Teszt: van már olyan tévé, ami okosabb mint hinné
Az asztali számítógépek elmúlását nemcsak a tablet elterjedése gyorsítja, hanem az is, hogy a Samsung már valóban komolyan gondolja: érdemes a tévébe számítógépet építeni. Leteszteltük az okostévék egyik új arisztokratáját.
Noha a futár érkezése előtt a telefonba azt mondta, érdemes volna annál is több helyet felszabadítani csomagnak, mint amire gondoltunk, arra nem számítottunk hogy egy tévés doboz ekkora is lehet. A rendszeres mozgatásra nem éppen alkalmas pakk kibontása óta azonban csak a mosoly maradt: leteszteltük a Samsung Smart TV szériájának aktuális csillaghajóját.
Nem áll ki a falból
Az 55 UF 8000 névre keresztelt modell képernyő átmérője 138 cm, az ultravékonyság egészen pontosan másfél centis készülékvastagságot takar. A talpazat elegáns, vaskos fémdarab, ami a konstrukció stabilan tartása érdekében igényel némi teret – 31 centimétert. Így elvileg akár az is megfogalmazható volna, hogy szupervékony kijelző ide vagy oda, a tévé karcsúsága csak optikai tuning, de ez azonnal felszámolhatóvá válik, ha a nagyképernyős tévé oda kerül, ahová való: falra. Ha az UF 8000 fali konzolra kerülne, az ívelt lábazat helyigényének felszámolása azzal is szembesíti a felhasználót, hogy ez a tévé valójában annál is kevesebb helyet foglal el, mint a néhány éve még nagynak, ma már inkább standardnak számító, 40 hüvelykes elődje. Ha pedig valaki a hagyományos képcsöves tévéjét váltja le vele, az árba azt is beleszámíthatja, hogy az audiovizuális élményfokozáson túl nagyjából egy négyzet-, illetve: köbméternyi hasznos területet-térfogatot is vásárolhat a nappalijába.
Ha a tévé mégis a gyári talpára áll, akkor az egyfelől rémisztő, másrészt viszont a technológiai analfabéták számára is megnyugtató, hogy a mintegy 20 kilós készülék két vékony pálcán álló, rafinált formájú öntvénylábakra támaszkodik, és ezeket mindössze két-két 6-os csavarral rögzíteni lehet a tévére. Így sem billeg, stabilan a talpára támaszkodik, viszont több mint 120 centis felületet igényel.
Cégér: a látómezőn kívül
A Samsung paraméterkönyvéből kiolvasható, hogy az UF 8000-es mérete lábra állítva 123x76 cm, a kijelzője valódi HD (tehát 1920x1080 pixeles képfelbontású) képet produkál, használat közbeni 110 Watt fogyasztással lehet számolni. Azt azonban semmilyen hivatalos dokumentum nem említi, ami a tévé kicsomagolása és üzembe helyezése alatt végig ott motoszkál az ember fejében: ez a készülék nagyon nagy és borzasztó vékony, de látható merevítők nélkül is stabil és csavarodás-mentes konstrukció. Azt sem említik meg sehol, hogy az óriási méretű képernyő kávája igazából csak azért vehető észre, mert azt egy alig fél centis fémkeretre illesztették, és az elegáns nikkelezéssel erre külön fel is hívják a figyelmet.
A Samsung - mint a világ legnagyobb LED-tévé gyártója - ez esetben még azt is megengedhette magának, hogy az idei zászlóshajójának szánt modellje esetén ne emlékeztesse a nézőjét arra, milyen gyártmányt is lát: a cégnév már-már túl diszkréten, apróbetűsen is épp csak felvillan a tévé bekapcsolásakor az alsó káva alatt, vagyis a látómezőn kívül.
HD tévéhez HD tartalom
Az UF 8000 méretét gyorsan meg lehet szokni, és bár az első reflex az, hogy érdemes volna nagyobb távolságból nézni, mint a saját használatban lévő 42 hüvelykest, a nagyjából 3 méteres távolságból végignézett Larsson Millenium trilógia se okozott fejfájást. És mivel tényleg HD-ben néztük, élményvesztéssel sem járt. Kipróbáltunk néhány régi, „egycédés” letöltésű mozit, de a tapasztalatok szerint egyetlen sorozatot sem érdemes 720-as felbontástól rosszabb minőségben elindítani, különben a tömörítés során lebutított kép pixeles lesz, és ez ekkora méretben már zavaróvá válik.
A tévé feltűnően jó kontrasztra képes, vakítóbb a fehére és feketébb a feketéje, mint amivel a LED-tévék esetén találkoztunk. Mindezt azonban a továbbfejlesztett kijelzőnek, ugyanakkor a tévé árából levezethető evidenciának tartjuk. (A Micro Dimming tényleg remek találmány, mert szinte észrevehetetlenné teszi a bevilágítást.) Ezzel együtt: a képbeállítási menüben található „normál” és „film” referenciákról a tesztelés során rendre inkább hamar visszaváltottunk „kiemelt”-re (miközben az „intelligens” - értsd: dinamikusan alkalmazkodó – beállítás lehetőségét kissé hiányoltuk), mert a harsányabb beállítás semmiféle képi mesterkéltséggel nem párosul.
A 3D-s, térhatású képmegjelenítési képességet mi mással is lehetne jobban tesztelni, mint az idén 4 Oscart nyert Pí élete című monumentális mozival? Az UF 8000 Ang Lee felkavaró filmjét – a kinézetre talán nehezen hihető, de tényleg ergonomikus szemüvegeken át - valóban IMAX szintű moziélményként adta vissza. Az viszont némi üröm az örömben, hogy a térhatású kép beállításához több gombot is egymás után nyomogatni kell, ami kicsit sutává teszi az áhítatot. Azt követően azonban a néző a befogadás rabjává válik.
Az UF 8000 saját hangrendszere ugyan kellemes csalódás, de abban így sem tudunk hinni, hogy egy ultralapos készülék bármilyen szoftveres segítséggel képes volna jobb hangokat produkálni, mint ami egy-egy testesebb hangprojektor, vagy pláne ami egy tisztes 5.1-es házimoziból előcsalogatható. De ettől még tény, ennek a tévének van saját, természetes hangja, aminek jó a karaktere és a térkitöltése, ugyanakkor van némi mélysége is.
A hangvezérlésről viszont továbbra is azt gondoljuk, hogy bár elsőre mókásnak tűnhet (bár annyira azért nem, mint a gesztusvezérlés), de ez az út már pusztán azért zsákutcába visz, mert a néző a tévéjével általában reakciót nem várva kiabál, ráadásul soha nem akkor, ha éppen csatornát szeretne váltani.
Tévén túli dimenziók
A Samsung bő két éve kezdett el arról beszélni, hogy idejét látná az időtállóbb készülékek piaci térnyerésének. A dél-koreai cégnél egészen pontosan arra gondoltak, hogy (főleg a felsőkategóriás, tehát méregdrága szegmensben) nem érdemes szezononként új dizájnnal vásárlásra csábítaniuk ugyanazt a fogyasztót, ha megoldható az új techonlógiák elérhetővé tétele. Ebből az ötletből lett mára termék a tévé hátoldalán lévő aljzatba illeszthető, cserélhető, ezátlal különböző szintekre „felokosító” fejlesztő doboz. Az Evolution Kit megjelenése lényegében elmossa a számítógépre kapcsolt tévé határát, mivel innentől tényleg csak az a kérdés, hogy mikor kerül majd teljes értékű (pl. notebook) konfiguráció a televíziókba.
A januári CES-en debütált UF 8000-es széria ennek a fejlődési útnak a legújabb állomása, így ez most a legokosabb okostévé a konzumer piacon. Akkor is, ha néhány prémium kategóriás okostelefon vagy tablet vélhetően lepipálná tudásban és tempóban ezt az óriást. De ez magyarázható akár azzal is, hogy a mobileszközök a smarttévéktől jóval kiforrottabb megoldásokra tudnak már támaszkodni.
Ami a tévés interaktivitást illeti: a Samsung LED tévék Smart Hub-ja kellemes meglepetés; a televíziós internetezés korlátai mellett az UF 8000-ből már jóval több és sokkal gyorsabban is kihozható, mint ami korábban az androidos alapokra épült, de gyárilag erősen lekorlátozott lehetőségeket kínáló Smart tévéket jellemezte. A YouTube-on, Skype-on, Vimeo-n, illetve a sok gagyi, reciklikált, de ingyenes játékon túli világ valahol itt kezdődik. Azzal például, hogy a böngésző villámgyorsan betöltődik, vagy hogy a Samsung saját applikációs kínálta is megfelelő mélységűvé és differenciáltságúvá hízott. Így a felhasználónak valóban esélye van arra, hogy az aktuális hangulatához, érdeklődéséhez illő alkalmazást megtalálja.
Ezért is meglepő. hogy miközben a csúcstévéhez a hagyományos távirányító mellé egy impozáns, fémborítású, egérpados smarttévés kontroller is jár, az ehhez képest aprópénzből kihozható querty billentyűzet csak opcionális kellék. Pedig azt jobban értékeltük volna, mint azt, hogy a tévéhez csomagoltak egy Galaxy Note 10.1 tabletet is (amit gyakorló Asus Infinity használóként se szépnek, se ergonomikusnak nem találtunk, de el kell ismerni, hogy gyorsabbnak viszont igen). Egy szó mint száz: ha a tévéhez a klasszikus és az elegáns fém egérpados távirányító mellé egy kis klaviatúrát is tettek volna, a webcímek beírása is gördülékenyebb lehetne. Ezen túllépve azonban az kétségtelen, hogy élményszámba menő tempóban töltődnek be a kívánt oldalak, tartalmak és információk – lényegében ugyanúgy, mintha egy notebookot használnánk.
A digitális otthon gyakorlati megvalósítása felé galoppozó Samsungtól nem meglepő a teljes információ-transzfer lehetőségének biztosítása a készülékek között. Az, hogy a tévé szinkronizálható legyen mindennel (AllShare), talán eztán már elvárássá érik, a kijelzőtükrözéses technika (az, hogy az okostelefonnal vagy tablettel a tévé oda-vissza képes kép-hang átvitelre és megjelenítésre) például kifejezetten tetszetős. Még azzal együtt is, hogy most még jobban hiszünk a NAS-ban és egy különálló, nagy kapacitású winchesterre feltöltött (és onnan visszaosztott film/kép/zene) állományok kezelésben, mint a screen mirroring technológiában. De könnyen meglehet, hogy ez utóbbi jelenti a következő lépcsőfokot a felhasználóbarát digitális adatszinkronizálás fejlődésében.
Amit megfontolnánk
Az elegáns, dizájn szempontjából patikamérlegen lemért és kiadagolt frontoldallal ellentétben a tévé hátoldala maga a holdbéli táj. Ezzel önmagában nincs is gond, hiszen a hátlapra senki se legyen kíváncsi. A fejlesztő doboz aljzatának elhelyezésén, a hangszórók és a tévébe épített „számítógép”, puritán bedobozolásán túl azonban volna itt egy szerény észrevétel.
Az rendben van, hogy a digitális átállás hardverigényét (egy standarttól jobb beltéri egységet) a tévé alapból tartalmaz, és az is, hogy van 3-3 HDMI és USB csatlakozó (mellette optikai hangkimenet, Jack-bemenet, kompozit, Ethernet és fejhallgató csatlakozó is, valamint – biztos, ami biztos alapon - scart aljzat is). De ezek nehezen elérhetők, pláne akkor, ha a tévé tényleg a falra kerül. Legalább az USB portokat és egy HDMI aljzatot ennél praktikusabban megközelíthetővé kellene tenni. Különben a Samsung saját magának rúg öngólt azzal, hogy miközben a digitális-multimédiás mindenesség felé menetelt hangoztatja, a csúcskészülékébe egy egyszerű pendrive-ot is csak nehézkesen és körülményesen lehet csatlakoztatni. Az áthidaló megoldásra ötletünk is volna: ha a tévé alsó élére egy, a tévé kameráját süllyesztő szerkezethez hasonlót tennének a kellő csatlakozási portokkal, a probléma praktikusan orvosolható.
Ha már a kamera előkerült: mivel a Microsoft lassan másfél éve debütált gesztusvezérlőjébe, a Kinectbe nagyobb és pontosabb kamerát pakolt, a Samsung tévés optikáját picinek és szerénynek látjuk. Egyrészt, mert másfél év jelenleg fényéveknek számít a szórakoztatóipari IT-ben, másrészt nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy az Angry Birds-szel épp a szerényebb kamera miatt nem lehet elég pontosan célozni és játszani. Ez utóbbi azért is meglepő, mert a Samsung volt a szervezője a játék köré szervezett Európa-bajnokságnak.
Még egy dolog
Mindent összevetve még egy dolgot ajánlanánk az olvasó figyelmébe: az UF 8000-es készülékről mi először azt hallottunk, hogy „az egymilliós tévé”. Alig néhány hete úgy hivatkoztak rá egy autodidakta videótesztben, hogy ez a „nyolcszázezres tévé”. A modellt most már 600 ezer forint körüli áron meg lehet vásárolni. Ami ugyan egy tévéért szerintünk továbbra is nagyon-nagyon sok, de ha ez az áresési tendencia itthon csak részben folytatódni fog, ez a tényleg nagy, okos és szép tévé akár a már megfizethető árkategóriába kerülhet.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
