A legjobbak között is legjobbak - kik aratták az olimpia legsimább győzelmeit?
Az olimpián a sportágak legjobbjai mérik össze tudásukat, vannak azonban, akik még ebből a mezőnyből is magasan kiemelkednek. Összeszedtük a párizsi olimpia ledominánsabb teljesítményét nyújtó bajnokait, hogy megnézzük, hogyan lesz valakiből a kiemelkedők között is kiemelkedő sportoló.
Armand Duplantis – rúdugrás
Az olimpia egyik legemlékezetesebb pillanata volt, ahogy Armand Duplantis a Stade de France 80 ezer nézője előtt harmadik próbálkozásra átugrotta a 625 centiméterre felállított lécet és ezzel megdöntötte saját világrekordját. Duplantis hatalmas fölénnyel nyert, riválisai a 6 métert sem érték el – igaz, ők valószínűleg nem is születtek rúddal a kezükben.
Duplantis viszont – enyhe túlzással – igen: apja, a szintén profi rúdugró Greg Duplantis szerint négy évesen a család nappalijában ismerkedett a sporttal, 7 évesen pedig már korosztályos világrekordot döntött. Ezt követően sorra múlta felül a korosztályos csúcsokat, rá is ragadt a Mondo – ‘világ’ – becenév.
A 2015-ös ifjúsági világbajnokság előtt dőlt el, hogy az USA született zseni svéd színekben fog versenyezni, miután így továbbra is apja felügyelete mellett készülhetett a versenyekre. A Kolumbiában rendezett korosztályos világversenyt 530 centis ugrással nyerte meg. 2017-ben, 17 évesen döntötte meg a 20 éven aluliak világcsúcsát, 590 centivel egyben apja egyéni rekordját (580 cm) is felülmúlta – Greg Duplantis állítólag ekkor noteszt ragadott, és kiszámolta, hogy fia addigra 30 ezerszer próbálkozott a léc átugrásával.
Abban az évben, első felnőtt kültéri világbajnokságán még csak a kilencedik lett, két évvel később azonban már ezüstérmet szerzett, épp a párizsi olimpián második helyen végző Sam Kendricks mögött. Ez volt az utolsó alkalom, hogy világversenyen legyőzőre talált: korábbi Európa-bajnoki címe mellé azóta gyűjtött még kettőt, nyert két világbajnokságot, valamint Tokió után Párizsban is ő lett a rúdugrás olimpiai bajnoka.
A világrekordot először 2020-ban döntötte meg, a francia Renaud Lavilleine csúcsát egy centivel, 617-re javította. A két rúdugrót nem csak ez köti össze, Lavilleine korábban arról beszélt, hogy barátként tekint svéd vetélytársára. A rekorddöntés után nem sokkal egy rendhagyó versenyen is összecsaptak: Lavilleine saját kertjében hívta ki Duplantist és az akkori világbajnok Kendrickset, hogy kiderítsék, ki tudja a legtöbbször átugrani az öt méterre felállított lécet fél óra alatt. Az eredmény döntetlen lett: a házigazda és Mondo egyartánt 36-szor repült át a léc felett.
Duplantis 2020 óta összesen kilenc alkalommal javította meg a rúdugrás világcsúcsát, minden alkalommal egy centiméterrel. 2021-ben, Tokióban még nem sikerült neki a legnagyobb az atlétika legnagyobb színpadán rekordot dönteni, igaz, nézők nélkül nem is lett volna stílszerű.
Ethan Katzberg – kalapácsvetés
Katzberg Duplantishoz hasonló dominanciával nyerte meg a kalapácsvetés olimpiai döntőjét, de a fölényes győzelmüket leszámítva nem sok közös van a két fiatal atlétában. A svéd rúdugróval szemben Katzberg meglehetősen későn, 14 évesen kezdett el kalapácsvetéssel foglalkozni, miután látta, ahogy apja nővérét készíti fel egy versenyre.
Az addig kosárlabdázó Katzberg edzője gimnázium után a kanadai súlylökő-legenda, az olimpiai bronzérmes Dylan Armstrong lett. Armstrongot lenyűgözte a fiatal sportoló mozgékonysága. “Ami igazán kitűnt, az a magassága és a sebessége” – mondta Armstrong még 2023-ban a Toronto Starnak. Edzője szerint ritka, hogy valaki ilyen adottságokkal – Katzberg több mint 2 méter magas – az atlétikának ezt a versenyszámát válassza, a többség inkább kosaras- vagy focistakarrierről álmodik.
Katzberg viszont maradt a kalapácsvetésnél, és bár öles léptekkel haladt a nemzetközi élmezőny felé, voltak bukkanók az úton. Első nemzetközi versenyén, a 2021-es ifjúsági világbajnokságon a selejtezőt a negyedik helyen zárta, a döntőben viszont az utolsó helyen végzett, miután mindhárom dobása érvénytelenre sikerült.
Az áttörést a Nemzetközösségi játékok 2022-es versenye hozta el, ahol Katzberg 76,36 méteres egyéni csúccsal ezüstérmet szerzett. Teljesítményét a folyamatos fejlődés mellett – 3 év alatt 15 métert javított az egyéni csúcsán – a jó formaidőzítés jellemezte: első 80 méter feletti dobását a tavalyi budapesti atlétikai világbajnokságon érte el. A selejtezőben dobott 81,18 méter egyben kanadai csúcsot is jelentett, a döntőben pedig még tovább javította azt, 81,25-tel lett világbajnok. Ekkor mindössze 21 éves volt, korábban dobogóra sem állt senki ilyen fiatalon a versenyszámban.
Idén már stabilan 80 méter felett dobott, legjobb eredményét áprilisban, Nairobiban érte el, 84,38 méterre dobta el a több mint 7 kilós kalapácsot. Ezzel bekerült minden idők 10 legjobb kalapácsvetője közé, és nagyobbat dobott, mint 2008 óta bárki. Az olimpia döntőjében ennél kevesebb, 84,12 méter is elég volt neki a győzelemhez – ezt elsőre meg is dobta, és mivel ezt követően sem került senki a közelébe sem – Halász Bence 79,97 méterrel lett második – az is belefért, hogy már csak egy érvényeset dobott a verseny hátralevő részében.
A kalapácsvetés világcsúcsa az atlétika egyik legrégebben fennálló rekordja, a szovjet Jurij Szerikh 1986-ban elért, 86,74 méteres csúcsa még több mint két méterre van Katzberg egyéni legjobbjához képest. A nagy dobásai mellett jellegzetes frizurájával is kitűnő kanadai fejlődésének eddigi ívét látva azonban nem kizárt, hogy néhány éven belül minden idők legjobb kalapácsvetőjeként emlegethetjük majd.
Katie Ledecky – úszás
A washingtoni Michael Ledecky tudatosan készült a profi úszókarrierre. Minden reggel negyed 5-kor kelt, hogy legyen ideje edzeni iskolakezdés előtt. Úgy tűnt, hogy jó úton halad, hogy néhány éven belül egy neves egyetem úszócsapatában folytassa – aztán jött három évvel fiatalabb húga, és simán legyőzte kétszáz méteres gyorsúszásban.
Nem Michael képességeivel volt a baj. A húgát úgy hívták, hogy Katie Ledecky, és néhány éven belül már nemcsak a családban, hanem az egész világon ő volt a leggyorsabb. A 2012-es londoni olimpiára az amerikai küldöttség legfiatalabb tagjaként érkezett, miután megnyerte a 800 méter gyors országos selejtezőjét.
Az előfutamból a harmadik legjobb idővel jutott tovább, így nem tűnt elképzelhetetlennek, hogy odaérjen a dobogóra, de a többség arra számított, hogy a finálé a címvédő és világcsúcstartó, hazai közönség előtt versenyző Rebecca Adlington és a pekingi bronzérme óta a számban egy világbajnoki arany- és ezüstérmet is begyűjtő dán Lotte Friis párharcáról fog szólni.
Ledecky elképesztő tempóban kezdte a futamot, 150 méternél világcsúcs-részidőn belül fordult. Csalódnia kellett azoknak is, akik arra számítottak, hogy a táv második felében elfárad: minden idők addigi második legjobb idejével, 8:14.63-mal ért célba és lett olimpiai bajnok mindössze 15 évesen.
A világrekordot először 16 évesen, a barcelonai világbajnokságon döntötte meg, a 800 mellett 1500 gyorson is így lett világbajnok, de első lett 400 méteren és az amerikai 4×-as váltó tagjaként is. A két évvel későbbi, kazanyi vébén címei megvédése mellett 200 méteren is aranyat szerzett, a rioi olimpián pedig csak azért kellett 4 arannyal beérnie, mert az 1500 gyors kimaradt az olimpiai programból, időközben pedig 400 méteren is övé lett a világcsúcs.
A 200 gyors trónjáról 2017-ben az olasz Federica Pellegrini, 400-on pedig 2019-ben az ausztrál Ariarne Titmus taszította le, de 800 és 1500 méteren továbbra is egyeduralkodó maradt. A két szám világcsúcsát többször is megjavította és a mai napig ő tartja.
Ezen a két távon Párizsban sem talált legyőzőre, az 1500 gyorsot ráadásul nagyon simán, több mint 10 másodperces előnnyel nyerte meg, a mezőny fele még az utolsó hosszra se fordult rá, amikor Ledecky már befejezte a versenyt. Összességében ez már a nyolcadik és kilencedik olimpiai aranya volt, ezzel minden idők legsikeresebb női olimpikonjává vált. És még mindig csak 27 éves, meglepő lenne, ha a következő, épp az Egyesült Államokban rendezett játékokon nem állna rajtkőre.
Teddy Riner – cselgáncs
A cselgáncs francia legendája kezdettől fogva főszereplője volt a párizsi olimpiának: a megnyitón a lángot még háromszoros olimpiai bajnokként gyújtotta meg, a csapatverseny végén azonban már ötszörös aranyérmesként sétálhatott le a szőnyegről.
A guadalopei születésű, 204 centis, 14 kilós francia óriást szülei 5 évesen íratták be egy párizsi sportklubba, kipróbálta a kosárlabdát, a teniszt és az úszást is, különösen tehetségesnek fociban és dzsúdóban tűnt. Végül az utóbbit választotta, saját elmondása szerint azért, mert nem tetszett neki, hogy a foci csapatjáték.
Ha a csapat rossz, veszítek. Én pedig nem szeretek veszíteni”
– idézte fel sportágválasztását a BBC-nek még a 2012-es londoni olimpia előtt. Riner abban az évben szerezte meg első olimpiai aranyát, de már korábban is a cselgáncs szupersztárjának számított: 2007-ben minden idők legfiatalabb világbajnoka lett, 2008-ban, Pekingben pedig bronzérmet szerzett az olimpián.
A pekingi torna rendkívüli esemény volt Riner karrierjében, hiszen az elődöntőben kikapott a későbbi ezüstérmes üzbér Abdullo Tangrijevtől – teljes pályafutása során mindössze 9 alkalommal fordult elő, hogy elveszítsen egy mérkőzést, kevesebbszer, mint ahány világbajnoki címe van (11). 2010-től közel tíz éven át, 154 meccsen keresztül nem talált legyőzőre.
Azóta egyetlen újabb vereséget szenvedett el: a tokiói olimpia negyeddöntőjében az orosz Tamerlan Basajev győzte le, így Riner kénytelen volt a londoni és rioi arany után beérni a vigaszágon szerzett bronzéremmel. Idén Párizsban, hazai közönség előtt megállíthatatlannak bizonyult, egyéniben és csapatban szerzett aranyával minden idők legsikeresebb cselgáncsozója lett az olimpiák történelmében.
Olimpiai szereplése a lánggyújtáson és a két győzelmen túl is emlékezetes volt: egyéniben a grúz Guram Tusisvili elleni negyeddöntője fulladt kisebb botrányba, miután grúz ellenfele a földön fekve felrúgta őt, majd fenyegetően fölé állt. Tusisvilit sportszerűtlenség miatt leléptették, Riner pedig nem zökkent ki, magabiztosan menetelt végig a 100 kilogramm felettiek mezőnyén.
A csapatversenyes szereplése pedig már a döntő előtt felkeltette a közvélemény nem cselgáncsrajongó részének figyelmét is, amikor a dél-koreai csapat a negyeddöntőben nem a Rinertől az egyéni döntőben is kikapó Kim Mindzsongot, hanem a franciánál mintegy 60 kilóval könnyebb Li Dzsunhvant állította ki ellene. Az eredmény a papírforma szerint alakult, a mérkőzésről viszont emlékezetes képek születtek.
A másfél óráig húzódó finálé során Riner a francia csapatból harmadikként mérkőzött meg a japán Szaito Tacuruval, győzelmével Franciaország 2-1-re szépített. A 3-3-as döntetlent követően sorsolás döntött arról, hogy ismét Szaito és Riner csaphatott össze. A fiatal japán mindent megtett, hogy legyőzze a francia óriást, de végül az olimpia utáni visszavonulását már korábban bejelentő Rine pályafutása utolsó utáni meccsén egy egy ipponnal ismét felülmúlta ellenfelét, és ezzel megszerezte csapatának az aranyat.
Mijaín López – birkózás
Riner mellett egy másik sportág ötszörös olimpia bajnok óriása is bejelentette visszavonulását: a kubai Mijaín López Párizsban már az ötödik egyéni aranyérmét gyűjtötte be a kötöttfogás legnagyobb súlycsoportjában, ezzel az első olimpikon lett, aki ugyanabban a versenyszámban ennyiszer diadalmaskodik.
Az “El Terrible”, vagyis “A Rettenetes” becenévre hallgató sportoló egy kubai kisvárosban született és nőtt fel, először boksszal próbálkozott, tízéves korában váltott a birkózásra. Profi karrierje 2002-ben kezdődött, és tekintettel arra, hogy eddigre 198 centisre nőtt, csak a legnagyobb súlycsoport jöhetett szóba számára.
López egyetlen egyszer, egy 2004-es negyeddöntőben kapott ki olimpiai birkózómeccsen, akkor az orosz Haszan Barojev múlta felül, azóta viszont 21 mérkőzésen senki. A párizsi döntőben jóbarátja, az az Acosta Fernandez volt az ellenfele, aki épp azért váltott országot és lett chilei olimpikon, mert López mellett esélye sem volt kijutni a játékokra. López neki sem kegyelmezett, 6-0-ra múlta felül, hogy ezzel megszerezze ötödik, utolsó aranyérmét.
Simone Biles – torna
Simone Biles Párizsban szerzett három aranyérmével végre valóra váltotta a várakozásokat, amelyekkel három évvel korábban Tokióban mentális egészsége még nem engedte szembenézni. Ezzel összesen már 7 aranynál jár és minden idők egyik legnagyszerűbb tornászai közé került, de az idevezető útja nem csak a tokiói nehézsége miatt nem volt zökkenőmentes.
Biles kisgyermekkorának jelentős részét gyermekotthonokban töltötte, miután függőséggel küzdő édesanyja nem tudta felnevelni őt és három testvérét. Néhány évvel később anyai nagyapja családjához került a Texas-beli Springbe, itt kezdett el megismerkedni a tornával is. Gimnáziumi évei alatt magántanuló lett, hogy több időt szánhasson a felkészülésre, aminek meg is lett a gyümölcse, meghívták az amerikai ifjúsági válogatottba.
A megpróbáltatások sportkarrierje beindulásával sem értek véget: a nemzeti csapat felkészülését a Romániából kivándorolt legendás és legendásan kegyetlen edzőpáros, Károlyi Béla és Károlyi Márta vezette. A csapatnál dolgozott az azóta szexuális zaklatásért 175 éves börtönbüntetésre ítélt Larry Nassar csapatorvos is, aki lányok százait molesztálta, köztük Bilest is.
Minden nehézség ellenére Biles 19 évesen nemcsak ott lehetett a rioi olimpián, hanem le is tarolta a mezőnyt, három aranyat szerzett egyéniben, egyet pedig csapatban. A siker és az ahhoz vezető út komoly terhet rótt a hirtelen rivaldafénybe kerülő tinédzserre, így a 2017-es évre visszavonult a versenyzéstől.
Visszatérését követően két év alatt 9 világbajnoki címet gyűjtött be, Tokióba pedig toronymagas esélyesként és négy aranyérem várományosaként érkezett. Az olimpián azonban a csapatdöntő nagy részétől és a teljes egyéni döntőtől visszalépett, indoklásként mentális okokra hivatkozott. Később kifejtette, hogy a “twisties” nevű állapot miatt nem mert versenyezni – ez arra a helyzetre utal, amikor a tornászoknak gyakorlat közben lefagy az izommemóriájuk, így akár testi épségük is súlyos veszélybe kerülhetnek.
Biles az olimpia után ismét szünetet tartott, két év után, 2023-ban tért vissza a versenyzéshez. Az azévi világbajnokságon három egyéni aranyat szerzett, Párizsban pedig az összetett mellett az ugrásgyakorlat aranyérmét is megszerezte, valamint csapatban is visszakerültek az olimpiai dobogó legfelső fokára a három évvel korábbi bronzot követően.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
