Elérkeztünk a világbajnokság azon pontjához, ahonnan már csak a győzelem számít. Nincs számolgatás, nincs taktikázás a továbbjutó-helyekért, itt csak az mehet tovább, aki nyer. Ma kezdődnek a nyolcaddöntők: az egyenes kieséses szakasz első körének nyolc meccsét négy napra húzták szét, aza egy nap két mérkőzést láthatunk, egyet este hattól, a másikat pedig este tíztől.

A világbajnokságon induló összes amerikai csapat közül mindössze két ország nem került a legjobb tizenhat közé: Honduras és Ecuador. Így a nyolcaddöntőbe jutó csapatoknak „csak” a felét teszik ki: Brazília, Chile, Kolumbia, Uruguay, Costa Rica, USA, Argentína és Mexikó képviseli ezen a szinten az amerikai kontinenst. E nyolcasból pedig ma – Argentínát leszámítva – a négy legerősebb csap össze: a korábbi meccsen a házigazda Brazília a meglepetéscsapat Chilével, míg a késő estin Kolumbia Uruguay-jal játszik.

18.00, Brazília - Chile

A meccsnap első mérkőzését tehát az A csoport elsője, a házigazda Brazília játssza a meglepetés-továbbjutó Chile ellen. Két nagyon jó csapatról van szó, ám erősségük különböző dolgokban rejlik: míg a brazilok inkább egyéni teljesítményekre, illetve a csapattagok alapvető tudására alapoznak, addig a chileiek – ha bár papíron sok válogatottnál gyengébbek – óriási elánnal játszanak, agresszívak (a szó legjobb értelmében), küzdenek, kilencven percen keresztül hajtanak a győzelemért. Ám a B csoport másodikjainak a múltban ez nem volt elég mai ellenfelük ellen: eddig 68 (!!!) tétmérkőzésük volt a brazilok ellen, ebből 48-at elvesztettek, és csupán 7 győzelmet arattak (a maradék 13 mérkőzés értelemszerűen döntetlen lett). A történelemhez hasonlóan ma Neymarék az esélyesebbek – papíron. Ám ha összevetjük a két csapat eddigi teljesítményét, kicsit tisztább képet kapunk.

 

A házigazdák eddig – bár minden meccsükön pontot szereztek – kicsit gyengébben szerepelnek a vártnál. Igaz, 3-1-re megverték a horvátokat a nyitómeccs miatti nyomás miatt; igaz, végigtámadták a meccset a bunkerfocit játszó Mexikó ellen; és még az is igaz, hogy 4-1-gyel kiütötték Kamerunt. És lehet mondani, hogy a számok nem hazudnak, de egyelőre a brazilok nem tűnnek ennyire jónak.

Kétség nem férhet ahhoz, hogy erősek, de ennél többre lesz szükségük – akár már Chile ellen is. Nincs sok hiba a csapatban, de az éppen elég ahhoz, hogy hátrányba kerülhessenek bármilyen szituációban.

Az első kulcspont éppen a legjobbjuk, Neymar szerepe a csapatban. Vitathatatlan, hogy érbeli zseni, és megérdemli, hogy a góllövőlista élén áll. De kérdezzük mi: melyik csapatban láttunk valaha olyan játékost, aki folyamatosan változtatja a pozícióját? Neymarnak nincs posztja a világbajnokságon: sokszor elindul a balszélen, góljai nagy részét középről szerezte, és a jobb oldalon sem egyszer láttuk hazardírozni. Hol ékként játszik, hol csak beível, hol szervezi a játékot – ez mind az ő kénye-kedve szerint változik. Ez nem kéne, hogy feltétlenül probléma legyen, amíg neki is, és a csapatnak is jól megy a játék. Viszont Neymar szabadságának árnyoldalát mutatta a Mexikó elleni meccs is: nem ment neki, Brazíliának sem ment. Ha a Selecao ennyire körülötte fog forogni a továbbiakban is, meglehet, hogy ráfáznak.

A másik „gyengesége” (az idézőjel indokolt, hiszen ez sem rossz, csak nem olyan színvonalú, mint lenni kéne) a házigazdáknak a középpálya. Innen egyedül Oscart tudjuk eddig kiemelni, mert Paulinho és Luiz Gustavo eddig nem játszik az elvárásokhoz mérten, ennek megfelelően Luiz Felipe Scolari már egyszer-kétszer bele is nyúlt a csapatba, ilyen volt például Ramires, vagy Fernandinho játszatása is, aki meghálálva a bizalmat, gólt is szerzett. Ha Neymar pozícióját kicsit behatárolják, illetve a szövetségi kapitány megtalálja a két megfelelő középpályást, azt mondjuk, jó eséllyel lehetnek világbajnokok is a brazilok. Ezt pedig szerintünk még ma elkezdik, a tippünk az, hogy kiütik Chilét.

Akár meglepetés (szerintünk az), akár nem: Chile, kiütve a címvédő spanyolokat bent van a legjobb tizenhatban. Talán még maguk a dél-amerikaiak is legyintettek volna, ha 2010. július 11-én, a dél-afrikai világbajnokság döntője után azt mondtuk volna nekik, hogy négy év múlva ezt a Spanyolországot fogják búcsúztatni a csoportkörben. (Egyébként már akkor ugyanannyi pontot szereztek a csoportmeccseken, mint az ibériaiak.) Chilét mentalitása és futballja alapján az idei Atlético Madridhoz tudnánk hasonlítani: nagyon jók, lendületesek, gyorsak, erőszakosak. Abszolút megérdemelten vannak bent a világ legjobb tizenhat csapatában, és ha nem a brazilokat kapták volna, simán elmentek volna a negyeddöntőkbe is.

 

Az előző mondatban viszont a „simán” szón van a hangsúly: a keletkezett párosítás nem jelenti a chileiek biztos vesztét, az eddig látottak alapján legalábbis semmiképp. Ausztrália ellen hozták a kötelezőt, ők is 3-1-gyel nyitottak. Biztos továbbjutásukat azonban egy meglepetéssel vívták ki. Ugyan a címvédők teljes letargiában voltak a hollandoktól elszenvedett 5-1-es vereség után, arra azért senki sem számított, hogy két góllal kikapnak Chilétől. Márpedig megtörtént, ez pedig a spanyolok bukását, egyben a chileiek mennybe mentelét jelentette. Utolsó meccsükön pedig már csak a csoportelsőségért játszottak Hollandia ellen, az Oranjét 77 percig fel tudták tartóztatni, ám utána elbuktak. Ennek ellenére úgy hisszük, méltó ellenfelei lesznek a braziloknak. Ki tudja, talán még meg is szorongatják őket!

22.00, Kolumbia - Uruguay

Ma két olyan meccset látunk majd, melyek közül bármelyik simán lehetne egy elődöntő is; a Kolumbia-Uruguay találkozóra elképesztő izgalmakat jósolunk. A két csapat egy kategóriába skatulyázható be, ám míg Luis Suárezzel soraiban a kékek jobbnak tűntek, a felelőtlen támadó nélkül már a sárgáké lehet a fölény. Az örökmérleg az uruknak kedvez, eddigi 38 találkozójukon tizenegy kolumbiai és tizennyolc uruguayi győzelem, illetve kilenc döntetlen született. Míg Kolumbia tükörsimán, mindenkit nagyon jó játékkal verve jutott tovább, addig Uruguay csoportbéli második helyéhez göröngyös út vezetett.

Lehet, hogy Kolumbia ellenfelei nem voltak világverő csapatok, de a franciák és a hollandok mellett az egyik legmegbízhatóbb csapat eddig ők voltak. Oké, tényleg nem felejthetjük el azt, hogy ellenfeleik azért nem voltak soha világbajnokok, de még annyira sem játszottak jól, mint Costa Rica. Első meccsükön annak rendje és módja szerint lemosták Görögországot 3-0-ra, hasonlóan dinamikus és gyors játékkal 2-1-re megverték Elefántcsontpartot is, a csoportból már  kilépőként pedig egy négyest azért még lőttek Japánnak is. Mindezt Falcao nélkül.

 

Nem rossz, nem rossz! Azonban hiába a gyönyörű játék, hiába James Rodriguez vagy Jackson Martinez, megint csak vissza kell térnünk az eddigi ellenfelekre. Uruguay ugyanis minden, csak nem gyenge. Nem vitatjuk a kolumbiaiak képességeit, ám eddig nemigen volt olyan meccsük, amely nagyon precíz játékot és az utolsó másodpercekig tartó odafigyelést igényelt volna. Ez az egy lehet a buktató számukra, de ha tudják folytatni azt, amit eddig csináltak, nagyon jó esélyeik lesznek a nyolcaddöntőben. Olyan jók, hogy a hvg.hu szerint ők jutnak a legjobb nyolcba.

 

Suárez hiába zseni, hiába a világ egyik legjobb játékosa, nem tanul semmiből. Az hagyján, hogy még anno a holland bajnokságban megharapta Otman Bakkalt. Már felháborító volt az is, hogy a Chelsea védőjét, Branislav Ivanovicot szintén a szájával támadta meg. De ezeken a Giorgio Chiellini ellen elkövetett támadása mind túltett. Miért kell megharapni valakit a vállán – csak úgy? Az olasz (látszólag) nem inzultálta, nem álltak vesztésre sem az uruguayiak, tettének még lelki indoka sem lehetett.

És erről nemcsak azért beszélünk, mert visszaeső ebben a dologban, hanem mert a csatár vitte a hátán hazájának válogatottját, és nélküle pocsék teljesítményre képesek. Nézzük csak meg: Uruguay 3-1-re (!!!) kapott ki a nyitómeccsen Costa Ricától - azon a meccsen az uruk lassúak, fejben gyengék, szervezetlenek voltak, egyetlen góljukat is tizenegyesből szerezték. A második meccsen már játszott a Liverpool csatára, és rögtön megverték Angliát, pont az ő két találatával. Újabb meccs, ezúttal Olaszország ellen a továbbjutásért: Suárez játszik, Uruguay pedig győz.

 

Ám e sorozat folytatása erősen bizonytalan: a Premier League gólkirályát négy hónapra eltiltották mindennemű futballtól, illetve kilenc válogatott meccsről. A kékek pedig ugyanott vannak, mint a Costa Rica-i meccs előtt. Viszont az első meccsen igazándiból fejben voltak gondok, ezt pedig orvosolhatja a legjobb tizenhat közé jutás érzete, illetve a tudat, hogy képesek legyőzi bárkit, ha összeszedik magukat. Ha pedig kiesnek csak azért, mert nem játszik Suárez, akkor nem is érdemlik meg igazán a továbbjutást. Még akkor is ezt mondjuk, ha egyébként minket, magyaroknak még plusz szálak is kötnek hozzájuk.