99 éves Keleti Ágnes, a legeredményesebb magyar tornász

99 éves Keleti Ágnes, a legeredményesebb magyar tornász

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
MTI

Olimpián és világbajnokságon is ötször sikerült bajnoknak lennie, ma ő a legidősebb élő olimpiai bajnok.

Január 9-én ünnepli 99. születésnapját Keleti Ágnes ötszörös olimpiai bajnok tornásznő. A magyar tornasport legeredményesebb versenyzője a Nemzet Sportolója, Magyarország legtöbb olimpiai éremmel rendelkező női sportolója, és a finn Lydia Wideman halála óta (2019. április 13.) egyben ő a nyári olimpiák legidősebb aranyérmese.

A sportoló Klein Ágnes néven született 1921. január 9-én Budapesten, a család később Keletire magyarosított. Pályafutását a budapesti Vívó és Atlétikai Clubban kezdte, majd a Nemzeti Torna Egyletben sportolt. 1939-ben lett a válogatott tagja, 1940-ben pedig megnyerte első bajnokságát, de zsidó származása miatt még abban az évben eltiltották mindennemű sporttevékenységtől. A Magyarország 1944. március 19-i német megszállása utáni időszakot úgy sikerült átvészelnie, hogy papírokat vásárolva magának, és Juhász Piroska néven élt Szalkszentmártonban. Édesapja és több családtagja az auschwitzi koncentrációs táborban halt meg, édesanyját és testvérét a svéd diplomata, Raoul Wallenberg mentette ki Budapestről.

©

A második világháború után a Budapesti Postás versenyzője lett, később a TF DISZ, a TF Haladás, és a Budapesti Dózsa színeiben szerepelt. Közben elvégezte a Testnevelési Főiskolát, amelynek tanára lett. 1947 és 1956 között különböző szereken 46-szoros magyar bajnok, hétszeres csapatbajnok és tízszeres egyéni összetett magyar bajnok lett, utóbbival kivívta az örökös bajnoki címet.

Nála többször senki nem nyert tornászbajnokságot Magyarországon.

Az 1954-es római világbajnokságon felemás korláton és a kéziszercsapattal is győzött, emellett még egy ezüst-, és egy bronzérmet is gyűjtött.

Első olimpiájára 1948-ban jutott ki, de a londoni játékokon végül mégsem szerepelhetett, mert balszerencsés módon az utolsó edzések egyikén bokaszalag-szakadást szenvedett.

Négy évvel később, 31 évesen a helsinki olimpián már ott volt, és műszabadgyakorlatával (ma: talaj) aranyérmet, összetett csapatban ezüstérmet, felemás korláton és a kéziszercsapat tagjaként bronzérmet szerzett. Pályafutása csúcsára 1956-ban Melbourne-ben ért: talajon megvédte címét, aranyat nyert gerendán, felemás korláton és a Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga összeállítású kéziszercsapat tagjaként, míg egyéni összetettben és csapatban ezüstérmet szerzett.

Ő lett a játékok legeredményesebb versenyzője, egyben a legidősebb tornásznő, aki aranyérmet tudott szerezni.

Keleti Ágnes olimpiai eredményeivel (10 érem, ebből 5 arany) minden idők legeredményesebb magyar sportolóinak rangsorában Gerevich Aladár (10/7) mögött a második, a legtöbb olimpiai éremmel rendelkező magyar női sportoló és a legeredményesebb magyar tornásznő.

A melbourne-i olimpiáról nem tért haza, 1957-ben Izraelben telepedett le, egy ottani magyarhoz ment férjhez, két fia született. Meghatározó szerepet vállalt az izraeli tornasport megteremtésében, 1958 és 1980 között az izraeli válogatott szövetségi kapitánya volt, de 1959-ben és 1960-ban az olasz válogatott olimpiai felkészítését is vezette. Dolgozott az izraeli Testnevelési Főiskola torna tanszékének vezető tanáraként, majd a Maccabi Tel-Aviv, később pedig a Ráánai Torna Klub tornaszakosztályának edzője volt tevékenykedett. Nemzetközi bíróként is dolgozott, 75 évesen döntött úgy, hogy nem dolgozik tovább.

©

1949-ben a Magyar Köztársasági Sportérdemérem arany fokozatát, 1951-ben a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát és a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója címet, 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója címet érdemelt kapta. 1981-től a Zsidó Sporthírességek Csarnokának (International Jewish Sports Hall of Fame) tagja.

1995-ben MOB Olimpiai aranygyűrűt kapott, 2002-ben a Nemzetközi Torna-szövetség (FIG) beválasztotta a Hírességek Csarnokának (Hall of Fame) tagjai közé, 2003-ban MOB Érdeméremmel tüntették ki, 2004-ben megkapta a Nemzet Sportolója címet.

2005-ben megörökítette kéznyomát és aláírását a Magyar Sportcsillagok Falán, 2008-ban bekerült a Magyar Tornasport Halhatatlanjai közé, 2011-ben Magyar Tornasportért Díjat, Elnöki Érdemérmet és MOB emlékplakettet, 2015-ben Prima Primissima díjat kapott. Életútjára a 2002-ben megjelent Egy olimpiai bajnok három élete című sikeres könyvében emlékezett vissza.

Hozzászólások