MTI / Illyés Tibor

Kintről csak annyit láttam, hogy a presszó közepén hirtelen egy irányba mozdultak a pincérek, majd amikor a pultos is előrelépett és felnézett a hátsó sarok felé, már éreztem, hogy gyorsan követnem kell őket. A magasban a tévén a női hosszútávúszók 10 kilométeres versenyének hajrája kezdődött; a presszósok mozgásából sejtettem, hogy Risztov az élen halad. Mikor közelebb léptem, nyilvánvalónak tűnt, hogy mégis az amerikai a gyorsabb, a dinamikából kiindulva szinte biztosnak látszott, hogy a magyar lány másodiknál jobb már nem lehet. Mire mindez átfutott az agyamon, az izgalmat jeges rémület váltotta fel: de hiszen Risztov nem lehet második, az a sors képtelen tréfája lenne, ballacki léptékű csapás, bárki mással megeshetne, de vele nem! Jó néhány másodpercig úsztak így egymás mellett, míg aztán kivehetővé vált, hogy bár Risztov karját vékony virtuális betonréteg fedi, az amerikai viszont mintha csak a vízirevüből ugrott volna át, mégsem csökken kettőjük között a távolság. A célvonal előtt öt méterrel pedig már a tévén keresztül is látszott, hogy az egykori ezüstlány most bearanyozódik (a beton közben rég eltűnt). A pincérek tapsoltak néhányat, az egyik vendég, aki az előbb még gyerünk!-öt mondott, most azt kiáltotta, megvan!, a pultos elmosolyodott és visszaállt a helyére – köszönöm, már nem kérek semmit.

Három órával később az autóban ülök, rádiót hallgatok, Kossuth Rádió, Török László régi hangja, egy kislánnyal beszélget, (beszélgetés 18:01:00-nál kezdődik) a kislány az anyukájáról mesél, a korai kelésekről, kedvencéről, a rántott húsról, arról, hogy milyen is a nyitott hódmezővásárhelyi uszoda télen, mínusz 3 fokban. Risztov Éva beszél, ez gyorsan kiderül, egy 2004-ben, egy évvel a visszavonulása előtt készült műsorban. Török László megszólaltatja Risztov anyukáját, aki felidézi, milyen ajándékot küldött annak idején a 17 éves Egerszegi Krisztina az öt és fél éves lányának, majd a 14 éves kamasz Évi beszél rajongva Britney Spearsről. Halljuk aztán néhány évvel később sírni a medence partján Barcelonában, a világbajnokságon, a sokadik második hely után, és halljuk végül megint reménykedve az athéni olimpia előtt. Török László hihetetlenül kedvesen kérdez, Risztov pedig mintha a legjobb barátjának válaszolna, nyíltszívű és szemtelen, mint egy kamasz, lehengerlően jókedvű vagy kételkedik, mint egy kisgyerek. Félórás a sokéves munkával készült műsor (ilyen már nincs, és mégis), újra meg újra előkerül benne a rajongás, a kemény munka, hogy megéri-e, és persze anya és a rántott hús. Így utólag, nyolc év távlatából, az olimpiai bajnoki cím felől visszatekintve minden akkori lényegtelen, semmitmondó kérdés és az összes gyermekien őszinte válasz könnyeznivaló, mert benne van a riportműsort követő egy-két év, Risztov megaláztatása, depressziója, és benne van Török László betegsége, rádiótól való távozása. De benne van az utána következő évek munkája is, az, hogy Török újra megtanult beszélni és írni, Risztov pedig visszatért és legyőzött mindenkit.

MTI / Illyés Tibor

A régi műsor után az aranyérmes Risztov Évát kérdezik mai riporterek, ő pedig elmeséli, milyen fontos volt, hogy tegnap megérkezett Londonba az anyukája, és hogy mennyire vágyik már egy jó rántott húsra. Nem tudom, meddig tart ez a könnyezés, ha a rántott húsra gondolok.