Mijaín López Núñez kedden sporttörténelmet írt: a nehézsúlyú, kötöttfogásban versenyző kubai birkózó Párizsban is megnyerte az olimpiát, ezzel ő lett az egyetlen sportoló a játékok 128 éves modernkori történetében, aki ugyanabban az egyéni számban öt egymást követő alkalommal is kiverekedte magának az aranyérmet. Lopez a meccs végeztével előbb visszanyelte a könnyeit, majd mosolyogva, játékosan földhöz vágta edzőjét, aztán égbe emelte segítőjévé avanzsált gyerekkori hősét, az 1992-es barcelonai játékokon aranyérmes Héctor Miliánt.

Végül letérdelt, kikötötte birkózócipőjét, megcsókolta, és otthagyta a szőnyeg közepén, jelezve, hogy neki ennyi volt. A klasszis augusztus 20-án tölti be a negyvenkettőt, így tényleg megérett az idő a visszavonulásra, de ennél följebb amúgy sincs, innen tényleg nem lehet már hová menni, csak nyugdíjba. Lopez olimpiai pályafutása már eddig is párját ritkította, de az ugyanabban a számban nyert öt egyéni aranya azt jelenti, hogy ő már nemcsak minden idők legjobb birkózóolimpikonja, de talán sportágaktól függetlenül sincs nála nagyobb a nyári játékok történetében.

Mijain Nunez Lopez a 130 kg-os férfi birkózás aranyérmese levette cipőit a győzelmét követően

AFP

Kölyökből lett Rettenetes

Mijaín Lopez a Havannától 140 kilométerre délkeletre fekvő kisvárosban, Entronque de Herradurában született 1982. augusztus 20-án. Gyerekkorát nehéz gyümölcsösládák cipelésével töltötte, megalapozva ezzel az erejét. Bátyjához hasonlóan először Kuba másik nemzeti sportjával, a boksszal próbálkozott, de egy birkózóedző kiszúrta, és tízéves korában bunyóműfajt váltott.

Lópezt a már fiatalon is hatalmas termetére célozva ekkor még ironikusan “Kölyöknek” becézték a szőnyegen, később a “Herradurai Óriás” nevet aggatták a 198 centisre növő fiatalra, de az ellenfeleknek esélyt sem adó, könyörtelen birkózóteljesítménye miatt csakhamar ő lett “El Terrible,” vagyis “A Rettenetes.”

Első nagyobb versenyén, a 2002-es világbajnokságon még a 13. helyen végzett a 120 kilós kategóriában, a 2003-as vébén pedig a 16. helyet sikerült megcsípnie, aztán beindult az úthenger. 2005-ben, 2007-ben, 2009-ben, 2010-ben és 2014-ben is világbajnoki címet szerzett – ekkor már 130 kilósan -, 2006-ban, 2011-ben és 2015-ben pedig ezüstéremmel zárta a tornát. López a Pánamerikai Bajnokságot kilencszer nyerte meg, egyszer pedig a második helyen végzett, a Pánamerikai Játékokon pedig ötször bizonyult a legjobbnak.

Athéntól Tokióig

Lopez Athénban kezdte meg olimpiai szereplését, de akkor még nem jött össze neki a dobogó. A 21 éves birkózó a negyeddöntőben vereséget szenvedett az orosz Haszan Barojevtől, és az ötödik helyen zárta a 2004-es nyári játékokat. Önbizalma megrogyott, ám az ugyanezen a tornán szupernehézsúlyban bronzérmet szerző ökölvívó bátyja, Michel tanácsára folytatta a birkózást.

A pekingi játékok megnyitóján már ő vitte a kubai zászlót, ahogy a következő három olimpián is. Amikor az újságírók a kínai fővárosban megkérdezték tőle, hogy melyik érem a célja, csak mosolygott csendben. Helyette a nemzeti birkózócsapat edzője válaszolt: “Természetesen az aranyérem. Semmi kétség. Csakis az lesz elég.” Lopez a mezőnyt letarolva a döntőben ismét Barojevvel találta szemben magát, most azonban revansot vett a négy évvel korábbi vereségért, és őt is lemosta a szőnyegről. Utóbb az orosztól még el is vették az ezüstöt, mert megbukott a doppingteszten, így lett végül a második a litván Mindaugas Mizgaitis.

Mijain Lopez vezeti a kubai olimpiai küldöttséget a 2008-as pekingi olimpiai játékok megnyitó ünnepségén a Nemzeti Stadionban, más néven a “Madárfészekben” 2008. augusztus 8-án

AFP / Olivier Marin

A londoni címvédésért az észt Heiki Nabit múlta felül, a riói fináléban pedig – már a 130 kilós kategóriában – azt a török Rıza Kayaalpot verte meg nagyon simán, aki 2011-ben megakadályozta, hogy zsinórban harmadszorra nyerjen világbajnoki címet. Ezzel karrierje Barojev melletti másik nagy riválisának visszavágott, egyúttal beérte a sportág addigi legnagyobb legendáját, a Szöulban, Barcelonában és Atlantában aranyat szerzett orosz Alekszandr Karelint.

Már ezzel szinte elérhetetlen magasságba emelkedett, de Tokióban is volt feljebb: a grúz Iakobi Kajaia kisimázásával maga mögött is hagyta az egykor rettegett orosz klasszist, és ő lett az egyedüli olyan férfi birkózó, akinek négy olimpiai elsősége van. Sportágaktól függetlenül pedig ő lett csupán a nyolcadik olyan sportoló, aki négy olimpiai aranyat nyert ugyanabban az egyéni számban, csatlakozva Icsó Kaori birkózónőhöz, Paul Elvstrøm dán és Ben Ainslie brit vitorlázóhoz, Al Oerter amerikai diszkoszvetőhöz, Carl Lewis rövidtávfutóhoz, valamint Michael Phelps és Katie Ledecky úszókhoz.

Minden rekordon túl

És akkor jött Párizs. Mijaín már a 2020-as játékok előtt sem indult versenyeken, és Tokió óta is csak edzéseken lépett szőnyegre. Sportolószemmel már jócskán benne van a korban, kímélni kellett a testét, de fejben, lélekben sem volt ott: tavaly novemberben azért sem indult címvédésre a Pánamerikai Játékokon, mert a két hónappal korábban elhunyt apját gyászolta. “Az emberek mindig azt látják, hogy örömmel, versenyre készen jelenek meg a játékokon, de most egyszerűen nem így éreztem magam” – mondta.

A francia fővárosba érkezve azonban már lezárta a gyászt, és visszatért bunyójába az öröm. A korral megkopott gyorsaságát technikával, rutinnal és jelentős súlyfölénnyel kompenzálta. A hírek szerint az inaktivitása miatt versenyen kívül 150 kilót nyom, így rendesen fogyasztania kellett, hogy beférjen a 130 kilós limitbe. Nem tudni, visszatöltés után milyen nehéz volt, de nyitómeccsén 7-0-ra dózerolta le a nála 13 évvel fiatalabb dél-koreai Lee Seungchant, a negyeddöntőben 3-1-re győzött a másfél évtizednyi korelőnnyel érkező tavalyi világbajnok, iráni Amin Mirzazadeh ellen, az elődöntőben pedig a 35 éves azeri Sabah Shariatit nyomta le 4-1-re.

AFP

A döntő keserédes volt. A Chile színeiben versenyző, de szintén született kubai, Yasmani Acosta Fernandez lépett vele szemben a szőnyegre. Mijaín és Yasmani közeli barátok, és évekig edzőpartnerek voltak. Acosta Fernandez 2015-ben kényszerből hagyta el hazáját: Mijaín mellett nem volt esélye kubai színekben kijutni az olimpiára, álma feladása helyett pedig az országváltást választotta. Nem volt könnyű dolga, sokáig biztonsági őrként melózott, csak 2017-től képviselhette birkózóként Chilét. A döntőben viszont nyerni nem volt esélye: barátja 6-0-ra verte meg.

Az ugyanabban a számban megnyert ötödik egyéni aranyával Mijaín mindenkit maga mögött hagyott, de elért még két csúcsot is, ami minden más esetben jelentős lenne, ám itt szinte már csak lábjegyzet lehet. A párizsi diadallal ő lett a legidősebb olimpián érmet szerző birkózó is, és öt érmével beérte Wilfried Dietrichet is – csakhogy a német legenda éremgyűjteménye színesebb, ő egy arany mellé két ezüstöt és két bronzot birkózott össze 1956 és ’68 között. Mijaín teljes pályafutása 23 olimpiai meccséből csak egyet veszített el, a már említett 2004-es, athéni negyeddöntőt. Döbbenetes szériával zárt, a 2008-as pekingi tornától fogva huszonegy olimpiai mérkőzésen maradt veretlen.

Ország, vigyázz!

Az ezüst is szépen csillog persze, de van, amikor kicsit még szebben. Mijaín régi barátja, Yasmani Acosta is sporttörténelmet írt Párizsban, ez volt ugyanis a chilei birkózás első olimpiai érme. Fernández az elveszített döntő után maximális szeretettel és tisztelettel beszélt egykori harcostársáról, akivel annak idején kilenc évig együtt koptatta a szőnyeget, szinte minden egyes nap. “Nagyon rég óta ismerjük már egymást. Együtt csináltuk végig az olimpiai selejtezőt, és végig ellátott jótanácsokkal, szóval ő nekem minden: a riválisom, a barátom, a testvérem.”

Mijaín szülővárosában rengetegen vettek ki keddre szabadnapot, hogy hősük döntőjét megnézhessék. Édesanyja házának udvarán az AFP helyi tudósítása szerint nagyjából százan gyűltek össze. A tornácra kivitt tévé mellett Mijaín óriásposztere virított a falon, és kialakítottak egy kicsi oltárt is, ahol gyertyát gyújtottak a birkózó tavaly elhunyt apjának fényképe előtt. Mijaín 66 éves anyja, Leonor Nunez azt mondta, mint minden nagy meccs előtt, úgy hétfőn is felhívta fiát, és azt mondta neki, Yasmanival életre szóló barátok, ezért a meccs után, szőnyegen kívül bocsánatot kell majd kérnie tőle – a szőnyegen viszont győznie kell. A győzelem után persze könnyek között ünnepelt – fia az ötödik olimpiai aranyat apja emlékének ajánlotta.

Persze nemcsak Herradura és Kuba népe ünnepli most Mijaínt, győzelmének nagyjából a teljes kubai kormány is egyből gratulált. Miguel Díaz-Canel elnök “példás forradalmárnak” nevezte, és a 93 éves Raúl Castro is üdvözletét küldte. Az ország legnagyobb lapja, a kommunista párt által kiadott Granma sem fukarkodott a dicséretekkel: “Mijaín maga Kuba, mert a gyermekek, a fiatalok, a munkások, a tudósok, az orvosok, a tanárok, az értelmiség – minden tükröződik az ő győzelembe vetett hitében.”

AFP

A Fiatal Kommunisták Uniójának lapja, a Juventud Rebelde “Szent Mijaín, a gladiátor” címmel hozott le vezércikket, a Granma vezető anyaga pedig úgy fogalmazott, hogy Mijaín “arra született, hogy a dobogó legfelső fokán élje le az életét, és mindig is ott fog maradni, mert a sebezhetetlenek nem vonulnak vissza: csak győznek és győznek tovább.”