A SMART-1. Nagy port vert fel © AP

Az Európai Űrügynökség (ESA) kisméretű, kocka alakú szerkezete a várakozásoknak megfelelően feltehetően egy 3-10 méteres krátert vájt a talajban, és az ebből kivágódó anyagmintákat a Földről igyekeznek nagy teljesítményű távcsövekkel lefényképezni. A holdi talajminta vizsgálata azonban tulajdonképpen csak az egyik tudományos célja a SMART-1 küldetésének.

A másik fontos feladata a SMART-1-nek az volt, hogy kipróbálja azt az új generációjú hajtóműrendszert, amelynek a remények szerint a későbbiekben nagy hasznát veszik majd a bolygóközi űrutazásoknál.
A szondát 2003. szeptember 27-én egy Ariane típusú hordozórakétával indították el úti célja felé. Bár a Hold 383 ezer kilométerre van a Földtől, a SMART-1 pályáját úgy tervezték meg, hogy 100 millió kilométeres távolságot fusson be a Hold eléréséig. Így majd három év telt el, hogy megérkezzen a Holdra.
A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején az amerikai Apollo-program, amelynek keretében emberek jutottak el égi kísérőnkre, mindössze három napot vett igénybe a Holdig tartó utazás. A SMART-1-nek azonban több mint egy évébe került míg 2004 novemberében Hold körüli pályára állt. Az ESA űrszondája viszont ezalatt mindössze 60 liter "üzemanyagot", azaz xenont fogyasztott el.

A legfontosabb feladatának ugyanis az úgynevezett ionhajtómű rendszer miniatürizált tesztelését szánták. Ez a szerkezet tulajdonképpen a Nap energiáját hasznosító olyan hajtómű, amelynek hatásfoka a világűrben, vagyis a vákuumban akár tízszer jobb lehet, mint ugyanott egy hagyományos rakétáé.
Épp ezért az ionhajtóművekhez nagy reményt fűznek a Naprendszer tagjait kutató űrszondák esetében, vagy a Föld körüli pályán sokáig keringő, és korrekciós manővereket gyakran végrehajtó műholdak esetében (amilyenek például a geostacionárius pályán lévő meteorológiai vagy távközlési műholdak).
Az előbbiek esetében a jóval kisebb össztömegű hajtóműrendszer több tudományos berendezés szállítását teszi lehetővé, az utóbbiaknál pedig növelhető a műhold élettartama.

Az ESA székhelyén felhívták arra is a figyelmet, hogy bár az amerikaiak annak idején hat sikeres Apollo-küldetésüknek köszönhetően több száz kilogramm port, követ és egyéb anyagmintát szállítottak a Holdról a Földre, a SMART-1 vasárnapi becsapódása nyomán készült felvételek is szolgálhatnak még tudományos újdonsággal az égitest anyagi összetevőiről a szakértők számára.