Tadayoshi Kohno és kollégái a Neurosurgical Focus szaklapban publikálták aggályaikat: véleményük szerint az elmúlt évben számos olyan technológia készült, aminek segítségével gondolattal működtethetünk kerekesszéket, számítógépet vagy akár a Twittert is: ezeket viszont semmilyen biztonsági mechanizmus nem védi, így révükön egy rosszindulatú hacker könnyűszerrel irányíthatja félre a kerekesszéket vagy írhat helyettünk mást a Twitterre. Ha most nem kezdjük el kidolgozni az emberekbe ültethető implantátumokat és protéziseket védő biztonsági rendszerek alapjait, 5-10 év múlva súlyos problémáink lehetnek mindebből, valósággá válhat az eddig csak sci-fikben látott agyhack.

© Wired

Ha az elkövetkező években elkészülő robotvégtagokban sem lesznek biztonsági protokollok vagy adattitkosítási védelmek, semmi sem akadályozhatja meg a jövő hackereit abban, hogy más teste vagy éppenséggel agya felett vegyék át az uralmat. Mindezt csak súlyosbítja, hogy az orvosi készülékek egyre komplikáltabbak lesznek, így emiatt egyre könnyebb lesz figyelmen kívül hagyni egyes pontokat, amikből biztonsági sebezhetőséget formálhatnak maguknak a hackerek. Árnyalhatja ezt a helyzetet az is, hogy egyes esetekben a páciensek maguk akarhatják meghackelni saját készülékeiket - a vezeték nélküli jelekkel működő agystimulátorokat módosíthatják akár úgy is, hogy saját agyuk jutalomközpontját fokozzák, így javítandó saját hangulatukat.

A neurobiztonságnak elkeresztelt új biztonsági tudományággal kapcsolatban Kohno és társai publikálták az első tudományos anyagot, a szakmai visszajelzések pedig csak aláhúzzák a biztonsági szakértők által írottakat - igaz, a Wired több olyan kutatóról ír, akik azt állítják: a biztonsági kutatásoknak karöltve kellene fejlődniük a technológiával, míg Kohno preventív megoldásokat javasol: szerinte azért sincsen 100 százalékos internetes biztonság, mert magát a hálózatot nem úgy tervezték meg, hogy gondoltak volna a biztonságra.