Lustaság és kompatibilitási problémák is közrejátszanak abban, hogy naponta világszerte még mindig milliószámra faxolnak. Az elavult technológia komoly biztonsági kérdéseket is felvet.
Nagy fába vágta a fejszéjét a brit egészségügyi szolgálat (NHS): két év alatt száműzni akarja a kórházi és rendelőintézeti gyakorlatból a faxkészülékeket. Meglehetősen groteszk helyzet ugyanis – hangsúlyozzák szakértők –, hogy a mesterséges intelligencia és a robotsebészet úttörő megoldásainak támogatása mellett az NHS a világ egyik legnagyobb faxvásárlója. Az intézményeiben dolgozók kommunikációja még tavaly is jórészt a több mint 8 ezer távmásoló masina segítségével bonyolódott le.
Az NHS esete jól mutatja, hogy a már egy évtizede is temetett faxtechnológia milyen lassan kopik ki a hétköznapokból. És nem csupán a hagyományosan a fax „hazájának” számító, a kézírást különösen tisztelő Japánban, ahol szinte minden második háztartás is rendelkezik ilyen üzenetküldő alkalmatossággal, és az évtized derekán még kétmillió készüléket értékesítettek évente. A világban jelenleg több mint 300 millió aktív faxszámot tartanak nyilván, és Ázsián kívül a nagy észak-amerikai és nyugat-európai cégek munkatársai is egyre intenzívebben használják a faxot a munkájuk során, lassan az üzenetváltások negyede ezen a csatornán fog folyni – derült ki az IDC piackutató cég másfél évvel ezelőtti felméréséből. Németországban például a vállalkozások több mint kétharmada él ezzel a lehetőséggel, ott ez a harmadik legnépszerűbb céges kommunikációs forma a vonalas telefon és az e-mail után.
Szakértők szerint többféle okra vezethető vissza, hogy a még a távírónál is régebben, 1843-ban – Alexander Bain skót órásmester által – szabadalmaztatott távmásoló ilyen sokkal túlélte az információáramlás digitalizációját. Az egyik éppen az, hogy az elmúlt két évtizedben maga is részben digitalizálódott. Vagyis az üzenetváltáshoz már nem feltétlenül kell a sípoló, hagyományos telefonos kontaktusra várni, mivel a modern távmásolatok faxszervereken keresztül „közlekednek” – e-mailben, internetböngészőben vagy okostelefonon is lehet indítani, fogadni. Az újabb – elsősorban a hagyományőrző japán piacra szánt – készülékek pedig vezeték nélküli kapcsolaton keresztül, közvetlenül az okostelefonról képesek bármit elküldeni. Ezek a lehetőségek az újonnan induló vállalkozásoknak is megkönnyítik, hogy különösebb beruházás nélkül állhassanak faxkapcsolatban a partnereikkel, a nagy fogyasztók pedig automatizálhatják a dokumentumok továbbítását.
Még fontosabb érv a túlélés mellett, hogy jogi ügyletekben, a kormányzati ügyintézés során a faxon küldött aláírás hitelesnek számít, szemben az e-maillel. Hiába született meg például az Egyesült Államokban már az ezredfordulón az elektronikus aláírásokat támogató törvény, ezt a megoldást az intézmények, a vállalatok és a magánszemélyek is nehezen fogadják el. Ügyvédi iroda még manapság is elképzelhetetlen faxszám nélkül, és igazságszolgáltatási ügyekben is nehéz lenne így intézkedni. Egy brooklyni ügyvédnő védence tavaly azért volt kénytelen egy nappal tovább rostokolni a börtönben, mert az érte befizetett óvadékról szóló – csak faxon továbbítható – igazolás a büntetés-végrehajtási intézet készülékének hibájából nem ment át. Újságírók pedig évekig (keserűen) tréfálkoztak azon, hogy az FBI-tól az információ szabadságáról szóló törvény értelmében kikérhető adatokat csak levélben vagy faxon lehetett kérvényezni.
A brit NHS-éhez képest, ha lehet, még inkább felemás helyzet alakult ki Amerikában. Az Obama-kormányzat ugyanis 2008-ban 30 milliárd dollárral támogatta, hogy a kórházak és egészségügyi intézmények (végre) digitalizálják az adatbázisaikat. A támogatásnak köszönhetően ezt a következő évtized közepére az érintettek örvendetesen nagy százaléka meg is tette, ám a nagy buzgalomban egy lényeges apróságra nem ügyeltek: a digitalizált adatok megoszthatóságára. Számtalan, egymással nem kompatibilis adatbázis jött létre, a kórházaknak, de különösen a magánrendelőknek pedig máig könnyebb faxon továbbítaniuk a páciensek leleteit-adatait egy másik kollégának, mint egy (újabb) drága, amúgy sem univerzálisan használható szoftverbe beruházni. Igaz, szakértők szerint a sokszor döcögős faxolgatás paradox módon érdekük is az egészségügyi intézményeknek, mert ezzel megnehezíthetik az adatok – és így a betegek – szabad (el)áramlását. És nem csak az angolszász világban, a helyzet a magyarországi kórházakban is hasonló.
| Pincéből a felhőbe |
A hazai egészségügyi intézmények több tízmillió oldalnyi dokumentumot tárolnak dohos pincékben, sötét alagsorokban, középkori körülmények között – figyelmeztetett a hónap elején a hitelesített elektronikusaláírás-megoldásokat fejlesztő Netlock. A cég szerint ez nemcsak az iratok előkeresését teszi nehézkessé, de már a tárolás logisztikáját sem mindig egyszerű megoldani. A hitelesítésszolgáltató szakértői szerint egy közepes méretű egészségügyi intézményben évi 1-2 millió oldalnyi papíralapú dokumentum keletkezik; ezek jelentős része olyan kórlap, lelet vagy jelentés, amelyet utána évtizedekig – nemritkán 50 évig – meg kell őrizni. Tudnak olyan intézményről is, amely már pincéket, garázsokat és raktárhelyiségeket bérel a környező településeken, hogy tárolni tudja az egészségügyi dokumentumokat. Annak fényében különösen furcsának tűnik mindez, véli Somkuti András, a Netlock ügyvezetője, hogy nemcsak a rugalmasan elérhető technológia, hanem az egységes uniós jogi háttér (Identification and Trust Services Regulation – eIDAS, rendelet az elektronikus azonosítási és bizalmi szolgáltatásokról) is adott ahhoz, hogy a digitalizálási folyamatok felgyorsuljanak az egészségügyben, és pincék helyett felhőbe kerüljenek az – elektronikusan aláírt – iratok. A szakember szerint a szükséges, digitális hitelesítést biztosító megoldások – melyek egy része a dokumentumból kinyert taj-szám alapján rögtön katalogizál is – mindössze néhány hét alatt integrálhatók lehetnének lényegében bármely kórházi rendszerbe. Azt az átállást sürgető cég is elismeri, hogy vannak olyan dokumentumok, melyeket a páciensnek is alá kell írnia, így a nyomtatás nem kerülhető el, de úgy vélik, még ezek megőrzésében is segítséget jelenthet a joghiteles archiválás, digitalizálás. Hogy az ehhez szükséges informatikai beruházás költségeinek előteremtése mennyire életszerű Magyarországon, ahol az egészségügyi intézményekbe gyakran a vécépapírt is a betegeknek kell vinniük, az már jóval nehezebb kérdés. Ahogy az is, hogy melyik egészségügybeli probléma megoldása lenne sürgetőbb. |
Tehetetlenség, lustaság és kényelem is áll a távmásolás reneszánsza mögött. Sokan úgy érzik, felesleges leváltani egy alapvetően egyszerű és megbízhatóan működő technológiát. Ez a hozzáállás különösen az idősebb generációra jellemző, akárcsak az a vélekedés, hogy a fax biztonságosabb, mint a többféleképpen is sebezhető internet. Erre példaként a Sony szervereit feltörő és a hollywoodi elit levelezését, üzleti ügyeit kiteregető észak-koreai hackerek 2014-es támadását emlegetik. Akkor Amerikában – hasonló támadástól félve – egy időre sokan visszatértek a faxhoz.
Pedig a fénykorát az 1980–1990-es évtizedekben élő távmásolás biztonságába vetett hit illúzió. Legalábbis ezt állítják a Check Point Research kiberbiztonsági cég szakértői, akik szerint a faxokkal kapcsolatos protokollok három évtizede változatlanok: aki le tud hallgatni egy telefont, az a távmásolt üzeneteket is fülön tudja csípni, ezért biztonsági szempontból elavultnak tekinthető a technológia. Másrészt – bizonyították tavaly a gyakorlatban – egy „rosszindulatú” faxszal nagyjából egy perc alatt át tudják venni az irányítást egy multifunkciós (egyebek mellett nyomtatóként, fénymásolóként is használható) készülék felett. Ez azért probléma, mert az efféle, általában vállalatoknál működő masinákon keresztül a bűnözők már könnyedén bejuthatnak a céges belső hálózatokra, számítógépekre, szerverekre is.
Mindezek miatt a fax hosszú agóniájára számít Jonathan Coopersmith texasi technológiatörténész. Különös, de mintha fordítva játszódnának le a 176 éves távmásolás felfutásakor tapasztaltak – írta néhány éve megjelent faxtörténeti kötetében: „Franciaországban már 1863-ban volt fizetős kereskedelmi faxszolgáltatás, de fél évszázad kellett, mire jövedelmező is lett, és újabb fél évszázad, hogy világszerte elterjedjen.” Újabb 50 évre rá, a 2020-as évek elején pedig a fax alighanem még mindig részben megkerülhetetlen technológiaként él majd tovább.
A cikk a HVG hetilap 2019/19. számában jelent meg. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, keresse a Tech + tudomány rovatot a hetilapban és kövesse a HVG Tech Facebook-oldalát.
Nem várom, hogy Magyar Péter a liberális demokrácia helyreállításának bajnoka lesz, de attól sem félek, hogy Orbán Viktor után újra diktatúrába rántja az országot – mondja Kis János filozófus, a rendszerváltó ellenzék vezető alakja. Szerinte most az a kérdés, hogy megpuccsolhatja-e a 2026-os választásokat a Fidesz vezetője.
Szívbillentyű-megnagyobbodása volt Ujhelyi Istvánnak, így műtőasztalra kellett feküdnie.
Ellenzéki össztűz zúdult a Parlamentben a miniszterelnökre.
Szentkirályi Alexandra csomagtartós túszejtésekről álmodozik, Orbán Viktor pedig már egyenesen azt állítja, hogy a gyerekeink fognak meghalni az ukránok miatt.
