Terjedelmes interjú jelent meg kedden az Indexen a háromszoros olimpiai bajnok úszó, Hosszú Katinka férjével és edzőjével, Shane Tusuppal. Ebben a tréner egyebek mellett arról beszélt, miért kiabál annyit a medence szélén, amikor Hosszú versenyez, hogyan fogadták az ötleteit Magyarországon, és hogy miért nem kellenek úszósztárok a nemzetközi szövetségnek, a FINA-nak.

Kitért emellett a magyar szövetségen belüli balhéra is, amivel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy fel kellett vállalni, mert tenni kellett valamit a magyar úszósportért. Szerinte ugyanis az eddigi vezetés cserbenhagyta és tönkretette a spotrolókat, elfecsérelte például Cseh László és Gyurta Dániel tehetségét; jobb menedzseléssel és módszerekkel ugyanis többet ki lehetett volna hozni belőlük.

Az edző csütörtökön azért írt az Indexnek, hogy pontosítsa a két magyar klasszisra vonatkozó szavait. Szerinte ugyanis e mondatok nyomán születtek olyan cikkek, "melyeknek szerzői nem értették meg, nem akarták megérteni, vagy nem volt szabad megérteniük", amit Cseh Laciról és Gyurta Daniról mondott.

Tusup most úgy fogalmazott, hogy "Cseh László és Gyurta Dániel olyan, mint a Mona Lisa. Mestermunka, amely előtt mind szájtátva állunk. A művész (az edző) zseni, és mi mind boldogak vagyunk, hogy ilyesmi a mi világunkban megszülethet. A nagy rácsodálkozás közepette azonban nem vesszük észre, hogy a művész képes lett volna egy egész széria hasonló mestermunka elkészítésére, ahogy a Mona Lisa is lehetett volna egy négyes sorozat egyik eleme, amelyek összefüggnek, és alapjaiban változtatják meg gondolkodásunkat a művészetekről. De a mecénás csupán a Mona Lisához biztosította a szükséges anyagi hátteret, és annyira elégedett volt az eredménnyel, hogy nem kívánt többet áldozni a művész további munkáira, így nem adott esélyt arra, hogy lássuk, milyen lett volna a teljes életmű."

Hozzátette azt is, hogy az edzők művészek, akik a világ legnagyobb tehetségeivel dolgozhatnak, épp ezért felelősségük is van: a csodálatos alapanyagból a lehető legjobbat kihozni. Ezért viszont a mecénásnak, ha folyamatosan újabb mestermunkákat vár el, a legjobb feltéteket kell biztosítania. Ha pedig ezt nem teszi meg, "akkor erkölcsi kötelességünk kinyitni a szánkat, kiabálni, üvölteni, és követelni, hogy ő is tegye hozzá a magáét. Üvöltésben jó vagyok, én nem fogom abbahagyni..."