világ Kupa verseny helyosztóján az utolsó csapatkvótáért ki-ki meccset vívtunk a franciákkal és kikaptunk. Aida a tévének sírva nyilatkozott utána, egyet aludva a történtekre kicsit higgadtabban tekinti át a kudarcig vezető utat.

Mohamed Aida (balra) bízott a csapat-kvótában

MTI / Kovács Tamás

„Egy évvel ezelőtt már el kellett volna kezdődnie az összefogásnak, amiről most mindenki beszélt, de nem tapasztaltuk. Hiányzott az egység, de ezt nem a lányokra értem, mi mindent megpróbáltunk. A támogatásért a háttérben állandóan ment a harc, de nem szeretnék a részletekbe belemenni. Az biztos, a tőrre mindig kevés jutott a támogatásokból.”

Nem ezen az egy versenyen múlt a kijutás. Előtte Torinóban egy tussal kikaptunk a japánoktól a hat közé jutásért, azt hiszem, ha az megvan, Pesten is máshogy álltunk volna. Vannak kérdőjelek, az ellenfelek egymás közti eredményei kapcsán is, de ezt sem tudtuk befolyásolni. Abszolút a mi kezünkben volt a sorsunk a franciák ellen, szívünket-lelkünket kivívtuk, de jobbak voltak.”

Ahogy más sportágak esetében, a földrajzi kvóták is megosztják a sportolókat, aki lemarad, mindig igazságtalannak érzi az elosztást.

„Egyiptom két versenyen indult összesen, egyetlen asszót se nyert és az afrikai kvóta miatt így is kacagva kijutott, mi meg utaztunk mindenhova, életünket adtuk egy-egy nyolc közé jutásért és mégis kiestünk.”

Mohamed Aida így is ott lesz Londonban, a mindig kényes egyensúlyt jelentő egyéni versenyen. Ami állhat egy asszóból is, ha rossz napja van, mert ez nem csapatverseny. Magáért harcol – pedig rá azt szokták mondani, a csapatért tudott mindig igazán küzdeni.

"Szívünket-lelkünket kivívtuk"

MTI / Kovács Tamás

„Nagyon nehéz lesz és nagyon magányos – mondja a versenyről – belegondolni is szörnyű. Még nem beszéltem Szilágyi Áronnal (a szintén egyéni kard induló – a szerk.), de fogok, hogy neki milyen most. Igaz, hogy sok asszót nyertem meg már a csapatversenyeken vesztett állásnál, de azért egyéniben is tudok hajrázni. Talán ilyenkor többet kockáztatok, a csapat-meccseken nem mindig mertem. Az eredményt nem az fogja befolyásolni, ami a csapattal történt, hanem a felkészülés.”

A felkészülés, ami fizikai és szellemi próbát jelent. Sokat még nem tud róla.

„Csak az a biztos, hogy most pihenek kicsit a családdal. Átgondolom a történteket, meg azt is, ami jön. Már most az jár a fejemben, hogyan kezdjem a fizikai alapozást. Ha visszajöttem a szabadságról, kezdjük a versenyeket, remélem, elégre el tudok menni.”

Merthogy az olimpiai szereplés neki jár, de a jóból attól még nem jut több: Mohamed Aida ezért nem csak a szakmával foglalkozik London előtt. Azt mondja, aktívan szponzort keres, úgymond minden megoldás érdekli.

Hátha lesz valaki, aki megtámogatja legsikeresebb olimpiai sportágunk tőrszakágának egyetlen magyar indulóját.