Az egyik célja az volt, hogy érmet nyerjen, a másik, hogy 80 méternél nagyobbat dobjon. Ezek közül csak az egyik sikerült Halász Bence kalapácsvetőnek, de a mosolyából, amellyel a Stade de France gyomrában kialakított vegyes zónában üdvözölte az ott összegyűlt magyar újságírókat, rögtön világos volt: ezt most egyáltalán nem bánja.

A Dobó SE atlétája Tokióban már a selejtezőből sem jutott tovább, idén azonban sikerrel vette az első lépcsőfokot, így ott lehetett a legjobb tizenkettő között. Olyanokkal versengett többek között, mint a címvédő lengyel Wojciech Nowicki, annak honfitársa, a tokiói bronzérmes és ötszörös világbajnok Pawel Fajdek, valamint a budapesti vb-t megnyert fiatal kanadai, Ethan Katzberg.

Az első sorozatban 77,58 méterig jutott, négyen is tudtak nála jobbat. Az egyikük éppen Katzberg volt, aki 84,12 méterre repítette a kalapácsot, és ezzel be is biztosította magának az aranyérmet.

A második körben Halász 78,84 méteres dobásával feljött a negyedik helyre, a harmadikban pedig megdobta azt a 79,97-et, amely aztán a végéig elég volt az ezüsthöz. A harmadik helyen az ukrán Mihajlo Kohan végzett, Fajdek és Nowicki ez alkalommal nem tudott beleszólni a dobogóért zajló küzdelembe.

Halász versenye az Eurosport videóján:

A verseny után az éppen a 27. születésnapját ünneplő versenyző arról beszélt: a párizsi stadionban kialakított dobókör teljesen más volt, mint amihez az utóbbi évek versenyein és az edzéseken hozzászoktak, ezért muszáj volt már a bemelegítéstől kezdve jól felépítenie a szereplését. „Azt hiszem, nagyon stabil olimpiai döntőt tudtam bemutatni, habár a hőn áhított 80 méter nem lett meg. Az olimpia meg a bajnokságok viszont mindig a helyezésre meg a címre mennek. Meglett az, ami nagyon sok embernek a vágya volt. Remélem, hogy mindenki büszke rám otthon, hiszen ez egy emberes munka volt, rendkívül szoros és erős döntő. A körről csak még annyit, hogy a Katzberg első dobását leszámítva mindenkinek az eredményén látszott, hogy ez nem az, amiben egy hatalmas világraszóló verseny lehet. De mindenki nagyon küzdött, és

számomra ez az ezüstérem mindent felülír.”

Azt is elárulta, hogy nagyon megkönnyebbült, amikor az utolsó sorozatban sem a közvetlenül mögötte álló Kohan, sem pedig a negyedik helyet elfoglaló norvég Eivind Henriksen nem tudott javítani. Így aztán ő már úgy állhatott oda a dobókörbe, hogy bárhogy is sikerül a kísérlete, nem veszítheti el az ezüstérmet. „Rendkívül nagy kő esett le a szívemről, szerintem hallani lehetett, hogy koppan, az egész stadionban, pedig vagy 80 ezer ember itt volt. Többször előfordult már velem, hogy elöl lévő pozícióból az utolsó sorozatokban hátrébb csúsztam, de az élet most ezt felém billentette. Ez annak is a visszajelzése, hogy idén milyen minőségű és mennyiségű munkát végeztem el. De akármilyen büszke is vagyok erre az ezüstéremre, holnap már gyakorlatilag történelem kell, hogy legyen, hiszen kezdődik a felkészülés a jövő évi világbajnokságra, ahol azért fogok dolgozni, hogy még fényesebb éremmel térhessek haza” – jelentette ki Halász, akinek 2019-ből Dohából és tavalyról Budapestről már van egy-egy vb-bronza.

Katzbergnek az 1988 óta fennálló 84,80-as olimpiai rekordot fenyegető dobásáról az atléta azt mondta, tudták, hogy benne van egy ekkora eredmény a kanadaiban, de hozzátette, ő is abban reménykedett, hogy messzebbre jut, 82 méter fölé. „Olyan volt nekem ez az egész verseny, mint amikor az embernek nem jut eszébe egy szó, nem tudja kimondani, pedig ott van a nyelve hegyén. Ezt éreztem a körben, azt, hogy ha egy kicsit ide, kicsit oda valamit tudnék alkotni a dobás közben a technikán, akkor meglenne az a 82, de nem sajnálom egyáltalán, hogy nem sikerült.”

A szombathelyi sportoló, miután biztossá vált, hogy megvan az ezüstje, meglepő gyorsasággal futotta le a tiszteletkört a stadionban. „Az U16-os korosztályban még országos bajnokságot is nyertem távolugrásban, azért bennem van az igaz atléta, többször is hívtak tízpróbázónak. Hát, nem tudom, lehet, hogy most azt mondom, elég volt a kalapácsból” – magyarázta nevetve, majd sietve hozzátette: erről természetesen szó sem lehet, az adrenalin fűtötte csak, azért tudott gyorsan futni.

Az első dobásáról azt mondta, „kicsit megrémisztette”, hogy csak 75,58 méteresre sikerült, mert látta, hogy a többiek „brutál formában” vannak. Attól tartott, az eredménye nem lesz elég ahhoz, hogy három kör után ott legyen a legjobb nyolc között, és folytathassa a döntőt. „Ezt leszámítva egy jól felépített verseny volt a mostani, büszke vagyok rá, hogy ennyi jó dobást tudtam bemutatni. Megyünk tovább előre, dolgozunk, de ma szeretném egy kicsit kiélvezni ezt a kettős ünnepet, az ezüstérmet és a szülinapot” – mondta, majd elárulta:

hoztunk egy kis házit, remélem, elővesszük. Talán nem nagyképűség, ha azt mondom, hogy most én is megérdemlem.”

Halász Bence a magyar küldöttség nyolcadik érmét szerezte meg.