A nukleáris hulladék ártalmatlanításához sok robotra lesz szükség, de ezek fejlesztése még napjainkban is sok nehézséggel jár. Fukusimában évtizedekig tartó munkára készülnek.
Ha van munka, amelyiknél az emberek éppenséggel nem félnek a robotok konkurenciájától, akkor az a sugárzó hulladék eltakarítása, főképp, ha atomerőművekben kellene tüsténkedni, netán éppen egy baleset után. Ezzel a paradoxonnal kezdte nemrég a londoni The Economist azt az összefoglalóját, amelyből kiderül, hogy manapság sem könnyű gépesíteni ezt a veszélyes munkát. A 2011-es fukusimai atomerőmű-szerencsétlenség utáni években még a robottechnikában kiváló japánoknak is beletörött a bicskájuk a feladatba; a nukleáris létesítmény valóságos robottemetővé vált. A sugárzásmérésre és takarításra beküldött gépek vagy elakadtak, vagy tönkretette áramköreiket a sugárzás.
[Aszódi Attila: Egy nukleáris mérnök gondolatai a Csernobil-sorozatról]
A cikk apropója talán az is lehet, hogy a robotok kudarca fontos epizód volt a Csernobilról szóló amerikai–brit tévésorozatban, de nem kevésbé lényeges, hogy az angoloknak is van házi feladatuk. Nem véletlen, hogy több brit egyetem összefogásával tavaly óta nemzeti nukleáris robotikai központ (NCNR) működik. A világ egyik legnagyobb atomtemetője – pontosabban nukleáris fűtőanyagot újrafeldolgozó központja – az angliai Sellafieldben található. Annyi sugárszennyezett anyag ártalmatlanítására van szükség, hogy több évtizedes munka vár majd a robotokra, amikor egyáltalán alkalmazni kezdhetik őket.
Az egyik gond, hogy a gépi munkatársak távvezérlése egyelőre nehézkes és pontatlan. Az NCNR vezetője, Rustam Stolkin birminghami professzor és csapata ezért azon dolgozik, hogy mesterséges intelligenciával tegyék ügyesebbé a gépeket. Az erőművek vagy lerakóhelyek üzemeltetőinek azonban nem tetszene, hogy önálló robotok mászkáljanak a veszélyes helyeken. Hozzátehetjük: ha az önvezető autók mostanában a hírekbe kerülő tévedéseire gondolunk, nem is tűnik alaptalannak az aggodalom. Egy ideig tehát az a kutatás iránya, hogy a robotokat ember irányítsa, a mesterséges intelligenciára „csak” annyi maradna, hogy a részleteket kigondolja, például azt, milyen irányból, hogyan fogjon meg valamit. Ezt már sikeresen ki is próbálták egy nukleáris fűtőanyagot előállító angol üzemben: a robot szennyezett acélt darabolt fel erős lézerrel.
A másik nagy gond, hogy a radioaktivitás megzavarja az elektronikát. A Londoni Egyetem egy csapata Kaspar Althoefer vezetésével olyan, tapintásra képes, érzékeny robotujjakkal kísérletezik, amelyeket nem befolyásol a sugárzás. Az Essexi Egyetemen Klaus McDonald-Maier és társai pedig olyan elektronikát fejlesztenek, amely jobban bírja a radioaktivitást, illetve ha mégsem, akkor az ezzel megbízott további áramkörök felfigyelnek a hibákra, és javítják azokat. A fukusimai romok között dolgozó robotoknál bevált, hogy a kényes elektronikát ólommal árnyékolják. Ezen nem hatol át a radioaktivitás – viszont a rádióhullám sem, így a távolból kábelen át tartják a kapcsolatot a gépezettel.
[1989 óta szivárog a norvég vizeknél elsüllyedt atom-tengeralattjáró]
Fukusimában hosszú távra kénytelenek tervezni, ezért az erőmű szomszédságában 2016-ban robotfejlesztő központot hoztak létre. A korábbi évek tapasztalatai lehangolóak. A formája után Skorpiónak nevezett robot küldetése például többévi munkát és körülbelül százmillió dollárt emésztett fel, a gép azonban néhány méter megtétele után beszorult a törmelékbe. Több sikerrel járt egy hal formájú felderítőgép, amely a vízzel elárasztott részeket vette szemügyre.
Teljesítette feladatát az a pusztán egykilós robot is, amelyet februárban eresztettek le az egyik reaktorba a sugárzó olvadék vizsgálatára. Csipeszre emlékeztető ujjaival azt próbálgatta, elmozdítható-e, és ha igen, akkor egyben marad vagy szétporlik-e az anyag. Hat helyen vizsgálódott. Ez nem tűnik nagy dolognak, de úgy látszik, ilyen apró lépésekből áll majd a most négy–hat évtizedesre tervezett kárelhárító munka. Fukusimában ugyanis, Csernobiltól eltérően, nem megoldás bebetonozni a sugárzó maradványokat, mert földrengésveszélyes az övezet, közel az óceán, így túl nagy lenne annak a kockázata, hogy előbb-utóbb kiszabadul a veszélyes hulladék.
[Ezt olvasta már? Kinyitják a csernobili tiltott zónát]
A cikk a HVG hetilap 2019/26. számában jelent meg. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, keresse a Tech + tudomány rovatot a hetilapban és kövesse a HVG Tech Facebook-oldalát.
Évtizedes, közmegegyezésen alapuló kollektív politikai hazugságot törvényesített az Országgyűlés kormánypárti többsége azzal, hogy gyorsított eljárásban elfogadta néhány KDNP-s politikus semmiből felbukkant ötletét a kampányköltések felső korlátjának eltörlésére. A módosítás mögött többféle politikai szándék is felsejlik.
Budapest megkapta az azonnali jogvédelmet is.
Ellenzéki össztűz zúdult a Parlamentben a miniszterelnökre.
Ahogy ígérték, az Európai Bizottság bemutatta az orosz gáz és olaj importjának megszüntetésére vonatkozó javaslatát.
A hatóságok vizsgálják, hol kaphatta el a súlyos betegséget.
Egyikük negyven év börtönt kaphat.
Az államtitkár Csendes Olivért jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkező vezetőként jellemezte.
