Az eddigi megoldások a gyárakra koncentráltak, az autókat figyelmen kívül hagyták © sxc.hu

A New York Times értesülései szerint F. Jeffrey Martin és William L. Kubic Jr. Green Freedom nevű programjában a szennyezett levegőt nátrium-karbonát-oldaton vezetik keresztül, amely megköti a szén-dioxidot. Ezt utána kinyerik az oldatból, majd különböző kémiai reakciókkal metanollá, gázolajjá vagy kerozinná alakítják.

A folyamat révén a klímaváltozáshoz hozzájáruló szén-dioxidból valóságos megújuló energiaforrás válhat. A zárt rendszer – ugyanannyi szén-dioxid kerül a levegőbe, mint amennyit kivonnak belőle – miatt a járművek már nem súlyosbítanák a globális felmelegedést.

Bár egyelőre még nem építették meg az átalakítást lehetővé tévő rendszert, a két tudós szerint koncepciójuk már létező technológián alapul.

„Minden felhasznált elem létezik, működik valahol, illetve van olyan változata, amely megközelítőleg azonos a modellben használtakkal” – magyarázta dr. Martin a New York Times-nak.

A Los Alamos-i kutatók felvetése nem ütközik a fizika vagy a kémia törvényeivel, ráadásul korábban hasonló megoldást vázolt fel George A. Olah, a University of Southern California Nobel-díjas kémikusa, illetve Klaus Lackner, a Columbia University geofizikusa. Martin és Kubic modellje azonban részletesebb a korábbiaknál.

A rendszer egyetlen akadálya, hogy nagy mennyiségű energiát igényel. A laboratóriumban ezért olyan módszereken dolgoznak, mint például egy új elektrokémiai folyamat, amelynek segítségével egyszerűbb kinyerni a szén-dioxidot a nátrium-karbonát-oldatból.

Ám még ezekkel a feltételekkel is rendkívül nagy mennyiségű energiára lenne szükség ahhoz, hogy kereskedelmi mennyiségben – a tudósok napi 750 000 gallonnal (2,8 millió liter) számoltak – állíthassanak elő üzemanyagot. Ehhez egy külön erőműre – lehetőség szerint nukleárisra – lenne szükség.

Elemzésük szerint 5 milliárd dolláros befektetés kellene ahhoz, hogy gallononként (kb. 3,8 liter) 1,40 dollárért állítsák elő az üzemanyagot. Ez csak akkor térülne meg, ha az amerikai benzinárak 4,60 dollárra ugranának fel gallononként (jelenleg körülbelül 1,90 dollárba kerül ugyanennyi üzemanyag). A technológiai fejlődést is beleszámítva a végső megtérülési ár 3,40 dollár lenne.

A hidrogénnel hajtott autók elterjedésére még várni kell

A technológiának nem szerves része a nukleáris energia, a kémiai folyamatok áramszükségletét akár napelemekkel is lehetne fedezni – csakhogy  így romlik a megtérülési mutató.

Dr. Martin és dr. Kubic tervei szerint egy éven belül össze tudnák állítani a bemutatóra szánt rendszert, és néhány éven belül egy nagyobb méretű prototípust.

A kereskedelmi célú, nukleáris energiával ellátott gyár létrejöttéhez komoly akadályokat kell leküzdeni, s még akkor is több ezer hasonló üzemre lenne szükség, hogy teljesen kiváltsák a finomítókat. Ugyanakkor a globális felmelegedés e tényezőjének egyelőre nincsen hatékony megoldása.

Az emberiség szén-dioxid kibocsátása jelenleg 30 milliárd tonnára tehető, s a legtöbb figyelmet eddig az olyan nagy szennyezőkre fordították, mint az erőművek, amelyekben – legalábbis elméletben – idővel át lehet térni a szén-dioxidot kibocsátó forrásokról – szén, földgáz – a tiszta energiát adó módszerekre – atomenergia, napenergia, szélenergia. Egy másik stratégia a szén-dioxid megkötése és föld alatti tárolása, amely így nem befolyásolná a klímát.

A szén-dioxid-szintek stabilizálásához azonban drasztikus csökkentésekre lenne szükség, s egyelőre nincsen megoldás a kis méretű, mobil energiafogyasztók, például a személyautók energiaellátására. A nukleáris, illetve napmeghajtású autók – vagy akár a hidrogénüzeműek – elterjedésére egyelőre még várnunk kell.

Dr. Martin szerint az ő megoldásuk az egyetlen, amely az összes, alternatív energiaforrásokkal kapcsolatos kérdésre választ nyújt. „Bár számos részletet még nem ismerünk, az ötlettel érdemes foglalkozni” – nyilatkozta a New York Timesnak Martin I. Hoffert, a New York University fizikaprofesszora. „A koncepció nem is újdonság, de tény, hogy van néhány érdekes új részlete.”