Aquincum: késő bronzkori halottkultusz és a varázsló sírja

Az Aquincumi Múzeum 2009-ben indította el ismeretterjesztő sorozatát azzal a céllal, hogy az egyes előadásokon keresztül bemutassa Budapest történetét az őskortól a népvándorlás koráig. Az előadásokra minden hónap első vasárnapján kerül sor.

"Napjainkban főleg anyagi megfontolásból választják a halotthamvasztást a hozzátartozók, régebbi korokban viszont ennek ideológiai vagy egyéb okai lehettek. Az őskor és a bronzkor különböző periódusaiban állandóan változnak a rítusok, hol a csontvázas temetkezés, hol a halotthamvasztás volt megfigyelhető. Ez összefügghetett gazdasági átalakulásokkal, a társadalom szerkezetében történő változásokkal, új etnikumok és új hitek megjelenésével, ami lecsapódott a temetkezési szokásokban" – fejtette ki Szilas Gábor.

Ismertetése szerint a középső bronzkorban különböző letelepült életmódot folytató közösségek éltek a Kárpát-medencében. Ez egy viszonylag békés korszak volt, így az itt élő népek hosszabb idejű egy helyben lakásra tudtak berendezkedni, amit az ásatások során előkerülő többrétegű falvak, az úgynevezett tellek (a korábbi kultúrák romjainak egymás fölé rétegződésével keletkező dombok) bizonyítanak. A nagy sírszámú temetőkben nem ritka, hogy több száz vagy akár ezernél is több sír kerül elő.

"A késő bronzkor kezdetén, Kr.e. 1500 táján nagyon nagy változás történik, teljesen átalakul az anyagi kultúra, a települések szerkezete, megszűnnek a tellek. Az élet minden területére kiterjedő változások értelemszerűen a hiedelemvilágban is éreztetik hatásukat. Ezt jelzi az úgynevezett halomsíros kultúra elterjedése, a korábban szinte egyeduralkodó hamvasztást a csontvázas rítus váltja fel" - magyarázta a régész.

Mint hozzátette, az ekkortájt népszerűvé váló halmos temetkezési mód főbb jellemzője, hogy a földbe ásott sírgödör fölé földhalmot emelnek, azt kőgyűrűvel övezik, a halmot kővel borítják be, de előfordul magának a sírnak kővel való lefedése is, ami a halott szellemének a való életbe való visszajárását volt hivatott megakadályozni.

"A Kr.e. II. évezred végén újabb nagy változás történik, amikor az úgynevezett urnamezős kultúra honosodik meg a Kárpát-medencében. Jellegzetessége a kiterjedt, nemegyszer akár az ezres sírszámot is meghaladó temetők. Érdekes módon itt eltűnnek azok a társadalmi különbségek, amelyek korábban nyomon követhetők voltak a temetőkben" – közölte Szilas Gábor.

Egy ilyen késő bronzkori temető került elő Békásmegyeren, a Királyok útján. A hamvasztásos rítussal eltemetettek földi maradványait tartalmazó urnaedényeket az elhunyt szellemének visszatérésétől tartva kövekkel fedték le, vagy lapos kövekből összerakott kőládába helyezték. A sírok különleges mellékletei a szinte kivétel nélkül jobblábas agyag csizmaedények. Az egyik sír urnájában 23 tárgyat találtak, amelyek feltételezhetően egy helyi sámán, varázsló eszközkészletét alkothatták.

"Hamvasztásos temetkezésről van szó, vagyis az antropológiai vonatkozásait nem ismerjük, viszont részben az urnában, részben mellette asztrális témájú, a Holdat, a Napot, sarlót és üstököst mintázó kisméretű nyeles agyagtárgyak voltak. Ezeket aligha használhatták a mindennapi életben, inkább valamilyen rítusban, kultikus cselekményben lehetett szerepük" – ismertette Szilas Gábor.