Négy éve még a szakértőket is meglepte, hogy a várt Windows 9 helyett rögtön operációs rendszere 10-es számú verzióját jelentette be a Microsoft. Sokan tudni vélték, hogy a kihagyással a nem túl népszerű Windows 8 utáni ugrás szokatlan nagyságát szeretné érzékeltetni a vállalat. Aztán amikor egy évre rá kiderült, hogy a Windows 10-est szánják az utolsó fő verziónak, egyértelművé vált, hogy bár a nem hivatalos marketingben jól cseng az iménti érv, alapvetően valami egészen másról van szó. A redmondiak 2014-ben már nagyon szerettek volna áttérni másféle szoftverfejlesztési és -frissítési metódusra, amellyel összefüggésben nem ártott átalakítaniuk a klasszikus szakszókincsrendszert is. A Windows 9 elnevezést viszont nem szerették volna évtizedekre kőbe vésni, a „kerek” számok szépségéhez szoktatott emberi agy hosszabb távon sokkal inkább kiegyezik a Windows 10-zel mint tartós márkanévvel.

Merthogy ez az új szabály: nincsenek verziók, csak márkanév. Hogy a technológia legújabb korában ez mennyire általánossá váló dolog, azt mindenki letesztelheti magán. Csak gondoljon bele, hogy a Facebook-alkalmazás melyik verziója fut éppen a telefonján, vagy hogy hányas verziószámú böngészőt használ. A felhasználók elsöprő többségének fogalma sincs arról, hogy a közösségi alkalmazás a 193.0.0.45.101 verziónál jár, az asztali Chrome böngészőből pedig a 69.0.3497.100 számú a legfrissebb. Ez nem is baj, hiszen erre az információra – a fejlesztőkön kívül – legtöbbször senkinek sincsen szüksége. A felhasználók nem bíbelődni szeretnének a programokkal, elveszni azok technikai részleteiben, hanem egyszerűen csak használni a szoftvereket. A korszakban, ahol már tényleg majdnem mindenki tényleg majdnem mindennap internetezik, ez a természetes: minden működjön úgy, mint egy honlap, ahol a felhasználónak sem csinálnia, sem tudnia nem kell semmit a háttérrendszerekről, csupán használni a webalkalmazást.

A legjobb technológia az, amelyiknek a működése észre sem vehető. A szakértők által az utóbbi években felkapott frázis nyomai fedezhetők fel a vállalatok szoftverfrissítési szemléletváltásában is. Például a Microsoft 2015-ben úgy magyarázta „az utolsó Windowst”, hogy az operációs rendszerre immár folyamatosan frissen tartott szolgáltatásként, nem pedig bizonyos időközönként új verzióval jelentkező szoftverként tekint. Hasonló figyelhető meg évek óta az iOS és az Android mobil operációs rendszerek alkalmazásboltjaiban is. Ott verziószámok még fellelhetők ugyan, de egyre kevésbé vannak szem előtt. Ha az App Store-ban vagy a Play Áruházban be van kapcsolva az automatikus frissítés funkció, akkor a készülék nem jelzi a telepített alkalmazások mindegyikénél külön-külön, ha újabb verzió elérhető, hanem az előre megadott, passzív helyzetben – például töltőre dugott telefon, lezárt képernyő és wifis netkapcsolat együttesének fennállása esetén – automatikusan és észrevétlenül telepít a háttérben minden elérhető frissítést. Az operációs rendszerek esetében egyelőre mindenképpen szükség van a felhasználó jóváhagyására a frissítőcsomag telepítéséhez, de ez manapság sok esetben már inkább csak „tudomásulvétel”, mintsem a felhasználó által aktívan kezelt frissítési folyamat.

Könnyű belátni, hogy az újkori módi mennyivel (átlag)emberibb, mint az a 10–15 évvel ezelőtti helyzet, amikor a számítástechnikához jobban értő családtagot kellett a pc mellé hívni a segédszoftver frissítéséhez is. Kiberbiztonsági szempontból az is nagy előrelépés, hogy többekhez jut el gyorsabban a felfedezett hibák javításait már tartalmazó, aktuális verzió.

Gond akkor van, ha kritikus hibát tartalmazó frissítés formájában homokszem kerül a gépezetbe. Ez az informatikailag képzettebb családtag tennivalóit is megszaporíthatja, és biztonságosnak sem nevezhető helyzetet is eredményez. Ilyen történt a napokban a Windows 10 őszi frissítéseként emlegetett csomag érkezésekor. A pakk települése után többeknek eltűntek ugyanis a gépről személyes fájljaik. (A történésekről lásd Vakablakok című írásunkat.) Amíg ilyen kaliberű „bakik” megeshetnek, addig aligha fogadják fenntartások nélkül a felhasználók az „észrevétlen frissítések” rendszerének további terjedését, ami más megközelítésből azt jelenti, hogy a vállalatok egyre inkább kiveszik a készülék tulajdonosának kezéből az irányítást.

A helyzet azért sem egyszerű, mert a hasonló esetek – logikusan szinte teljes körű – megelőzését ígérő, leginkább kézenfekvő minőségbiztosítási rendszer láthatóan nem működik jól. A Microsoft pont a Windows 10 bejelentésekor indította útjára a Windows Insider Programot, éppen azért, hogy „olcsó munkaerőhöz” jusson. A programhoz csatlakozók hónapokkal a szoftver megjelenése előtt letölthették a Windows 10 béta-verzióját, cserébe pedig csupán azt várták el tőlük, hogy részben a háttérben, automatikusan postázódó technikai jelentések által, részben pedig észrevételek manuális megírásával segítsék a Microsoftot a kritikus hibák kiküszöbölésében. A programhoz már az első évben több mint 7 millióan csatlakoztak, mára pedig 15 millióan vannak. Ők a Windows 10 megjelenése óta is rendszeresen idő előtt megkapják a frissítőcsomagokat. Ennél nagyobb tesztelői kör egyetlen másik vállalatnak sem áll rendelkezésére. Úgy tűnik azonban, hogy a milliós segítői bázis még kevés a hibák kizárásához. A Windows 10 októberi frissítési bakija után kiderült, hogy az Insider program résztvevői már hónapokkal a csomag kiadása előtt jelentették, hogy annak telepítése többeknél adatvesztést okoz. A Microsoftnál azonban vagy el sem olvasták a jelentéseket, vagy azokat nem vették elég komolyan. Azzal kapcsolatban még nem alakult ki egységes álláspont a szakértők között, hogy melyik eset a rosszabb.

Vakablakok

A Microsoft október 2-án tette széles körben elérhetővé legújabb, hivatalosan 1809-es kódszámú, őszi frissítőcsomagját. Mire minden orgánum beszámolt arról, hogy milyen új funkciók miatt éri meg telepíteni a pakkot, tömegével láttak napvilágot azok a beszámolók is, amelyekben a felhasználók arra panaszkodtak, hogy a Windows-frissítés után nem találják személyes fájljaikat. A vállalat október 6-án vonta vissza a frissítést, és közleményben figyelmeztette a felhasználókat, hogy ha már le is töltötték a gépre a szükséges telepítőfájlt, ne indítsák el az installálást. A Windows ugyanis a frissítési folyamat közben – bizonyos feltételek mellett – „elfelejtett” meggyőződni arról, hogy üres-e a Dokumentumok nevű alapértelmezett mappa – amelyben sokaknál a rendszer- és programfájlokon túli, személyes állományok zöme tárolódik –, és azt egyszerűen törölte. A vállalat október 9-én ismét elérhetővé tette az 1809-es csomag immár javított kiadását, azonban ez cikkünk írása idején még csak a Windows Insider Programban részt vevők számára elérhető. A szakemberek mellett a józan ész is azt diktálja, hogy a publikus kiadás után érdemes lesz legalább három-négy napot várni a telepítéssel. Már csak azért is, mert szintén október 9-én érkezett egy másik, kisebb frissítőmodul, amely a jelentések szerint kék halálig fagyasztja le több számítógépgyártó, főleg a HP egyes modelljeit. Akivel már megtörtént a fájltörléses baj, azt a Microsoft arra kéri, hogy hívja a +36 1 267 46 36-os telefonszámot, ahol magyar nyelvű szakemberek próbálnak segíteni az elveszett adatok visszaállításában. Fontos: a restauráció annál nagyobb eséllyel lesz sikeres, minél kevesebbet használja valaki a számítógépet a törlés után. Ennek oka, hogy az eltávolított állományok – még a lomtárból történő, látszólag végleges törlés után is – megmaradnak a számítógép háttértárán. Az általuk elfoglalt terület csupán speciális jelölést kap a fájlrendszerben, aminek köszönhetően a számítógép szabad helyként érzékeli azt. A felhasználó számára láthatatlan elemek valójában csak akkor tűnnek el teljesen a tárolóról, amikor az általuk elfoglalt, szabad helyként megjelölt területre valamiért szüksége lesz a rendszernek. Ha a visszaállításig nincs bekapcsolva a számítógép, a felülírás esélye minimalizálható. A károsultak abban reménykedhetnek, hogy a visszaállítás legalább olyan gyors és eredményes, mint a Microsoft-részvények árfolyamának korrekciója: a papírok megérezték ugyan a bakisorozatot, de értékük némi csökkenés után a múlt hét végére máris növekedésnek indult.

A cikk eredetileg a HVG hetilap 2018/42. számában jelent meg. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, keresse a Tech + tudomány rovatot a hetilapban és kövesse a HVG Tech Facebook-oldalát.