Lemaradt a kutatás a fejlesztés mögött – indokolják szakértők, miért tolódik az emberiség élelmezési gondjainak végső megoldásaként emlegetett mesterséges hús piaci megjelenése.
Az idei év végére már kereskedelmi forgalomba kerülhetnek – talán valamelyik ázsiai országban – az első műhússzeletek, és a gyártók versengése nyomán a mesterséges halakból valószínűleg hamarabb indulhat meg a tömegtermelés, mint egyéb álállati termékekből. Íme kettő azokból a jóslatokból, amelyeket Tiszta hús címmel tavaly a témának könyvet szentelő Paul Shapiro vázolt fel az amerikai Forbes magazin kérdésére. Derűlátása és magabiztossága ellenére azonban még nem érdemes készíteni a reszelt tormát a Petri-csészében hizlalt húsvéti pótsonkához. Más szakértők szerint ugyanis nem valószínű, hogy egy-két éven belül megfizethető műfeltétek kerüljenek a boltokba és a tányérokra.
Az első műhamburger kóstolására – amit Mark Post vezetésével a Maastrichti Egyetem kutatócsoportja készített – 2013 nyarán, nagy sajtónyilvánosság előtt kerítettek sort, és jelenleg két tucat cég verseng világszerte azon, hogy tömegek számára tegyék elérhetővé a környezetkímélő táplálékot. A tét nem kicsi, hiszen évente 56 milliárd állatot vágnak le a világon étkezési célból, amelyeknek a húsában mindenféle szennyeződés, hormonok, antibiotikumok és baktériumok találhatók. A laborhúsban ilyesmi – elvileg – nincsen, ráadásul az előállítása tízszer kevesebb vizet és jóval kevesebb termőföldet, valamint energiát igényel, mint a hagyományos állati termékeké – érvel Yaakov Nahmias, a jeruzsálemi Héber Egyetem szövettenyésztéssel foglalkozó professzora, a Future Meat Technologies cég alapítója. Az etikai megfontolásokról már nem is beszélve.
A lelkesedés egyre nagyobb az ügyben, amit az is mutat, hogy a versenybe beszállt vállalatok jó részét tavaly alapították – egyebek mellett milliárdosok (mint Bill Gates és Richard Branson), illetve mezőgazdasági multik támogatásából. Hiába tömték azonban ki dollártízmilliókkal a műhússtartupokat, az eredmények nem jönnek elég gyorsan. Elsősorban azért – magyarázta nemrégiben a Nature tudományos magazin írása –, mert nem elég erős az a kutatói háttér, amely a piacra dolgozó cégeknek a tudományos muníciót szolgáltatja. A kormányok és a tudományos alapok ugyanis jóval szűkmarkúbbak voltak a támogatásokkal ebben a kockázatos és több tudományterület együttműködését feltételező szektorban.
Így aztán hiába ismertek már jó ideje a szövettenyésztés laboratóriumi alapjai, tulajdonképpen a műhúskészítés minden egyes fázisában tudományos áttörésre lenne szükség ahhoz, hogy beindulhasson a tömegtermelés – hívta fel a figyelmet a Nature-ben Paul Mozdziak, az Észak-karolinai Állami Egyetem kutatója. Mindenekelőtt fontos lenne, hogy a tudósok könnyen juthassanak megfelelő minőségű sejttenyészetekhez sertések, marhák, különféle halak és szárnyasok izomszövetéből. Ezek hiányában továbbra is egérsejtekkel kénytelenek bíbelődni, vagy vágóhidakra kell járniuk alapanyagért. A „húsépítés” kiindulása ugyanis a megfelelő állatból vett néhány izomszöveti sejt, amit megfelelő közegbe helyeznek, és tápanyagokkal növekedésre serkentenek.
Szakértők szerint lenne mit javítani ezen a tenyésztőközegen is. Egyrészt megfelelően olcsónak kellene lennie, hogy a tömegtermelés is gazdaságos legyen, másrészt a tápanyagok közül növényi eredetűekkel kellene kiváltani az állatiakat, hiszen így csökkenhet érdemben a környezeti terhelés. Ha pedig sikerül az alapsejteken kívül mindent növényekből beszerezni – ahogyan azzal a kaliforniai Just nevű startup máris büszkélkedik –, még mindig ott a kérdés: vajon nem lesz-e a késztermék allergén hatású? Arról nem is beszélve – teszi hozzá Mozdziak –, hogy a sejtek élettani környezetét szimuláló bioreaktorokból is jobb hatásfokúakra lenne szükség, mert csak így lehetséges nagy mennyiségű tiszta hús előállítása.
Az idén kezdtek igazán pénzt pumpálni a tudományos kutatóhelyekre is. A washingtoni székhelyű The Good Food Institute nonprofit szervezet például hárommillió dollárt osztott szét a témában különféle tudományos projektek, például olyanok között, amelyek kizárólag növényi alapanyagokból (szója- és búzaproteinekből, egyebekből) hoznak össze húsízű és -kinézetű ételeket. (Az Impossible Foods kaliforniai cég jóvoltából már több amerikai gyorsétteremlánc kínálatában szerepel ilyen vegaburger.) A laborhúskészítés egyik fellegvárának számító Izraelben is egyre több kormányzati támogatás jut e téren az egyetemi szférának.
A tudományos áttörést pedig ki tudja, mennyi idővel követi majd a fogyasztói, amikor elérhető áron kerülnének boltba a mesterséges húsok. Az elmúlt években mindenesetre lenyűgöző volt a fejlődés: Post első, még 330 ezer dollárba kerülő hamburgerét ma már a holland kutató cége, a Mosa Meats „mindössze” 560 dollárért (160 ezer forint körüli áron) képes tálalni. A Haifában kutató izraeli Shulamit Levenberg állítólag ennek kevesebb mint tizedéből kihoz egy vékony szelet steaket. Még ennél is jóval lejjebb kellene azonban nyomni a költségeket, hogy a labortermékek versenyre kelhessenek a valódi hamburgerekkel. Ez az összehasonlítás azért is indokolt, mert szakértők szerint az első műfeltétek – ha végre elkészülnek – inkább fognak hasonlítani a gyorséttermi húspogácsákhoz, mint a fine dining éttermek ínyencfogásaihoz.
A cikk a HVG hetilap 2019/16. számában jelent meg. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, keresse a Tech + tudomány rovatot a hetilapban és kövesse a HVG Tech Facebook-oldalát.
Mintha személyes történetében mondaná fel a kormánypolitika kritikáját, olyanok Füle Zsigmond első tapasztalatai a munka világában. Ő az a 18 éves, bácsborsódi fiatal, aki keresztkérdéseket tett fel Lázár Jánosnak bajai fórumán, és panaszára, miszerint keveset keres, a miniszter úgy válaszolt: rossz helyen dolgozik.
A HVG újságírói adnak pár tippet a vakációhoz.
A Magyar Olimpiai Bizottság kapta a legtöbbet, de utalták a szokásos 110 milliót az ATV volt elnöke vállalkozásának, és jutott némi apró a Rogán-szomszéd Csetényi Csaba cégének, egy Tiborcz-, illetve egy Mészáros-közeli magántőkealap érdekeltségének is.
Heorhij Tihij szerint inkább azt kellene megmagyaráznia a magyar embereknek, hogy miként sikerült „elcseszni” az ország gazdaságát.
Az énekes már elnézést kért, amiért elragadta az aljas indulat.
Több oka is van a lakhatási válságnak.
