Mit jelent az a szó, hogy meglepetés? Nem kell hozzá semmilyen szótár, hogy pontosan tudjuk, ez a szó valamilyen nem várt eseményre utal. Szóval, ha a labdarúgáshoz kicsit is értők közel száz százaléka azt mondja, hogy Belgium lehet a világbajnokság egyik meglepetés csapata, akkor tényleg az jelentené-e a meglepetést, ha a belgák jól szerepelnének ezen a tornán? Valószínűleg nem.

Ezért is volt furcsa azt látni, hogy Algéria kezdte jobban a meccset, igaz ez nem jelenti azt, hogy nagy izgalmak történtek volna a pályán. Körülbelül negyed óra elteltével kezdett éledezni Belgium, amikor előbb egy Van Buyten, majd egy Witsel lövést jegyezhettünk fel. Előbbi a blokkban, utóbbi M’Bolhi kapus kesztyűin akadt el.

Az első igazán érdekes eseményre a 24. percig kellett várnunk, amikor Vertonghen azzal próbálta kompenzálni lemaradását a futóversenyben, hogy nemes egyszerűséggel lerántotta Feghoulit. Mivel mindez a tizenhatoson belül történt, Algéria büntetőhöz jutott, a sértett pedig magabiztosan értékesítette a jogosan megítélt tizenegyest. Ennek ellenére a folytatás olyan volt, mintha a belga játékosok nem fogták volna fel, hogy hátrányba kerültek. Gyakorlatilag eseménytelenül telt el az első játékrész hátralevő része.

 

A második félidőben aztán kicsit mintha jobban játszott volna a belga válogatott, de még ez a teljesítmény sem közelítette meg azt, amit a szurkolók vártak volna Hazardéktól. A nagy küzdés azonban elvitathatatlan volt a csapattól, és ennek legalább meglett az eredménye. A 70. percben a csereként beállt Fellaini egyenlített, majd a 80. percben, a szintén csere Mertens a vezetést is megszerezte Belgiumnak.

 

Ezt követően nyílhatott volna meg a belga gólzsák, de Marc Wilmots játékosai több nagy helyzetet is elhibáztak. Algéria tulajdonképpen nem sok mindent csinált, igazából az egész meccsen arra épített a csapat, hogy valahogy megtartja a büntetővel megszerzett előnyét. Mivel ez nem sikerült nekik, így az igazi meglepetés is elmaradt és érvényesült helyette a papírforma.