A legjobb csapat nyerte a világbajnokságot, és van mit tanulni belőle
Négy gyors tézissel készültünk a világbajnokág után. Meg egy ráadással. Nyert a legjobb csapat, vesztettek az egyéni képességekre építő válogatottak. A bírónak a tekintélye megkopott a videóval szemben, Putyin viszont megkapta imázsjavító versenyét. És bizony még most sem úsztuk meg politika nélkül.
1. A legjobb csapat nyert, nem kérdés
A döntő első félidejében Franciaországnak szerencséje volt, talán először az egész vb-n, szemben a kétszer is csak tizenegyesekkel győző horvátokkal. No, nem feltétlenül az öngól jelentette a mázlit, Griezmann a beadásnál a horvát védelem ismert gyengeségére épített: Modricék hagyták magukat a szabadrúgás előtt kicsalni a 11-es pontig, kiszolgáltatott helyzetbe hozták kapusukat, aki csak nézni tudta, ahogy (végül) Mandzukic fején megpattan a labda. Az igazi szerencse az volt, hogy a bíró minden videósegítség ellenére bedőlt Griezmann-nak, akit nem rúgtak fel, hanem feldobta magát. A tizenegyesnél viszont a tévé képei kellettek, mert szabad szemmel nincs játékvezető, aki a kezezést befújja.
A videó megtekintése után a döntés már helyes volt: a nigériai szövetségi kapitány közlése szerint az illetékesek előre közölték minden válogatottal, hogy a testtől elálló kéz esetén a FIFA büntetőt ír elő.
A második félidőben már nem volt kérdés, Pogba és Mbappé révén kijátszották a franciák az erősségüket, és Lloris a végén még vissza is adta Mandzukicnak a gólt, amit az első félidőben tőle elcsórtak. A horvátok hiába birtokolták többet a labdát, igazán nagy helyzetet nem tudtak kialakítani. Lőttek távolról, pontatlanul: 15 lövésükből három talált kaput, a franciák nyolcszor próbálkoztak, de hat ebből kapura tartott, és három be is ment (az öngól nem része a statisztikának). A horvátok pontatlansága nem feltétlenül az ő hibájuk, hanem a franciák erőssége.
Dechamps csapata a döntőig vezető úton meccsenként 4,3 lövést engedett ellenfeleinek a tizenhatoson belülről. Horvátország viszont átlagban 7,4-et. Az amerikai futballban mondják, hogy támadósorral meccset nyernek, védelemmel pedig bajnokságot. Ez igaz volt a mi labdarúgásunkra is Oroszországban.
A franciák a védelemre építették tehát játékukat, és mindössze három kreatív játékossal álltak fel, de a Griezmann–Mbappé–Giroud-hármasból az utóbbi, az Chelsea „csatárja” is a védelemmel volt legtöbbet elfoglalva. Az ötlet úgy hangzott, már a belgák ellen is: átengedni az ellenfélnek a labdát, és viszonylag későn megtámadni a labdát hozó játékost. Az ellenfél védelmének feljebb húzásával ugyanis üres terület keletkezik Mbappé életveszélyes elfutásaihoz.
A franciák nem adták fel a defenzív játékot szinte soha. Egyedül az argentinok ellen, amikor rövid időre hátrányba kerültek, mutatták meg, hogy képesek labdabirtoklásból is játszani. Kétszer nyomták meg nagyon erősen a játékukat a vb alatt: Messiék ellen, és rúgtak percek alatt hármat, és a horvátok ellen a második félidőben. Abból két gól született. Thomas Hitzlsperger írta a Guardianban:
a franciákon az ember azt érzi, mindig egy sebességgel alacsonyabb fokozatban játszanak, mint amiben tudnának.
Mintha Dechamps így spórolt volna minden lehetőségre. Tudták, hogy a belgák életveszélyesek, a horvátokat pedig szinte lehetetlen elpusztítani. Ezért végig úgy játszottak, hogy legyen valahonnan feljebb lépni, ha hirtelen valamiért muszáj volna. Messiék megtapasztalhatták, mi történik, ha kiprovokálják a francia ellenreakciót.
A vb-döntők tíz legemlékezetesebb pillanata
Miért veszített az Aranycsapat 1954-ben? Bent volt-e az angolok harmadik gólja az 1966-os fináléban? Melyik volt minden idők legjobb brazil válogatottja? Hogyan lett Zinedine Zidane nyolc év alatt hősből bűnbak? Mindezt felidézzük a vb-döntőre hangolódva.
A francia válogatott volt a világbajnokság második legfiatalabb csapata, mégis övék volt a második legértékesebb keret. A játékosok fele ráadásul a kevés európai abszolút topcsapat egyikénél keresi pénzét, minek következtében jelentős tapasztalatuk volt a legmagasabb színvonalon játszott tétmeccseken. A franciák győzelme nem szerencse, hanem tervezés következménye.
2. Franciaországnak kellett ez a siker
Nehéz évek állnak Franciaország mögött, és még nem derült ki, hogy sikerült-e kiheverni azokat. Az 1998-as világbajnoki diadal óta az emberek gyászolni és tüntetni gyűltek össze leginkább a köztereken. A Charlie Hebdo elleni merénylet szörnyű terrortámadások sorát nyitotta meg, 2015 novemberében Zidane-ék győzelmének helyszíne, a Stade de France is célponttá vált. Az iszlamista terror lesújtott Párizsra és Nizzára, és több más településre, közben az ország zsidó lakosságát félig emigrációra kényszerítették politikailag motivált erőszakos bűntények. A társadalmat megosztotta és félelemmel töltötte el a terror, miközben a gettósodó külvárosok fiataljai részben jogosan úgy érezhették, az állam az út szélén hagyja őket. Majd minden jogalap nélkül az állam képviselőire támadtak sok helyen.
Közben a politika sem volt kegyes az országhoz. A jobbközép (Sarkozy és Fillon) korrupciós botrányokba fulladt, a baloldal az inkompetensség csapdájában vergődött, és közel volt a szélsőjobb győzelme. Emmanuel Macron rakétával érkezett, de az ő varázsa is megkopott az elmúlt év alatt, a sokáig halogatott reformok pedig sokaknak fájnak. Egy szó, mint száz: ez a világbajnoki cím nagyon kellett a francia léleknek. Jobban, mint a legtöbb nagy futballnemzetnek. És akkor jegyezzük meg a csalódást, amit két éve a hazai Európa-bajnokság jelentett, ahol hagyták, hogy a portugálok kiénekeljék a szájukból a sajtot.
A sikerért a francia labdarúgás szisztematikusan megdolgozott. Ahogy a Vox egy nagyon érdekes videóban bemutatta, ők találták ki az első akadémiai rendszert, és így Franciaország adta a legtöbb játékost a labdarúgó-világbajnokságnak. Ötven, kereken ötven francia születésű focista vett részt az orosz vb-n. Hogy annyian nincsenek is a keretben? Igen, 29-en nem francia színekben futottak ki a gyepre., hanem portugálban, marokkóiban stb. És ezen a ponton akkor térjünk ki a magyar kormánypárt és szélsőjobb-ba hajló holdudvarának fanyalgásához. Nem győzték mondani, hogy a migráció miatt kell a horvátoknak drukkolni. Mert a franciáknál sok a migráns.
Először is rögzítsük: a világbajnokság végeredménye szerint Orbán kedvenc sportjának a legjobbjai azok, akiket Orbán országában gyűlölni kell.
Másrészt mi alapon kívánja megmondani a magyar szélsőjobb, hogy a 21 Franciaországban született, francia állampolgár közül, ki a francia, és ki nem az? A himnuszt minden pályán lévő játékos énekelte, és a győzelem után mindegyik francia zászlóba burkolódzott. A csapatról azt mondani, hogy egy része nem francia, csak rasszista alapon működik. Ha kételkednek ebben, akkor gondoljanak vissza, hogyan védték Shaolinék magyarságát idén télen (nagyon helyesen). Ugye, ha a magyar Himnusz szól, akkor még ők is tudják, mi a rasszizmus?!
Szerénységre talán Paul Pogba taníthatná őket. A döntő előtt azt mondta, a korábbi világbajnoki címért járó csillagot nem ő érdemelte ki, ezért szeretné hozzátenni a másodikat. A fináléban az ő találata pecsételte meg a csapatok sorsát.
3. Aki még nyert: Putyin és a technika
Különleges vébé volt ez. Nemcsak azért, amiért minden világbajnokság különleges, mert négyévente van, hanem azért is, mert itt vezették be először a videóbírót. Hamar megszoktuk, ahogy a bíró kiszalad oldalra, megnézi a monitort és dönt, adott esetben felülírja saját magát, vagy egy elzárt szobából meghallgat valakiket, akik azt mondják, felül kellene írni magad.
És a játékosok is hamar megszokták, mutatták is, hogy spori, tévedtél. A videóbíró a gépet helyezte az ember fölé, a tizenegyeseket a mérkőzések központjába, 29 büntetőt ítéltek meg összesen, amiből 22-t gólra is váltottak a vébén. De a tizenegyesek és a technika mellett ez Putyin vébéje is volt, Oroszország első számú ura megmutathatta, hogy a felszínen úgy látszik, tökéletes világbajnokságot tud rendezni, amit Gianni Infantino FIFA-elnök is többször megerősített. A felszín alatt azonban átalakított városrészekről, hajléktalanok és szegények eltakarításáról, ordas korrupcióról lehetett hallani.
4. A bukottak és a csapat vébéje
De persze ilyenkor mindenkit csak a játék érdekel, ami volt, mi az hogy, nagyon is. Méghozzá olyan játék volt, amelyik bebizonyította azt, amit Messik és Ronaldók árnyékában képesek vagyunk elfelejteni – csapatjáték. Ezért jutott döntőbe a horvát csapat, ezért lett bronzérmes Belgium és ezért kullogott haza Argentína és Portugália. De kullogtak mások is, a spanyolok azért, mert a vébé előtt egy nappal kirúgták a kapitányukat, és még inkább azért, mert a tiki-taka helyett ez hátrafelé való passzolgatás volt, nem több, aminek nem vébén, hanem kukában a helye. Az oroszok elleni negyeddöntőben 1100-nál többet passzoltak, de gólt maguk nem lőttek.
Búcsúzott Németország is, ők a török tengely megtörése miatt, a csapat nem tudta ki- vagy megbeszélni azt, hogy Özil és Gündoğan Erdogannal parolázott, a csapategység megbomlott, ami a pályán is jól látszott, csoportutolsó lett a 2014-es címvédő.
Argentína, Portugália és Németország antihős szerepe mellett meg kell emlékezni a hős csapatokról is. Pozitív csalódás volt Dánia és Svédország, főleg úgy, hogy a dánoktól nem lehet csak és kizárólag Christian Eriksent kiemelni, a pályán lévő mindenkori 11 focizott, ahogy a svédek is könnyen túltették magukat Ibrahimovic hiányán. A végül a negyedik helyen végzett angolok sem szomorkodhatnak, végre olyan angol csapat futott ki a gyepre mérkőzésről mérkőzésre, ahol nem primadonnák és nem allűröktől fuldokló, nagybetűsnek hitt sztárok fociznak.
+1 Ne feledkezzünk meg a horvátokról sem
Németh András kollégánk külön cikkben foglalkozott a horvátokkal. Nincs olyan horvát, aki ne lenne büszke a futballválogatott világbajnoki második helyére, Zágráb és a többi horvát város terein százezrek nézték a meccset és ünnepelték a csapatot, annak ellenére, hogy nem sikerült legyőzni a franciákat. Az ünneplésbe politika is szorult, figyelmeztették a politikusokat, ne próbálják meg a maguk fényezésére felhasználni a sikert.
A fehér-piros csapat játékosait hétfőn fogadják a zágrábi Jelacic bán téren, s az ország hatalmas ünneplésre készül: a horvát vasút az egész országból várja az ünneplőket, féláron szállít mindenkit Zágrábba és vissza otthonába. Az öröm és a fájdalom óráiban már megkezdődött a felelősök keresése is. A portálok például azt hangsúlyozzák, a franciák első gólját nem kellett volna megadni . „Antoine Griezmann az első gólt megelőző szabadrúgást úgy kapta, hogy legalább egy másodperccel az előtt feldobta magát, hogy Brozovic hozzáért volna, amikor pedig a franciák beívelték a labdát, s Mandzukic öngólt fejelt, a kékek egy játékosa, Pogba egyértelmű lesen volt – írják a horvát portálok.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
