Puskaporos hangulatú közgyűlésen 46:38 arányban választották meg a Magyar Súlyemelő Szövetség elnökének Nagy Pétert, pedig az esemény egy pontján még az is kérdéses volt, hogy felkerülhet-e a jelölőlapra. Teljes tisztújítást azonban nem sikerült végrehajtani, a szervezetnek egyelőre nincs elnöksége és felügyelőbizottsága. 

Nagy Péter annak a Dobos Imrének a kihívója volt, aki 2008 óta vezette a szövetséget, és aki eredetileg nem akart újra elindulni a posztért. Úgy tervezte, hogy a szakmai alelnök, Hencz Kornél lesz az utóda, ám megváltoztatta a döntését, amikor megtudta, hogy Nagy jelölteti magát.

A választás előtt azt nyilatkozta a Nemzeti Sportnak, hogy a sportoló mindenkit félrevezet, megmentőként próbálja beállítani magát, és „semennyi esélye sincs”, de legalább majd „megtudja, hol a helye”. Arról is beszélt, hogy a súlyemelésből Magyarországon – mivel nem taosportág – nem lehet megélni, ebben azonban a szövetségnek nincs felelőssége, mert bár próbáltak szponzorokat keresni, nem jártak sikerrel. Amikor arról kérdezték, hogyan látja a sportágat tíz év múlva, azt felelte: „ugyanolyan nehéz helyzetben, mint most”, mert „nem lehet csodaszámba menő fejlődést felmutatni”.

A választás után arról szóltak a hírek, hogy a vesztes jelölt – aki egy nappal korábban felmondott a főtitkárnak és a szövetségi kapitánynak is – elviharzott az épületből, és magával vitte az iroda kulcsait is, a szövetség honlapja pedig elérhetetlenné vált. Ilyen előzmények után beszélgettünk Nagy Péterrel a szövetség és a sportág múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

Alig másfél hete zajlott le az elnökválasztás, mi most a helyzet a szövetségben? 

Elég parázs hangulatúra sikerült a tisztújítás, de szerencsére pozitív eredménnyel zárult, óriási sikernek tartom, hogy meg tudtuk dönteni a rendszert. Igazi csapatmunka volt, és jelentős erkölcsi siker: aki megígérte, hogy a változásra szavaz, mind be is tartotta. Ez volt a kulcs a változáshoz, az, hogy együtt tudtunk szembeszállni a korábbi inkompetens vezetéssel.

Nagy Péter

Veres Viktor

Megkapták már a kulcsokat az irodához?

Már a választás után be tudtunk jutni, mert az irodistáknak is volt kulcsuk – ez az információ tévesen jelent meg. De az tény, hogy az elnök úr elviharzott, és akkor sem ő, sem a főtitkár asszony nem adta le a kulcsait. Utóbbi azt állította, hogy ellopták, majd állítólag elveszítette a nemrég kapott, nem is olcsó okostelefonját, azt, amelyre be volt állítva a banki átutalásokhoz szükséges kétfaktoros azonosítás. Így most meg vagyunk lőve, egyelőre nem tudjuk a fizetést utalni a szövetségi alkalmazottaknak. Úgy tudjuk, nyolc-kilenc fő vár a pénzére, de dolgozunk ennek is a megoldásán.

A hírek szerint az elnökválasztás előtti napon elbocsátották a főtitkárt és a szövetségi kapitányt is. Róluk kiderült azóta valami?

Mint utólag kiderült, ellentétben azzal, amit az leköszönő elnök a zárszavában állított, a szövetségi kapitánynak valójában lejárt az épp a tisztújításig szóló szerződése, és nem hosszabbították meg. Ez azért érdekes, mert másfél hét múlva kezdődik a felnőtt Európa-bajnokság, amelyre már korábban, a lejáró szerződés tudatában megvásárolták a repülőjegyét. Szóval akkor számítottak rá a továbbiakban, vagy sem…? A főtitkár asszony elbocsátása állítólag valóban megtörtént, de erről dokumentumot is csak utólag, postán kaptunk tőle, amelyet még a jogászaink vizsgálnak, a felmondása és a végkielégítése körülményeivel együtt.

Sajnos, nagyon sok érdekes és visszás dolgot láttunk már ebben a rövid időszakban is.

A közgyűlés óta megkértünk minden olyan szervet, amelytől állami támogatás érkezik, hogy vizsgálják meg, az elmúlt években milyen jogcímeken pontosan mennyi pénzt utaltak a szövetségnek, és fel fogunk kérni egy erre alkalmas céget arra, hogy végezzen teljes körű átvilágítást az elmúlt öt évre – az elévülési határidőig tartó időszakra – vonatkozóan.

Veres Viktor

Ezen kívül az első és legfontosabb feladatunk mielőbb összehívni a rendkívüli közgyűlést, hogy megválaszthassa az elnökséget és a felügyelőbizottságot, hiszen a szövetség csak így működhet törvényesen.

Hol tart az átadás-átvétel folyamata? Találkoztak azóta Dobos Imrével?

A múlt kedden behívtuk az irodába őt, és a főtitkár asszonyt is. Készségesen eljöttek, de a segítőkész együttműködésük csak eddig tartott. Szerettünk volna megkapni tőlük a különféle információkat, a folyamatban lévő ügyeket, dokumentumokat, tárgyi eszközöket, belépési kódokat, szerződéseket, kérdeztük, mit hol találunk, de igazából csak ködösítettek és egymásra mutogattak, gyakorlatilag nem tudtunk meg semmit.

Alapvető sportszakmai, működési és gazdasági hiányosságok tömkelegével, „csontvázakkal” szembesültünk, de konkrétumokat erről majd csak az átvilágítás lezárása után szeretnék mondani.

A viselkedésük is azt mutatja, bár arról beszéltek, hogy a súlyemelésért dolgoztak, valójában csak az a fontos számukra, hogy nekünk keresztbe tegyenek, hátráltassanak az érdemi munka megkezdésében. 

Látják már, hogy mennyi pénze van a szövetségnek? Tudják, hogy mennyi állami támogatásra számíthatnak?

Tavaly 120-150 millió forint körüli összegből gazdálkodott a szövetség, ez idén feltehetően csökkenni fog, a következő hetekben bizonyosan új költségvetést is kell készítenünk. Bankszámlakivonatot már sikerült szerezni a könyvelőtől, ez alapján körülbelül 20 millió forint van a szövetség számláin, de még nem látunk pontosan sem a kötelezettségek, sem a szállítók, sem a korábbi elszámolások vonatkozásában. Sok még a nyitott kérdés, de dolgozunk azon is, hogy mielőbb tiszta képünk legyen a gazdálkodásról.

A sportállamtitkársággal egyeztettek a megválasztása óta?

Kedden fogadott minket Schmidt Ádám államtitkár úr, de akkor még nem tudtuk, hogy mekkora is a gáz, így csak abban kértünk segítséget, hogyan tudnánk törvényesen összehívni az újabb közgyűlést. Most ennek a lehetőségét vizsgálják a jogászaik. Pénzügyekről akkor még nem beszéltünk, de amikor a délután folyamán láttuk, hogy sok baj van, az átvilágításban is a közreműködésüket kértük.

Veres Viktor

Volt egy időszak, amikor a szövetségek élére konkrét politikai kinevezettek kerültek, de azóta is tartja magát az a nézet, hogy senki sem lehet sportszervezet vezetője a felső politikai szintek jóváhagyása nélkül. Az ön esetében beszélhetünk erről?

Engem a politikából soha, senki sem keresett meg. Miután bejelentettem, hogy indulok az elnökségért, már csak tiszteletből is, de bejelentkeztem az államtitkár úrhoz, elmondtam neki, hogy van valós alternatívája a korábbi vezetésnek, és felvázoltam a szakmai programunkat a súlyemelés megújítására. Ő köszönte a megjelenésünket, de azt mondta, mindezzel nincs dolga, mert neki mindig az adott szövetség aktuális vezetőségével kell együttműködnie. És ez szerintem így van jól.

Mikor fogalmazódott meg önben, hogy elindul az elnökségért, és miért?

Már tavaly tudtam, hogy vége van a pályafutásomnak, és hogy idén tisztújítás lesz. Már akkor eszembe jutott, hogy új ember kellene a szövetség élére, de akkor még nem magamra gondoltam, elnökségi tagként szerettem volna tenni azért, hogy a súlyemelés kimásszon a slamasztikából. Hogy az elnöki pozíciót kellene megcélozni, az februárban lett világos, mert nem látszott más olyan jelölt, aki mögé az „ellenzék” egységesen fel tudott volna sorakozni. Akkoriban kezdtem dolgozni az új munkahelyemen is, a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltatónál, ahol támogatták az elképzelésemet, ezért döntöttem úgy, hogy belevágok. Úgy voltam vele, ha el is bukok, akkor sem kell később szemrehányást tennem magamnak amiatt, hogy meg sem próbáltam.

Veres Viktor

Társadalmi munkában végzi majd az elnöki feladatait, vagy kap érte tiszteletdíjat?

Az alapszabály értelmében fizetés nem jár a pozícióval, ennek tudatában indultam érte. Ezzel együtt szerintem a későbbiekben ezen változtatni kell. Nem magam miatt, hanem mert úgy gondolom, csak akkor várhatjuk el valakitől, hogy felelősségteljesen, magas színvonalon működtessen egy szervezetet, ha azért jár javadalmazás. Ez mindenkinek az érdeke, a leendő utódomé is. Sok sportági szakszövetség működik így, szerintem is ez a helyes irány hosszú távon. Ennek nyilván meg kell teremtenünk a költségvetési alapjait. De profi munkát nem lehet elvárni ingyen.

Engem abszolút nem a pénz motivál. Sportolóként sem egy focista fizetéséből éltem, ha elmondanám, hogy micsoda felkészülési pénzeket kaptam, és így értem el ilyen eredményeket, nagyon sokan fognák a fejüket.

Egyszerűen szeretem ezt a sportágat, a szívügyemnek érzem, hogy segítsek rajta. A körülöttem lévő csapatot is ez hajtja, mindegyikünk a súlyemelésből jött, és tenni is akar érte.

Ha korábban is volt elégedetlenség a klubok között, miért nem sikerült leváltani az elnököt 17 éven át? Most mivel sikerült meggyőznie a tagságot?

Mindig voltak ellenfelei, kihívói, és klubok, amelyek nem voltak elégedettek vele, de ezek az évek alatt mindig változtak. Mostanra viszont annyira ellenszenvessé vált a többségnek, elfogyott körülötte a levegő, hogy már nem volt számára visszaút, már pénzzel sem tudott magának elegendő mennyiségű szavazatot vásárolni. Az elmúlt időszakban – még mielőtt bejelentettem volna, hogy indulok – 30 millió forint műhelytámogatást osztott ki azok között a klubok között, akik őt támogatták. Az a 16 egyesület, amelyik engem támogatott, egy forintot nem kapott ebből az összegből.

Korábban milyen volt a viszonya az előző elnökkel?

Valamiért mindig én voltam a fekete bárány, más versenyzőket is próbáltak hátráltatni, de engem különös figyelem követett ebből a szempontból. Nem értettem én sem, mert tényleg évekig én voltam a zászlóshajója a magyar súlyemelésnek. Az eredményeket hoztam, olimpiákra csak én jutottam ki. (Utoljára 2004-ben, Athénban nyert olimpiai érmet magyar súlyemelő, Krutzler Eszter második lett. 2012, a londoni olimpia óta egyedül Nagy Péter járt a játékokon, a tavalyira már nem sikerült kvalifikálnia. Párizsban 1956 után először fordult elő, hogy a sportágban egyetlen magyar sem szerepelt – a szerk.).

Veres Viktor

Emiatt is próbáltak mindig lehúzni, arról beszéltek, hogy nem volt megérdemelt a részvételem. A tokiói olimpia előtt változott a kvalifikációs rendszer, ott már egyéni kvalifikációt tartottak. Miután meglett a kvóta, Dobos Imre azt hangoztatta, hogy kizárólag a sportdiplomáciának köszönhetem, hogy kijutottam, meg egy afrikai versenyző visszalépésének. Az igazság az, hogy négy verseny összesített eredménye alapján lehetett kijutni, s ha egy versenyző nem felelt meg a válogatási elveknek, az utána következő lépett a helyére. Én nem az első, hanem így, a második körben jutottam ki, de mögöttem még három másik sportoló is ott lehetett Tokióban.

Az előző olimpiákra, Londonra és Rióra csapatkvalifikációt szereztünk, amely után a válogatóversenyeken elért eredmények alapján az edzőbizottság és az elnökség elfogadta az indulásomat. Mindig szabályos keretek között harcoltam ki a kijutást, és mindig hoztam a tőlem elvárható legjobbat.

A tokiói olimpia előtt volt két kvalifikációs verseny, amelyre nem neveztek be. Volt, hogy más nagyobb összegű Gerevich-ösztöndíjat kapott, mint én, holott én voltam a legjobb versenyző.

Amikor arról döntöttek, hogy melyik súlyemelő kapjon autót, az én nevem fel sem vetődött. Amikor Rio előtt műhelytámogatást kértem, azt mondták, minek az nekem, bent vagyok az edzőtáborban, ott úgyse tudnék mire költeni, Tokió előtt pedig megígértek egymillió forintot, ami azóta sem érkezett meg.

Persze egymillió forinttal egyébként sem lehet sokra menni egy teljes olimpiai felkészülés során. Szép összeg persze, de nem akkora, amire azt lehetne mondani, a szövetség mindent megtett azért, hogy sikeres legyen az egyetlen versenyzője.

Legutóbb talán akkor esett ennyi szó a súlyemelésről a sajtóban, amikor Aján Tamás lemondani kényszerült a nemzetközi szövetség éléről. Milyennek látta a kapcsolatot közte és Dobos Imre között?

Aján Tamás mindig azt nyilatkozta, hogy nem szól bele a magyar szövetség dolgába, és többnyire így is tett, Dobos Imre pedig állandóan kritizálta a nemzetközi szövetséget, mondván, miattuk nem lehet szponzorokat szerezni. Bár én ezt is kétlem: ha lenne aláírási jogom, már jó eséllyel tegnap tudtam volna szponzorokat behozni. Én inkább magamban szoktam keresni a hibát, mintsem másokra mutogatok.

Veres Viktor

Mi a baja a magyar súlyemelésnek?

Az egyik nagy problémája a kommunikáció hiánya. Az emberekhez nem jutottak el a hírek a súlyemelésről, én voltam az egyetlen magyar, akit össze tudtak vele kapcsolni. Az olyan, a sportághoz kötődő negatív sztereotípiákat, hogy a súlyemelők doppingolnak, hogy a súlyemelés gerincsérvet okoz, megállít a növekedésben, vagy hogy a térd szétmegy, nem próbálták meg eltüntetni a fejekből. Pedig ez a sportág más sportolóknak, de a civileknek is sokat segít az erőfejlesztésben.

Emiatt az utánpótlás évről évre csökkent, és még csak ötlet sem volt arra, hogyan lehetne megállítani a folyamatot. Talán nem szóltunk volna semmit, ha látjuk, hogy legalább próbálkoznak a toborzással, hiszen általános társadalmi probléma, hogy ma sokkal nehezebb rávenni a fiatalokat a mozgásra és sportra, mint húsz-harminc évvel ezelőtt volt, és ez minden sportágra igaz. De itt semmi sem történt.

Ön mit tapasztalt a hanyatlásból?

Krutzler Eszter érme ellenére 2004 fekete év volt a magyar súlyemelés történetében, hiszen az athéni olimpián három versenyző doppinggal megbukott. Az akkori válogatott tagjainak nagy része azután visszavonult, elfordult a sportágtól, de az utánpótlásbázis viszonylag még elég erős volt. Ez 2016-ig meg is maradt, addig, amíg a csapatkvalifikációs rendszer élt. Más kérdés, hogy nem tudtak, tudtunk már feljutni a korábbi szintre, de a törekvések legalább még megvoltak. Érmeket tudtunk szerezni Európa-bajnokságokról, többen ott voltunk a legjobb tízben. Az olimpiákon viszont messze volt az élmezőny. Az se mindegy azonban, hogy mennyire. Tokióban például a legjobbamhoz képest három kilóval több kellett volna a harmadik helyezéshez, de volt olyan olimpia is, ahol negyven kilóra volt az érem.

2016 után, amikor egyéni kvalifikáció lett, elengedték a válogatott kezét, és már csak egy-egy versenyzőre összpontosítottak, egy férfira és egy nőre, a többieket pedig szélnek eresztették. Ez volt a legnagyobb probléma.

Rekreációs céllal is egyre többen dolgoznak súlyokkal. Hogyan lehetne ezt az épülő népszerűséget az utánpótlásbázis fejlesztésére kihasználni?

Négy évre kaptunk bizalmat, ez arra lehet elég, hogy a jövőbeli sportági fejlődés alapjait letegyük. Senki sem várhat tőlünk csodát, azt, hogy az elmúlt tíz év hibáit kevesebb mint fele idő alatt helyrehozzuk. De ha a fejlődési irányt meg tudjuk határozni, új alapokra tudjuk helyezni a sportági működést, és elindul a klubok és a versenyzők létszámának gyarapodása, új lendületet kap a válogatott versenyzőink fejlődése, akkor már elmondhatjuk, hogy jó útra léptünk, és ezt kell majd továbbvinni. Vannak konkrét, kidolgozott terveink – már zajlanak olyan tárgyalások is, amelyek a hosszú távú sportágfejlesztést szolgálják –, de először a legégetőbb feladatokat kell megoldanunk.

Honnan kell előrelépni, mekkora most a versenyzők száma?

Háromszáz fő körüli a stabil versenyzői bázis, ha az öregfiúkat is hozzászámoljuk, akkor ötszáz környékén lehet a valós létszám. Pontos adataink egyelőre nincsenek, ebben sem volt tiszta kép az elmúlt években. Az biztos, hogy ez nagyon kevés, jócskán növelni kell a versenyzői létszámot.

Veres Viktor

Lát most olyat a versenyzők között, aki ott lehet a 2028-as Los Angeles-i olimpián?

Bízunk a fiatalokban, és reméljük, hogy valakinek sikerül kijutnia, mindent meg is fogunk adni a válogatottnak annak érdekében, hogy ez összejöjjön, de ez most nem reális elvárás. Nagyon kemény a kvalifikáció, új súlycsoportok is lesznek – a szakmai stáb feladata lesz annak megoldása, hogy a versenyzőink tudjanak ezekhez alkalmazkodni. A reális célunk az, hogy Brisbane-re legalább egy biztosan kvalifikáló versenyzőt ki tudjunk nevelni, és lerakjuk az alapjait a 2036-os magyar csapatnak.

A válogatottságtól tavaly már visszalépett. A megválasztása után is aktív versenyző marad?

Az edzések számát január óta kettőre csökkentettem, de nem hagytam fel a versenyzéssel: a spanyol csapatbajnokságban még mindig számítanak rám, itthoni versenyeken is akarok még indulni. Az aktivitás megmarad, csak a belefektetett munka csökken, hiszen már más területeken is helyt kell állnom.

Teljesnek érzi a sportolói karrierjét?

Úgy érzem, amit lehetett, elértem a pályafutásom során. Vannak érmeim felnőtt Eb-ről, kijutottam három olimpiára, Londonban el tudtam csípni egy pontszerző helyet (416 kg-os eredménnyel a B csoportban harmadik, összesítésben 11. lett, ám négy, öt és 11 évvel később is kizártak egy-egy előtte végzett versenyzőt, így a helyezése tavaly a nyolcadikra módosult – a szerk.), Tokióban pedig hetedik lettem. Húszszoros felnőtt magyar bajnok vagyok, univerziádét és főiskolás vb-t nyertem, részt vettem három külföldi ország csapatbajnokságában, azt gondolom, teljes volt a pályafutásom, és ahhoz képest, milyen támogatást kaptam, erőn felül tudtam teljesíteni.

Nyitóképünkön Nagy Péter. Fotó: Veres Viktor