Horn Andrea
Horn Andrea
Tetszett a cikk?

Egészen valószerűtlen párosítást hozott a US Open női versenyének döntője: két tinédzser küzdött meg a végső győzelemért, akikért most odavan a fél világ. De hogyan történhet meg egyáltalán, hogy a viszonylag ismeretlen Emma Raducanu és Leylah Fernandez fináléba juthat egy Grand Slam-tornán?

Azzal, hogy megnyerte az amerikai nyílt teniszbajnokságot, 2,5 millió dollárt (nagyjából 750 millió forintot) keresett és 127 helyet ugrott előre a teniszezők világranglistáján Emma Raducanu, akinek a nevét a nyár elején még – némi túlzással – senki sem ismerte az Egyesült Királyságon kívül. A most a 23. helyre érkező 18 éves tehetség egészen elképesztő módon úgy jutott el a US Open női versenyének szombati döntőjéig, a selejtezőből indulva kilenc meccset hozott le egyetlen szett elvesztése nélkül. A fináléban sem remegett meg a keze: 6:4, 6:3-ra győzte le a nála egyetlen esztendővel idősebb Leylah Fernandezt az Arthur Ashe Stadionban. Ilyen elképesztő diadalmenetre a nők mezőnyében senki sem volt képes.

De nem csak ezért volt különleges a két tini összecsapása. A torna történetében legutóbb 1999-ben vívta két tizenéves a döntőt – Serena Williams és Martina Hingis. Ráadásul az open éra kezdete, a profik 1968-as beengedése óta most először rendezték az első olyan Grand Slam-döntőt, amelyen két helyezetlen teniszező mérkőzött meg. Raducanu győzelme pedig, amekkora meglepetés volt, akkora örömöt okozott a brit teniszrajongóknak, ő ugyanis 44 év után az első brit nő, aki GS-tornát tudott nyerni.

A másik főszereplő
Győzelmével Raducanu került a középpontba, de a US Open másik döntőse, Leylah Fernandez előtt is nagy jövő áll a szakemberek szerint. Az ecuadori és Fülöp-szigeteki felmenőkkel rendelkező kanadai játékos azzal, hogy a második helyen végzett, 45 hellyel került előbbre a világranglistán, most a 28. Ő már megtapasztalhatta, milyen győzni a profik között, márciusban ugyanis nyert Monterreyben. Remek formáját jól mutatja, hogy New Yorkban a címvédő Ószaka Naomi mellett a top 5-ös Arina Szabalenkát és Jelina Szvitolinát, valamint a háromszoros Grand Slam-tornagyőztes Angelique Kerbert is elbúcsúztatta. A finálé előtt azonban ellene szólt, hogy addigra már 12 óra 45 percet töltött a pályán, öt órával többet, mint ellenfele.

Hogy mekkora siker ez? Árulkodó, hogy az uralkodó, II. Erzsébet személyesen üzent a sportolónak. Azt írta, gratulál a csodálatra méltó eredményért, amely bizonyítéka a kemény munkának és az odaadásnak. Fernandezt is üdvözölte a királynő, megjegyezve, hogy kettejük teljesítménye inspirációként szolgál majd a teniszjátékosok új generációja számára. Raducanu hétfőn elárulta: azt tervezi, hogy bekeretezteti a levélkét.

Sikerével önmagát, de a stábját is meglepte a brit fiatal, aki még a finálé előtt elárulta: a selejtezőkör vége utánra volt repülőjegye haza. De ki is számíthatott volna ilyen valószínűtlen végkifejletre, főleg úgy, hogy Raducanunak mindössze a második nagy versenye volt a New York-i. Az elsőn, az idei wimbledonin szabadkártyával indult, és a nyolcaddöntőig jutott. Nem vereség, hanem sérülés miatt esett ki: feladta a mérkőzést, mert légzési nehézségei támadtak.

Június 30-án Wimbledonban
AFP

Persze nem kap akárki szabadkártyát egy Grand Slam-tornára: Raducanu is a korábbi jó eredményeivel érdemelte ki a részvételt. Az elmúlt években már a britek legígéretesebb tehetségeként emlegették a fiatalt, aki kínai anyától és román apától Kanadában született, és kétéves kora óta él a délkelet-londoni Bromley-ban. Teniszezni ötévesen vitték el – de úszott, lovagolt, balettozott is –, hatéves korától pedig már rendszeresen játszott.

Az első nemzetközi versenyét tízévesen nyerte, és hamarosan a legjobbak közé emelkedett a kortársai között. Első junior Grand Slam-tornája szintén a wimbledoni volt 2016-ban, 2018-ban pedig korosztálya legjobb brit játékosa lett. Tizenöt éves volt, amikor belépett a felnőttek mezőnyébe, és a 885. helyen debütált a női világranglistán, ahol – miközben továbbra is indult junior versenyeken is – folyamatosan egyre feljebb, egészen a 338. helyig kapaszkodott.

Az emelkedésnek a belobbanó koronavírus-járvány vetett véget egy időre, amikor számos verseny elmaradt, ő pedig így a tanulmányaira is jobban összpontosíthatott. Idén záróvizsgázott a középiskolájában, nem sokkal Wimbledon előtt. Matematikából a lehető legjobb eredményt, A+-t ért el, gazdaságtanból A-t. „Annyira versengő típus vagyok, hogy az iskolában is a legjobb akarok lenni, pedig a sulim kemény, és jár oda néhány nagyon okos srác. A szüleim szoktak visszarángatni a valóságba. Azt mondják, nem lehetek mindenben tökéletes” – mondta Raducanu még tavaly.

A magáról adott jellemzését megerősítette korábbi edzője, Matthew James is, aki szerint a fiatal sportoló bármibe kezd, azt teljes erőbedobással csinálja. „Nagyon ritka, hogy valaki ennyire eltökélt abban, hogy jól teniszezzen és jó legyen a tanulmányi előmenetelében is” – magyarázta az edző. – „Rengeteg lány az ő szintjén nagy valószínűséggel már otthagyta az iskolát, hogy a sportra összpontosítson.”

Emma Raducanu a MET Gálán New Yorkban szeptember 13-án
AFP

Mandarin és a bukaresti nagymama főztje

Raducanu saját bevallása szerint a szülei hatására lett ilyen a mentalitása. Mindketten egyetemet végeztek, pénzügyi területen dolgoznak, a lányuktól pedig a kezdetektől sokat követeltek. „Elég kemények voltak velem kiskoromban. Nagyon akarták, hogy jó legyek, nem csak a teniszben, minden másban is. Egészen fiatal koromtól kezdve alakult ki bennem ez a gondolkodásmód.”

Azt, hogy gyorsan tud alkalmazkodni és kitartó, elmondása szerint kínai édesanyjától örökölte és tanulta. Innen eredezteti a mentális erejét, amelyre a döntőben is nagy szüksége volt. Amikor Fernandez a második szett közepén egy kicsit magabiztosabbá vált, a meccs pedig még szorosabbá, képes volt a figyelmét újra a feladatra összpontosítani. „Tudtam, hogy mélyre kell ásnom magamban a megoldásért, de túljutottam rajta. Az, hogy nem hagytam elkalandozni a figyelmemet, hogy képes voltam arra fókuszálni, amit és ahogy tennem kell, átsegített a nehéz pillanatokon.”

Amellett, hogy a legjobbak között is képes volt megállni a helyét és rendkívül éretten látszik kezelni az ezzel járó médiafigyelmet, Raducanu sok szempontból egy átlagos tizenéves. Imádja a motorsportokat, főleg a Forma–1-et – a Twitteren közzétett fotói alapján az előző két nagydíjat, a belgát és az olaszt is nézte New Yorkban –, sőt maga is gokartozik és kilencéves kora óta krosszmotorozni is jár, ha csak teheti. Azt is elárulta, hogy szereti a rapzenét is, meccsek előtt viszont inkább mást hallgat, mert előfordul, hogy elálmosodik tőle.

Édesanyjától megtanult mandarinul és odavan a tajvani sorozatokért meg a Bukarestben élő román nagymamája főztjéért. „Évente párszor odautazom, töltök nála egy kis időt. Nagyon kellemes ott. Hogy őszinte legyek, imádom az ottani ételeket, hihetetlenek. A nagyim főztje pedig amúgy is különleges.”

Bevándorló háttere miatt a teniszező győzelme a sporton is túlmutat. Nem kellett sokat várni arra az első olyan megnyilatkozásokra, amelyek emlékeztetnek az elképesztő teljesítménye mögött felsejlő közéleti kérdésekre is. Egyikük London főpolgármestere, Sadiq Khan volt, aki azt írta róla, hogy a története a brit főváros története. „Kanadában született kínai és román szülők gyerekeként, kétéves volt, amikor Londonba költözött. Mi itt Londonban értékeljük és ünnepeljük a saját sokszínűségünket. És ha keményen dolgozol, és támogatást kapsz, bármit elérhetsz.”

Összevissza nyeregetnek

Raducanu és Fernandez döntője – bármilyen meglepő is volt, hogy összejött – illeszkedik abba a trendbe, amely az elmúlt években jellemzi a női mezőnyt: eltűnt az állandóság. Míg a férfiaknál az elmúlt öt esztendőben összesen csupán öten tudtak Grand Slam-tornát nyerni, addig a nőknél 14 különböző győztes ünnepelhetett. Egynél többször csak hárman – Ószaka Naomi (4), Asleigh Barty (2) és Simona Halep (2) – voltak képesek diadalmaskodni. Tíz évre visszatekintve a férfiaknál nyolc, a nőknél húsz különböző teniszező tudta behúzni valamelyiket a négy legnagyobb torna közül. Mielőtt családot alapított volna, az állandóságot Serena Williams jelentette, aki 2012 és 2021 között 16 fináléjából tízet megnyert (összesen 23-szoros GS-győztes).

„Régebben a nőknél is megvolt a dominancia, ha csak a hetvenes évek végéig megyünk vissza, ott volt Navratilova, Evert, Graf, Szeles, majd a Williams testvérek. De most már egy jó ideje az a jellemző, hogy összevissza nyeregetnek. Ennek, attól kezdve, hogy a folyamatosan változó technológiához nem könnyű alkalmazkodni, nagyon sok oka lehet” – mondta a hvg.hu-nak Temesvári Andrea. A női világranglista korábbi 7. helyezettje szerint nem az a normális, ha egy-két játékos dominál éveken át, sokkal inkább az, ami mostanában tapasztalható: hogy az első száz játékos közül, ha úgy alakul, bárkinek kijöhet a lépés.

Az argentin Gabriela Sabatini, a német Steffi Graf, Temesvári Andrea és az amerikai Martina Navratilova (J-B) a francia nyílt teniszbajnokság női páros döntőjének végén Párizsban 1986. június 08-án. Navratilova-Temesvari megnyerte a mérkőzést két szett 6-1, 6-2.
AFP

De nem csak ebben látja a női párosban Grand Slam-győztes korábbi teniszező a különbséget a nők és a férfiak mezőnyében megfigyelhető tendenciák között. „Egy húszas-harmincas éveiben járó férfit jóval kevésbé foglalkoztat például a gyerekvállalás, a szülés kérdése, mint egy ugyanilyen korú nőt. Az ő fejükben biztosan sokszor megfordul az, hogy meddig lehet ezt csinálni. Meg aztán egy férfi játékos sokkal könnyebben tudja azt mondani a párjának, hogy engedje el a munkáját és utazzon vele a versenyekre, mint fordítva. Márpedig ez is fontos lehet, hiszen, ha jó a párkapcsolata, kiegyensúlyozottabb lehet a sportoló, jobban teljesíthet, ha minden rendben van körülötte” – vélekedett Temesvári Andrea, aki szerint az sem elhanyagolható körülmény, hogy a női ciklus is befolyásolhatja a teljesítményt: van, aki arra panaszkodik, hogy tompulnak a reflexei, vagy akár begyógyszerezve kell játszania a fájdalmai miatt.

„Mindig lesz egy-egy fantasztikus képességekkel rendelkező, leginkább kimagasló játékos, aki körül a többiek folyamatosan, végig versenyeznek. Azok az extraklasszisok, akik mindazt a nyomást, nehézséget, ami rájuk nehezedik, képesek elviselni. De mindenki, aki Grand Slam-tornát nyer, nagyon jó teniszező” – véli a teniszszövetségnél a női játékosok mentorálásával foglalkozó szakember.

Temesvári Andrea a Roland Garroson Párizsban 1983-ban
AFP

Ugyancsak befolyásolja a női mezőny alakulását Temesvári Andrea szerint az, hogy mind többen vannak azok a játékosok, akik képesek elhinni magukról, hogy megverhetik a nagyokat.

A mai fialatokban – nem rossz értelemben – nincsen akkora tisztelet a legjobbak felé, hogy megijedjenek tőlük.

Jó példa erre, hogy az Ószaka Naomi elleni győzelme után megkérdezték Leylah Fernandezt, mikor érezte úgy, hogy meg tudja nyerni a meccset, ő pedig azt válaszolta: az első pillanattól kezdve. Bárcsak nekem negyed ekkora önbizalmam lett volna egy ilyen közönség előtt...”

A szakember szerint ez kifejezetten jót tesz a tenisznek, főleg mert az ifjú teniszezőket így sokkal könnyebben lehet motiválni. „Mostantól sok fiatal még bátrabban elhiszi majd, hogy van értelme dolgozni, hiszen láthatják, hogy bárkinek sikerülhet. Persze ez azért veszélyes is, mert mindenkinek azért nem jöhet össze” – figyelmeztetett.

A magyar fiatalokról szólva azt mondta, nagyon bízik abban, hogy ebből ők is erőt merítenek. „A legjobb magyar fiataloknak szerintem megvan az esélyük arra, hogy szép eredményeket érjenek el. Ők ott voltak a junior versenyeken a mostani két döntőssel, ezért azon érdemes elgondolkodniuk, hogy mi történt azokkal, és mi velük. Magukba is kell nézniük. Persze sok függ az anyagi háttértől és a körülményektől, de szerény körülmények közül érkezve is lehet nagy szép sikereket elérni.

Persze egy ilyen sikerhez mindennek klappolnia kell. És ennek a két fiatalnak, Raducanunak és Fernandeznek most még a nap is úgy sütött, ahogy kellett neki.”

Hogy aztán képesek lesznek-e ezt a sikert hosszú távon is meglovagolni, és a legjobbak között maradni, kérdés, a szakember azonban úgy látja, hogy mindkét teniszező karrierjét profi módon építgeti a stábjuk, és a tehetség mellett megvan bennük az a különleges plusz is, amit nem lehet megtanítani: a végsőkig képesek higgadtan küzdeni. „Sokszor előfordul, hogy túlhájpolják a fiatalokat, akik nem tudnak ezzel mit kezdeni. Jönnek a nagy összegről szóló szerződések, a médiafigyelem és a jó eredmények, de hogy lehet mindezt ilyen fiatalon megszokni? Ilyenkor fontos, hogy azoknak, akik a legközelebb állnak hozzájuk, ne boruljon el az agyuk, és segítsék őket az új helyzet feldolgozásában. Nagyon bízom abban, hogy ez a két helyes, értelmes, jó teniszező megmarad olyannak, amilyen most, és új színt visz a sportágba.”

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!